– Magyarországon a 2015. szeptemberi határzár óta nem érzékeljük testközelből a menekülthelyzetet, Szlovénia viszont központi átkelő hellyé vált az elmúlt hónapok során. Mi a helyzet most?

– Szlovéniában napról napra változik a helyzet. Hetente kétszer járunk országos humanitárius gyűlésekre, ahol arról beszélünk, mi változott, mi várható. Eddig naponta több ezren haladtak át az országon, de a regisztrációs rendszer gyorsaságának köszönhetően gond nélkül. Jelenleg körül-belül ötszáz embert engednek be és ki naponta. Vannak olyanok, akik fennakadnak a hálón és visszautasítják őket, ekkor ideiglenesen az itteni táborokba kerülnek, míg haza nem toloncolják őket. És persze van olyan csoport is, akik már itt, Szlovéniában menekült státuszt kérnek, számukra is van egy külön tábor. 

– Egy szlovén evangélikus gyülekezetet vezettek. Hogyan kerültetek önkéntesként a határra?

– A magyar nyelvnek köszönhetően. Juditot, a feleségemet találta meg a pilisi evangélikus gyülekezet egyik tagja, Keveházi Klára, aki a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél dolgozik. Együttműködéshez kerestek partnert, mikor a hangsúly – a magyar határzár miatt – átkerült Magyarországról Szlovéniára. Miután nekünk egy egész egyszerű diakóniai szervezetünk van az itteni egyházban, nem nagyon láttunk lehetőséget önerőből segíteni, de együtt leültünk és átbeszéltük a lehetőségeket így alakult ki egy – most már mondhatjuk – hosszútávú együttműködés.
Nem indult könnyen, mivel az ország vezetése keveseknek adott a táborokban működési engedélyt. Mire az egyik táborba elkezdhettünk dolgozni, addigra azon az oldalon lezárták a határt, így akkor már azért kellett küzdeni, hogy a másik táborba bejuthassunk.
Tehát a kezdet nem volt egyszerű. Persze továbbra is a lelkészi szolgálat az első és emellett tevékenykedünk, de vannak már főállású munkatársaink is itt. 

– Miből áll a segélyszervezettel együttműködésben végzett önkéntes munkátok?

A választ elolvashatják a KötőSzó evangélikus közéleti blogon.