Kirill már csütörtökön megérkezett

„Hosszú és fáradságos út áll előttem, amelyen nagy lelki és fizikai erőre lesz szükségem” – így búcsúzkodott Moszkvában a repülőtéren Kirill pátriárka, aki már csütörtökön megérkezett Havannába, ahol történelminek minősített találkozót tart Ferenc pápával, a katolikus egyház fejével, majd körútat kezd Latin-Amerika két másik országában.

A pátriárkát a havannai repülőtéren Raúl Castro kubai elnök, valamint állami és egyházi méltóságok fogadták. Kirill a leszállópályán adott rövid nyilatkozatában kiemelte a sziget és Oroszország barátságának, együttműködésének hosszú múltját, és emlékeztetett arra, hogy negyedszer jár Kubában, bár csak most először az orosz egyház vezetőjeként. „Örömöt és jólétet kívánok a kubai népnek. Isten szeretete és kegyelme legyen veletek” – mondta. A pápával péntekre beütemezett találkozójáról nem beszélt. 

Ferenc pápa pénteken érkezik rövid megállóra ugyanerre a repülőtérre, ahol az 1054-es egyházszakadás után először találkozik a a két egyház feje. A megbeszélést kétórásra tervezik, és utána közös nyilatkozatot adnak ki. 

Kirill Raúl Castro elnökkel is tart egy hivatalos találkozót. Vasárnap Havannában misét mond orosz ortodox hívőknek, akik mintegy 15 ezren élnek a szigeten. Programjában van A szovjet internacionalista katona emlékművének megkoszorúzása is. További útján Paraguayt és Brazíliát keresi fel.

Egyházi csúcstalálkozó a havannai VIP-váróban

A Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka közötti találkozóra 2016. február 12-én Kubában, Havannában, a főváros repülőterén kerül sor, a római katolikus egyházfő mexikói apostoli látogatása előtt. Ferenc pápa és Kirill pátriárka helyi idő szerint 14.15-kor (közép-európai idő szerint 20.15-kor) találkozik majd, és két-három órán át folytat megbeszélést egymással.

Az egyházi csúcstalálkozót mind a politikai vezetés, mind pedig a közvélemény nagy várakozása előzi meg. A találkozó hosszú tárgyalási folyamat eredménye: már II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa is próbálkozott azzal, hogy az ortodox világ és a római katolikus világegyház vezetői között létrejöjjön a megbeszélés. Birkás Antal erről szóló cikként a Messzelátó blogon olvashatja el.

Ferenc pápa átölelné ortodox testvéreit

„Hagytam, hogy megszervezzék. Csak annyit mondtam, hogy találkozni szeretnék, és átölelni ortodox testvéreimet. Ennyi” – fogalmazott egy korábbi interjújában Kirill pátriárkával való találkozójáról Ferenc pápa, aki az „ügyes püspökök” érdemének titulálta az esemény tető alá hozását. 

„Nagyon boldog vagyok” – hangsúlyozta a pápa a Corriere della Sera olasz napilapnak adott exkluzív interjúban arra a kérdésre, mit jelent számára a katolikus és az ortodox egyház közötti találkozó a csaknem ezeréves egyházszakadás után. 

Koch szerint két egyházfő találkozik

Az esemény jelentőségéről és várható eredményéről a pápával utazó Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke a vatikáni rádiónak beszélt.

„Azt remélem, hogy a két fél között nő majd a megértés, és jobb kapcsolatokat biztosít” –  mondta a bíboros. Vannak, akik szerint a találkozó politikailag Vlagyimir Putyinnal kedvez, őt erősíti, mivel az orosz ortodox egyház az elnök egyik fontos támogatója, közeli szövetségese. Koch bíboros erre úgy reagált: „Nem két politikus, hanem két egyházi vezető találkozik. Ez egy vallási, spirituális megbeszélés lesz, azonban biztosan szóba kerülnek politikai kérdések is, mint a béke vagy az emberi jogok.”

A jelentések szerint központi téma lesz a szíriai válság és a keresztények üldözése a történelmi jelentőségű havannai találkozón.

