Az együttlét a közös vacsorát, majd a bemutatkozást követően, Korányi András előadásával kezdődött. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára az egyháztörténetből vett példákon keresztül mutatta be, milyen szempontokat hangsúlyoztak a közösségek életében a különböző korszakok meghatározó alakjai, mint például Ignatiosz, Nursiai Benedek, Luther Márton vagy Philipp Jakob Spener.

Majd az elmondottak alapján olyan kérdéseket vetett fel, melyek ma is aktuálisak lehetnek: hogyan lehet lelkesíteni a gyülekezeti tagokat arra, hogy szeressék az istentiszteletet és örömük legyen benne? Hogyan lehet a gyülekezet különböző életkorú tagjai között egyensúlyt teremteni?

Korányi András végül hangsúlyozta: ma általában azzal foglalkozunk, mit tehet a keresztyénség, és a tanításából mi lehet hasznos a társadalom számára. A döntő kérdés azonban valójában az, hogy a szívben ott van-e a hit?

A péntek este áhítattal zárult, melyet Mesterházy Balázs, a soproni egyházmegye esperese tartott. A Róm 12,3-8 alapján arról beszélt, hogy életünkben és közösségeinkben akkor kerül minden a helyére, ha Krisztus van a középpontban.

Szombaton Verasztó János kerületi missziói lelkész áhítatával indult a nap. Az igehirdető a szőlőmunkások példázata (Mt 20,1-16) alapján kifejtette, hogy az evangélium mindenkinek szól: azoknak is, akik a sikertelenség és az önsajnálat zsákutcájában vergődnek, és azoknak is, akik a munka terhét hordozzák és ez büszkeséggel tölti el őket.

Ezt követően rövid beszámolókra került sor az egyházi élet különböző területein működő kisközösségek létrejöttéről, tevékenységéről. Sztruhár András az oroszlányi énekkar történetét és munkáját mutatta be, dr. Süller-Torma Villő a tordas-gyúrói egyházközségben működő ökumenikus baba-mama körről mesélt. Tóth Sándor a szombathelyi férfikörnek a gyülekezetben játszott szerepéről számolt be, Horváth Árpádné pedig a sárvári nőegylet életét ismertette meg a jelenlévőkkel.

A gyakorlati példák után következett – mintegy elméleti összefoglalásként – Lénárt Viktornak, a Grow-csoport vezetőjének szervezetfejlesztői szemléletű előadása Spontán formálódás, isteni vezettetés, és/vagy tudatos és jól szervezett építkezés eredménye a kisközösség? címmel.

Az előadó beszélt többek között a közösségek fejlődésének szakaszairól és a mások vonzásához szükséges tényezőkről is. Konkrét felvetéseket, ötleteket is adott a hatékonyabb munkához. Mindemellett különösen kiemelte az imával töltött idő fontosságát. „Akármilyen strukturális változtatásokat hajtunk is végre, ha nem imádsággal és hittel kezdődik, akkor mindez felesleges – fogalmazott Lénárt Viktor. – A közösség építése ott kezdődik, hogy leülünk együtt imádkozni.”

A jó hangulatú találkozó Szemerei János püspök áhítatával ért véget. Az egyházkerület lelkészi vezetője a 2Tim 1,7 alapján azt boncolgatta, vajon miért van az, hogy az erő, a szeretet és a józanság emberi életünkben, kapcsolatainkban nem igazán jár együtt. Végül hangsúlyozta: a jó hír az, hogy Istennél minden lehetséges. Ami nekünk nem működik, hiába erőlködünk, az Istennel, az Ő áldásával rendbe jöhet.

A záróalkalom során Szemerei János püspök és Mészáros Tamás kerületi felügyelő imádságban emlékeztek meg a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület újraalakulásáról, amelyet az 1997 februárjában hozott zsinati döntés tett lehetővé.