Darell Jackson lelkész, missziológus és Alessia Passarelli szociológus közös munkájának eredményeként – ők jegyzik a kötetet – egy olyan kiadvány látott napvilágot, amely teológiai reflexiókat, szociológiai kutatások eredményének értékelését, valamint bevándorlók személyes beszámolóit egyaránt magába foglalja. A kötet az integráció, a kötődés és a közösség témáit követi, és egyszerre szólaltatja meg a bevándorlók tapasztalatát, valamint azt, hogyan formálja és építi jelenlétük az egyházi közösségeket Európában.  

A kiadvány egy korábbi hasonló tanulmánykötet aktualizált változata, amely a tagegyházak által kitöltött, átfogó kérdőívre adott válaszokra, köztük a Magyarországi Református Egyház menekültmissziójának hozzájárulására alapozza megállapításait. Célja, hogy közreműködjön a migráció lényegének, valamint az európai társadalmak és egyházak adta eltérő válaszok sokszínűségének jobb megértéséhez. „Reméljük, hogy ez a munka elősegíti a migráció jelenségére adott tárgyszerű és adekvát válaszokat” – emelte ki Doris Peschke, a CCME főtitkára. A mai globalizált világban az el- és bevándorlás súlyos és komoly politikai kérdés, amely hatással van a társadalom minden rétegére, színesebb vallási jelenlétet idéz elő és nem hagyja érintetlenül az egyházak missziói felfogását és gyakorlatát. Az Európát érő nemzetközi migrációs- és menekültválság lehetőséget ad arra, hogy az öreg kontinens egyházai és közösségei befogadják és segítsék a rászorulókat, valamint védelmezzék az elesetteket is megillető emberi méltóságot, hangsúlyozta a CEC főtitkára, Heikki Huttunen finn ortodox pap.

Maga a migráció egyidős az emberiséggel, de ellentétben az őseinkkel, ma már kevésbé egy életre szóló döntés – kivéve, ha a migráció kényszerített, amikor erőszak és háború elől kell menekülni. Emberek immár nem egy helyen élik le az életüket, hanem akár több országot megjárva térnek vissza hazájukba. A munkaerő áramlása, az utazás és a kommunikáció megkönnyítette és felerősítette a migrációs jelenségeket. Európában a migráció az 1980-as évektől kezdve szabadabbá vált. Az Európai Unió egységes piaca keretében az emberek szabadon vándorolhatnak, telepedhetnek le és vállalhatnak munkát bármely tagországban. Ettől függetlenül a migrációs problémák jelen vannak a legtöbb európai országban. A nyelvi és kommunikációs akadályok, az egymástól távol élő családok, kulturális és vallási különbségek mind hozzátartoznak a mindennapok tapasztalatához. Ezekkel a kihívásokkal a világ minden térségében szembesülnek az emberek, de a problémás kérdések megoldása csak globálisan lehetséges – érvel a kiadvány.

Napjaink migrációs- és menekültválsága 2015-ben érte el Európát. A már évek óta tartó arab tavasznak, a közel-keleti térség politikai és háborús válságának globális hatásai nyilvánvalóak és elkerülhetetlenek. „A tavalyi évben Európa legszebb és legcsúfabb arcát is megmutatta”, amikor a menekülthullám példátlan számban érte el a kontinens és az EU határait. A még most is tartó válság több mint 60 millió embert érintett eddig. Ez azt jelenti, hogy ennyi embernek kellett elhagynia az otthonát a konfliktusok és az üldöztetések során. A menekültek kétharmada lelt menedékre saját országán belül, amíg az érintettek további egyharmada, nemzetközi védelmet keresve, átlépte az országhatárt.  Az országukat elhagyó menekültek jelentős része a környező országokban talált menedéket. Csak Szíriában 12 millió ember vált hontalanná és több mint 4 millióan élnek most az országon kívül, részben Jordániában, Libanonban vagy Törökországban.

Az elmaradt segítségnyújtás és a visszatelepítések nyomán a menekültek saját kezükbe vették sorsukat és a kezdeményezést. Így 2015 őszére több mint 723 ezer ember kelt át a Földközi-tengeren, de körülbelül 3400 halálesetről is szólnak a hírek. Ellentétben az előző évekkel, ezek a menekültek főként Szíriából, Eritreából, Irakból és Afganisztánból érkeznek. Sokan jönnek és még többen fognak, hiszen minél tovább tart a krízis, annál több menekült fog rákényszerülni, hogy elhagyja az otthonát. De az EU 28 tagállama számára még mindig nem tűnik lehetetlennek a helyzet kezelése. Európa országainak nagyobb szolidaritást kell tanúsítania, hiszen még mindig többet költenek kerítések építésére, mint a menekültek befogadására és segítésére alkalmas rendszer kiépítésére – hangsúlyozza a kötet bevezetője.

Az egyházak nagymértékben kiveszik a részüket a krízis kezelésében. Az EVT a Bajorországi Evangélikus Egyházzal közösen, 2015 októberében például magas szintű tanácskozásra hívta az európai, afrikai és közel-keleti egyházak vezetőit az együttműködés elmélyítése céljából. A migráció hatása hozzájárult az aktív és a korábbinál is sokoldalúbb keresztyén jelenléthez Európában. Az egyes országok egyházait eltérő mértékben és módon befolyásolja a válság. Több kisebb egyház a bevándorlás, illetve a menekültek támogatására mobilizált önkéntesek hatására növekszik. Jó példa ezekre a változásokra a protestánsok számának növekedése Olaszországban és Írországban, a római katolikus közösség megerősödése Svédországban, vagy a gyarapodó ortodox keresztény közösség Franciaországban. Különböző nyelvű gyülekezetek és felekezetek egyre növekvő számban találhatóak meg Európa nagyvárosaiban. De e számok pontos meghatározása a folyamatos vándorlás és gyors változások miatt szinte lehetetlen. Sok európai országban az egyházak önzetlenül és feltétel nélkül segítik az érkező menekülteket és migránsokat. A Biblia üzenetét a feltétel nélküli szolidaritásról és a minden embert megillető emberi méltóságról valamennyi részt vevő egyház fontos vezérfonalnak tartja.

A Mapping Migration című, angol nyelven elérhető kiadvány a teológiai és szociológiai tanulmányok, valamint a személyes tanúságtételek mellett érzékletes infografikák segítségével segíti napjaink legnagyobb krízisének megértését. A tanulmányt az EVT és ENSZ szervezte menekültügyi konferencia alkalmával mutatták be, amelyet Genfben tartottak január 18. és 19. között.