Egyháztörténeti háttér

Az 1054-es nagy egyházszakadás (skizma) előzményei évszázadokra nyúlnak vissza. A kereszténységet a Római Birodalomban államvallássá tevő Nagy Konstantin császár 330-ban az általa alapított Bizáncba (a későbbi Konstantinápolyba, a jelenlegi Isztambulba) helyezte át székhelyét. A birodalom 395-ben véglegesen kettészakadt, 476-ban pedig a népvándorlás nyomása alatt megszűnt a nyugat-római császárság. A városiasodott, hellenisztikus hagyományú, idővel teljesen görög nyelvűvé vált Bizáncban, ahol a világi hatalom befolyása igen erős volt az egyházra, ragaszkodtak ahhoz, hogy az egyházat öt patriarchátus (Róma, Konstantinápoly, Antiochia, Alexandria és Jeruzsálem) irányítsa, hogy ezek pátriárkái rangban egyenlők, és egyházkormányzati téren egyik sem avatkozhat bele a másik ügyeibe. Nyugaton ellenben Róma püspöke, Szent Péter utódaként már a 4. században kinyilatkoztatta főségét a többi püspökkel szemben, és miután a Nyugatrómai Birodalom romjain születő új államok uralkodói rá voltak szorulva az egyház támogatására, ezt sikerült is elismertetni és centralizált egyházszervezetet kiépíteni.

A keresztény Kelet és Nyugat a következő századokban eltérő módon fejlődött. Az érintkezés egyre nehezebbé és ritkábbá vált, nőttek a különbségek a liturgiában (például az áldozás gyakorlatában, az igehirdetés nyelvében) és az egyház szervezetében. Másként alakult a szerzetesség intézménye, a cölibátus engedélyezése, illetve tiltása. Mindez tükröződött a hitvitákban is, így például a képrombolás kérdésében és az úgynevezett filioque- (és a Fiútól-) vitában. Ez utóbbiban a nyugatiak ma is azt az álláspontot vallják, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, a keletiek szerint viszont az Atyától, a Fiú által. 

Az ellentétek a 9. századtól egyre jobban kiéleződtek: Bizáncban nyílt támadásként értelmezték, hogy III. Leó pápa császárrá koronázta a frank Nagy Károlyt, majd a század közepén a nyugati és keleti egyház vetélkedni kezdett a Dél-Itáliában, a Balkánon és a Közép-Európában létrejövő új államok fölötti befolyás megszerzéséért.

A szakítás „főpróbája” 867-ben játszódott le, amikor I. (Szent) Miklós pápa érvénytelennek nyilvánította Ignatiosz konstantinápolyi pátriárka letételét (elmozdítását) és utóda, Photiosz megválasztását, mert az Róma megkérdezése és beleegyezése nélkül történt. Photiosz válaszában azt követelte, hogy Róma mondjon le elsőbbségi igényéről. Az egyre jobban elfajuló vita végén a bizánci zsinat kiközösítette (exkommunikálta) a pápát. A kiközösítést 880-ban visszavonták ugyan, de a viszony igen feszült maradt.

1053-ban minden addiginál élesebb vita bontakozott ki, miután Dél-Itáliában a normannok ellen harcoló bizánci és pápai seregek vereséget szenvedtek. A kezdetben levelek útján zajló polémiában a felek kölcsönösen egymást vádolták a kudarc miatt, felhánytorgatták az évszázadok óta meglévő teológiai és liturgiai különbségeket, végül Kerulláriosz konstantinápolyi pátriárka bezáratta városában a latin szertartású templomokat. IX. Leó pápa 1054 márciusában legátusokat küldött a helyzet rendezésére, de a küldetés kudarcba fulladt. A konstantinápolyi pátriárka és a pápai delegációt vezető, igen kevés diplomáciai érzékkel megáldott Umberto di Silva Candida bíboros elzárkózott a kompromisszum elől, és durván sértegették egymást.

A helyzet annyira elfajult, hogy a bíboros 1054. július 16-án a szombati liturgia alatt felhelyezte Konstantinápoly főtemploma, a Hagia Sophia oltárára a pátriárkát kiközösítő bullát. (Eljárásának jogossága vitatható volt, mert megbízatása csak tárgyalásra szólt, és mert IX. Leó pápa három hónappal korábban meghalt, bár ezt Umberto nem tudhatta.) Válaszul Kerulláriosz zsinatot hívott össze, amely július 24-én ünnepélyesen exkommunikálta a pápai küldöttség vezetőjét, tagjait és támogatóit, azaz a pápát is. Akkor még senki sem volt tisztában a helyzet súlyosságával, azzal, hogy az egyház évszázadok félreértései, vádaskodásai miatt kettészakad.

Bizánc és Róma a keresztes hadjáratok megindulásakor, a 11. század végén még együttműködött, de az elfoglalt területek feletti vita, majd Konstantinápoly elfoglalása és kirablása az 1204. évi negyedik keresztes hadjáratban véglegessé tette a szakadást. Az 1274. évi lyoni és az 1439. évi firenzei zsinaton szóba került, hogy a törököktől fenyegetett görögkeleti egyház csatlakozzon Rómához, ám az végül „inkább választotta a szultán turbánját, mint a pápa tiaráját” .

A viszony csak a 20. század második felében kezdett javulni. VI. Pál pápa és Athénagorasz konstantinápolyi pátriárka 1964-ben találkozott egymással, és a következő évben kölcsönösen visszavonták az 1054-es kiközösítést. Azóta viszonylag rendszeres a kapcsolat a mindenkori pápa és a mindenkori konstantinápolyi pátriárka között, ugyanakkor az orosz ortodox pátriárkával eddig minden találkozási kísérlet meghiúsult.

A világ 15 önálló ortodox egyháza a konstantinápolyi ökumenikus ortodox pátriárkát tekinti „elsőnek az egyenlők” között. A keleti rítusú kereszténységen belül az orosz egyháznak van meghatározó súlya, amely 165 millió hívőt képvisel a világon élő 250 millió ortodox közül. 

Az ortodox kereszténység híveinek száma jelenleg 250 millió körül mozog, annak legnagyobb, orosz ága pedig 150 millió követőt számlál. A római katolikus egyház világszerte 1,2 milliárd taggal rendelkezik.

Két év előkészítés

A jelenlegi találkozó nem nyilvános előkészítő tárgyalásai két évig tartottak – mondta Soós Viktor Attila egyházjogász a hirado.hu-nak, aki szerint a mostani találkozó az egyháztörténelem egyik legnagyobb jelentőségű eseménye. Az, hogy egy asztalhoz ül a két egyház vezetője, két órán át tárgyalnak egymással, majd egy közös nyilatkozatot írnak alá, előremutató, és a párbeszéd kezdetét jelentő nagyon fontos lépés. Egy ilyen találkozótól nem szabad azt remélni, hogy ezer év más úton járása, a véleménykülönbségek eltörlése egyik pillanatról a másikra megtörténik – tette hozzá. A katolikus és az orosz ortodox egyház között ezer éven keresztül nem volt sem párbeszéd, sem találkozó, a közeledés az elmúlt ötven éve eredménye – fogalmazott Miklós Péter egyháztörténész.

Kránitz Mihály: A II. vatikáni zsinat óta várt és szervezett egyházfői találkozó

A II. vatikáni zsinat végén, 1965-ben vonta vissza kölcsönösen a római katolikus és az ortodox egyház egymás kiközösítését, azóta tervezik a pápa és a legnagyobb ortodox közösség vezetője, az orosz pátriárka pénteken megvalósuló találkozóját – mondta Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) tanszékvezető egyetemi tanára az MTI-nek.

Kránitz Mihály jelezte: VI. Pál pápa és I. Athénagorasz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka első, 1964-es találkozója óta viszonylag rendszeres a kapcsolat a mindenkori pápa és a mindenkori konstantinápolyi pátriárka között, ugyanakkor az orosz ortodox pátriárkával eddig minden találkozási kísérlet meghiúsult.

Szent II. János Pál pápasága alatt például Magyarország, egészen pontosan a Pannonhalmi Bencés Főapátság is szóba került mint lehetséges találkozási hely, hiszen az apátságot még az 1054-es egyházszakadás előtt alapították.

Ezt követően, 1997-ben majdnem sikerült találkoznia II. János Pálnak és II. Alekszij pátriárkának Bécs mellett, a heiligenkreutzi ciszterci apátságban. Ekkor annyira biztosra lehetett venni az eseményt, hogy képeslapokat is kinyomattak az emlékére, rajta a két egyházfő arcképével és a találkozó dátumával. Végül ez a találkozó sem jött létre az orosz ortodox legfelsőbb egyházi szervezet, a szent szinódus ellenállása miatt. A kudarc hátterében valószínűleg II. János Pál lengyel származása és a terhelt lengyel–orosz múlt is jelen lehetett – tette hozzá a PPKE HTK tanszékvezető tanára.

Kránitz Mihály beszélt arról is, hogy a pénteki találkozó helyszíne remek választás, hiszen senkit sem sért, azt pedig „akár a Jóisten humorának is betudhatjuk, hogy az oly régóta várt találkozó egy híresen egyházellenes országban valósul meg” – fogalmazott.

A találkozó komolyságát jelzi, hogy egy dokumentumot is aláírnak majd. Emellett szimbolikus jelentőségű is a pápa és a legnépesebb ortodox egyház vezetőjének a találkozása: jelzi, hogy a keresztények képesek az összefogásra. A pénteki megbeszélés után pedig már nem lehet majd „elengedni a párbeszéd fonalát”, így a találkozót jó eséllyel követik majd újabb megbeszélések – fűzte hozzá. 

A nyugati és a keleti kereszténység közötti ellentétről szólva Kránitz Mihály kifejtette: a különbség nem annyira teológiai, mint külső, jogi, adminisztrációs. A legnagyobb probléma az ortodox egyházak számára a pápai primátus (elsőség) elfogadása. A keleti egyházban nehezen tudják elképzelni, hogy Rómából neveznek ki egy püspököt, mondjuk Ausztráliába. Az ortodox egyházak ugyanis egymástól független és egyenrangú, úgynevezett autokefál egyházak. 

Ugyanakkor II. János Pál pápa 1995-ös Ut unum sint kezdetű körlevelében azt kérte, hogy „legyen tanulmányok tárgya az a mód, amellyel péteri feladatát ökumenikus módon tudja majd gyakorolni”. Ezt követően XVI. Benedek pápa lemondott a Nyugat pátriárkája címről, Ferenc pápa pedig egyszerűen Róma püspökének nevezi önmagát – mondta Kránitz Mihály.

Mindezen közeledések fontossága ellenére látni kell azt is – mutatott rá –, hogy vannak ortodox közösségek, amelyek gyanakvással nézik a nyugati kereszténység „liberalizálódását”, a liturgiában, az öltözködésben vagy éppen az egyházi nyelvben végbement változásokat, míg Keleten változatlan formában maradtak fenn a hagyományok.

A teológiai különbségekről szólva Kránitz Mihály megemlítette a Filioque-vitát, vagyis, hogy míg a nyugati kereszténység szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, addig a keletiek nem fogadják el az „és a Fiútól” betoldást a hitvallásba. Ellentét van továbbá abban is, hogy a nyugati egyház a világ pokol-purgatórium-mennyország felosztását vallja, míg az ortodoxoknál nem dogma a tisztítóhely.

A nyugat-európaiaknak ugyanakkor nagyon vonzó tud lenni az ortodoxok imakultúrája – mondta a szakértő. Az Oroszországból 1917 után Nyugatra kivándorolt ortodox hívők sokszor erős lelkiségi kört tudtak teremteni maguk körül. Párizsban például az általuk alapított Szent Szergej Ortodox Teológiai Intézet meghatározó keresztény szellemi műhely lett az egész Nyugatra ható kisugárzással. Ugyanígy az ortodox vallás és kultúra ősforrás jellegét és erős hatását jelzi, hogy az Athosz-hegyi (Görögország északi részén fekvő autonóm kolostorköztársaság) kolostorok népszerű zarándokhelyekké váltak a nyugati keresztények számára is – tette hozzá Kránitz Mihály.

Egy dokumentumot is aláírnak majd

A két egyházfő a találkozó végén közös nyilatkozatot ad ki, amelynek szövegében állítólag már meg is egyeztek.

„Szerda késő este az utolsó módosításokat is végrehajtottuk a szövegen” – mondta Hilarion metropolita, az orosz ortodox egyház külkapcsolatainak vezetője csütörtökön Moszkvában. A metropolita szerint a pénteki találkozó alatt még lehetnek változtatások, de részleteket nem árult el.

A nyilatkozat szellemiségében azt tükrözi majd, hogy a találkozó régóta vágyott álma mindkét egyházfőnek – mondta Hilarion „A lényege az lesz, hogy a kereszténység két vezetője egységes, erőteljes hangként szólal fel az egész emberiséget nyugtalanító kérdésekben” – tette hozzá.

Frissítés:

Keresztény gyökereire figyelmeztették Európát

Közös nyilatkozatot írt alá Ferenc pápa és Kirill pátriárka pénteken Havannában, ahol a két egyházfő többek között a katolikus és az ortodox egyház közötti párbeszéd további erősítéséről, a kereszténység és az egész emberiség jövőjéről, valamint a társadalom iránti felelősségről tanácskozott. Elítélték a Föld tartalékait felemésztő féktelen fogyasztást, és felszólítják Európát, hogy maradjon hű keresztény gyökereihez.

A havannai repülőtéren lezajlott mintegy két órás megbeszélés után a két egyházfő a tévékamerák nyilvánossága előtt aláírta közös nyilatkozatát. Az ünnepélyes aktus után megölelték egymást, majd sajtótájékoztatójukon röviden beszámoltak tanácskozásuk eredményeiről. Kirill úgy fogalmazott, hogy a találkozó során kiderült: mindkét egyház felelősséget érez a társadalom, a kereszténység és a civilizáció jövője iránt. 

A havannai repülőtéren lezajlott mintegy két órás megbeszélés után a két egyházfő a tévékamerák nyilvánossága előtt aláírta közös nyilatkozatát. Az ünnepélyes aktus után megölelték egymást, majd sajtótájékoztatójukon röviden beszámoltak tanácskozásuk eredményeiről.

Kirill úgy fogalmazott, hogy a találkozó során kiderült: mindkét egyház felelősséget érez a társadalom, a kereszténység és a civilizáció jövője iránt.

Ferenc pápa is örömmel állapította meg, hogy megismerhették egymás álláspontját, és félszavakból is értették egymást. „Haladunk az egység felé” - mondta, és ezzel Kirill is egyetértett.

A két egyházfő óva intett az olyan európai integrációtól, amely nem tartja tiszteletben a vallási identitást, és felszólítják Európát, hogy maradjon hű keresztény gyökereihez. 

Az európai integráció, amely véres konfliktusok évszázadai után vette kezdetét, nagy reményeket ébresztett sokakban, akik a béke és biztonság garanciáját látták benne - olvasható a nyilatkozatban. 

A pápa és a pátriárka utalt rá, hogy más vallások is hozzájárultak az emberi civilizáció fejlődéséhez, ugyanakkor kifejezte meggyőződését, hogy Európának hűnek kell maradnia keresztény gyökereihez.

Meg kell teremteni a békét Szíriában, Irakban és Ukrajnában, sürgős lépéseket kell tenni a közel-keleti keresztények védelme érdekében - hangsúlyozta Ferenc pápa és Kirill pátriárka a nyilatkozatban.

„A Közel-Kelet és Észak-Afrika sok országában egész családokat irtanak ki keresztény testvéreink soraiból, egész falvakat és városokat semmisítenek meg, ahol ők élnek. Templomaikat barbár módon lerombolják, szent helyeiket kifosztják, megszentségtelenítik” - hívták fel a figyelmet.

„Szíriában, Irakban és a Közel-Kelet más országaiban keresztények tömeges, fájdalmas kivándorlása tapasztalható arról a földről, ahonnan hitünk elkezdett terjedni, és ahol az apostoli idők óta éltek” - hangsúlyozták.

Sürgetőnek nevezték, hogy Ukrajnában felülkerekedjenek a vallási ellentéteken, s hogy felszámolják az ottani konfliktust, amely már eddig is rengeteg halálos áldozattal járt, az egész társadalmat pedig mély gazdasági és humanitárius válságba sodorta. Az ukrajnai konfliktus minden szereplőjét óvatosságra intették, a társadalmi szolidaritásra, a békét szolgáló lépésekre ösztönözve őket. 

A dokumentumban többek között felszólítják az Ukrajnában működő egyházaikat, hogy fáradozzanak a társadalmi harmónia megteremtéséért, ne vegyenek részt a viszálykodásban, és ne támogassák a konfliktus további elmélyülését.

A féktelen fogyasztás felemészti a Föld tartalékait - hívta fel a figyelmet Ferenc pápa és Kirill pátriárka. Különleges hangsúlyt helyeztek arra, hogy miközben a szegények tömegei a legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják kielégíteni, az emberiség egyre nagyobb mértékű gazdagságot halmoz fel. 

„Nem lehetünk közömbösek a gazdag országok ajtaján kopogtató migránsok és menekültek millióinak a sorsa ” - hangsúlyozta a két egyházfő a dokumentumban.

Kiemelték, hogy nagy szükség van az egyházak közötti párbeszédre, és az egyházi vezetőknek különleges felelőssége van „ezekben a nyugtalanító időkben”. Ugyancsak fontosnak tartották megemlíteni a „a vallásszabadság nagy ”.

A pápa és a pátriárka külön kitért arra, hogy „sok országban válságban van a család intézménye”, amely „egy férfi és egy nő házasságán alapszik”.

Ajándékok

Az aláírást követően került sor az ajándékok cseréjére. Ferenc pápa egy míves arany ereklyetartót – benne Szent Cirill, a szlávok apostolának az ereklyéjével – nyújtott át a pátriárkának, melyet eddig a római Szent Kelemen ókeresztény bazilikában őriztek. Átadott továbbá egy miséző kelyhet és egy paténát. Az ereklyetartón és a kelyhen is a következő felirat áll: Ferenc pápa adománya Őszentsége Kirill pátriárkának. Ferenc pápa a Laudato si’ kezdetű enciklikájának egy bőrkötésű, dedikált példányát is átnyújtotta a pátriárkának.

Ferenc pápa a találkozó után folytatta útját Mexikóba.

Szakértő: a szíriai keresztények megmentése lehetett a találkozó célja

A szíriai keresztények megmentése lehetett Ferenc pápa és Kirill pátriárka pénteki találkozójának célja - mondta Tusor Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az M1 aktuális csatorna esti műsorában szombaton.

Tusor Péter hangsúlyozta, hogy azok a problémák, amelyek miatt a kilencvenes években meghiúsult a katolikus egyház vezetője és a moszkvai pátriárka találkozója, a mai napig fennállnak. Kellett tehát lennie valaminek, ami hirtelen háttérbe szorította a meglévő különbségeket, hogy ilyen meglepő helyszínen és váratlan időpontban létrejöjjön a találkozó.

A PPKE oktatója hozzátette: a kilencvenes években állítólag épp a mostani pátriárka, Kirill ellenezte, hogy II. János Pál és II. Alekszij pátriárka találkozzon a Pannonhalmi Bencés Apátságban. A Vatikán azóta is folyamatosan kinyilvánítja készségét a közeledésre, az oroszoknak pedig némileg már kínos is lehetett, hogy folyton kitérnek a találkozó elől - jegyezte meg a történész.

Tusor Péter rámutatott, hogy a pénteki találkozón aláírt, harminc pontból álló közös nyilatkozatban viszonylag elöl szerepel a szíriai, alapvetően keleti rítusú keresztények megmentésének ügye. A vatikáni diplomácia háttérmunkája lehetett ebben, amivel sikerült rábírniuk a közeledést különösebben nem pártfogoló moszkvai pátriárkát a találkozóra - vélekedett.

Arra a kérdésre, hogy a két egyházfő közvetítő szerepet játszik-e az Oroszország és az Európai Unió közötti konfliktus megoldásában, a történész igennel felelt.

Kitért arra is, hogy az EU a szíriai helyzetről sok esetben kizárólag egyházi csatornákon, ottani kolostorok, szerzetesi közösségek, misszionáriusok segítségével tud tájékozódni. Ez egészül ki a jó fél évezredes vatikáni diplomáciai tapasztalattal. Hozzátette: az egyházak ráadásul olyan logisztikát képesek mozgósítani a humanitárius segítségnyújtáshoz, amely nem hatalmi kötődésű, ezért szabadabban és termékenyebben működhet.

A kijevi nagyérsek üdvözölte az orosz pátriárka és a római pápa nyilatkozatát

Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka Havannában aláírt közös nyilatkozatában elismerték a görögkatolikusok jogát arra, hogy bárhol gondoskodhassanak híveikről, ahol azoknak szükségük van rá - emelte ki a két egyházfő kubai találkozóját értékelve Szvjatoszlav Sevcsuk nagyérsek, az ukrán görögkatolikus egyház vezetője.

Az ukrán sajtóban a hétvégén közölt nyilatkozatában a nagyérsek emlékeztetett arra, hogy Moszkva állandóan követelte a Vatikántól, hogy tiltsa be, vagy legalább korlátozza az ukrán görögkatolikus egyház működését. Hozzátette, hogy Oroszország folyton azzal vádolta az ukrán görögkatolikusegyházat, hogy a moszkvai patriarchátus kanonikus területén terjeszkedik. Az aláírt közös nyilatkozat viszont nem vonja kétségbe egyházunk létezési jogát, sem azt, hogy bárhol gondoskodhassunk híveinkről - összegezte az egyházi vezető. 

Szvjatoszlav nagyérsek ebből kiindulva úgy értelmezte, hogy a két egyházfő ezen kinyilatkoztatása érvényes Oroszország területére, ahol az ukrán görögkatolikus egyház jelenleg jogilag nem létezhet, valamint a Moszkva által önkényesen elcsatolt Krím félszigetre is.   

A pápa ás az orosz pátriárka által aláírt nyilatkozat egyik pontjában a görögkatolikusok ás a pravoszlávok közti megbékélést szorgalmazza ott, ahol feszültség van közöttük. 

Ukrajnában a hívők többsége, csaknem 40 százaléka az ukrán ortodox egyház kijevi patriarchátusához tartozik, míg az ukrán ortodox egyház moszkvai patriarchátusa alá kevesebb mint 30 százalékuk. Az országban a görögkatolikusok aránya 14 százalék, főként Kárpátalján, Bukovinában és Galíciában számottevő az egyházhoz tartozók száma.

Harrach: a nyugati világ felelőssége, hogy fellépjen az üldözött keresztényekért

A KDNP frakcióvezetője szerint Európa és a nyugati világ felelőssége, hogy felemelje a szavát az üldözött keresztényekért, és tegyen értük valamit.

Harrach Péter az M1 aktuális csatorna hétfő reggeli műsorában úgy fogalmazott: „direkt egyházüldözés képét ”, hogy a Közel-Keleten sok ezer keresztényt irtottak ki vagy zavartak el az otthonából.

A frakcióvezető azt mondta: örül, hogy a pápa és a pátriárka találkozóján kifejezetten szóba került a téma. Korábban Európa és a nyugati világ közömbös maradt a „súlyos keresztényüldözésekkel” szemben, a két egyházfő egyeztetése azonban közelebb vihet a helyzet megoldásához - tette hozzá.

Harrach Péter szerint mind a pápa, mind a pátriárka erkölcsi erőt képvisel, amely hatással van a politikai megoldásokra, hiszen a politikusok hosszú távon nem tudnak ellenállni a társadalmi nyomásnak - mondta.