„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban” (Lk 23,43)

Isten országa Jézus ajkán az emberek számára átélhető, valóságos lehetőség volt, amelynek legfőbb ereje abban állt, hogy minden szokványos előfeltétel nélkül gyakorlatilag bárki, meglepetésszerűen találkozhatott vele és részesülhetett benne. Pál apostolnál a meglepetés helyett már konkrét tartalma kerül előtérbe: „Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” (Rm 14,17) A perzsa eredetű „paradicsom” szót, amely Keleten királyi udvar jelentésben volt ismert, az evangéliumok szerint Jézus egyetlen alkalommal használja. Itt is váratlan, sőt meglepetésszerű, hogy épp annak a gonosztevőnek ígéri meg a vele való paradicsomi létet, akinek semmilyen elképzelhető alapja nem volt sem egy rangosabb helyre belépni, sem az ezzel jelzett különleges isteni állapotba eljutni. Jézus különleges figyelmének a jele itt, hogy a kereszten függő, elgyötört és szenvedő, de iránta nyitott embernek nem a megszokott módon, hasonlattal, allegóriával vagy más irodalmi eszközzel utal az üdvösség lehetséges távlataira, hanem közvetlenül és biztatóan a testi felfrissülés és a teljes elfogadottság képét használja. Egészen megdöbbentő ez a méltatlanul odaígért enyhülés és a vállalt közösségben megnyilvánuló szenvedésre való érzékenység. Túlságosan gyorsan szaladnánk előre, ha az odafordulás e gesztusát mellőzve rögtön dogmatikai szabályszerűséget szeretnénk kikövetkeztetni ebből a jelenetből.

A 20. századi teológiatörténet kiemelkedő alakjai sem akartak elmenni szó nélkül a szenvedés realitása mellett, amikor Isten országának jellemző vonásait igyekeztek leírni. A szenvedés mélyen e világi valóság. Van olyan nagy szenvedés és olyan könnyelmű gondolkodás, amely nem akar hallani erről, és helyette inkább Isten nagyságával, Jézus feltámadásának dicsőségével vagy a mennyországban elképzelt örök boldogság látomásaival vigasztalódik. De ennek az ellenkezője is igaz: olyan nagy szenvedés és olyan földhöz ragadt gondolkodás is van, amely képtelen túllátni a nehézségek világán és senkinek sem engedi meg, hogy tekintetét ezek fölé emelje.

Dietrich Bonhoeffer dialektikus képekkel és szavakkal fejezte ki az ember Istenre utaltságát és világban való életét. „Hogy a világban kell élnünk – mintha Isten nem létezne – csak Isten előtt ismerjük fel. Ő maga kényszerít erre a felismerésre… ő maga adja tudtunkra, hogy olyan emberekként kell élnünk, akik az élettel nélküle is elboldogulnak. A velünk levő Isten a bennünket elhagyó Isten (Mk 15,34). Színe előtt és vele élünk nélküle.” Ebben a hitbeli állapotban érheti el az ember a felnőtt gondolkodást, amely „kritikus távolsággal szemléli környezetét és mindenekelőtt önmagát annak érdekében, hogy önmagáért teljes mértékben, környezetéért pedig embertársaival együtt felelős lehessen.” (Bonhoeffer, 2005)

Hans Küng számára az ószövetségi és újszövetségi Isten országa közti döntő különbség az, hogy Jézusban jelenné válik mindaz, ami addig tiszta jövő volt. „A próféták ígérete szerinti birodalomban az igazságosság, elvitathatatlan szabadság, az általános kiengesztelődés és az örök békesség teljessége van jelen. Ebben az értelemben tehát az üdvösség, a beteljesedés, a célhoz érés és Isten jelenlétének ideje: az abszolút jövő. A prófétai ígéreteket Jézus konkréttá és fontossá teszi. Ezzel Isten ügye behatol a világba. Innen kell megérteni az Isten országa üzenetét. A lemondással való ellentétben, amely Istent odaátra teszi és ezért a világot megváltoztathatatlannak tartja.” (Küng)

Jörg Zink is nagy hangsúlyt helyez a jelen és jövő szoros tartalmi kapcsolatára. Szerinte alapvetően nyitott világban élünk. „Olyan világban, amely nyitott Isten jelenlétének titkaira. Olyan világban, amely nyitott a többi ember és az ő sorsuk iránt. De mindenekelőtt olyan világban, amelyben semminek sem kell ugyanúgy maradni, ahogy van, amelyben nekünk, keresztényeknek nem kell kibékülnünk a hazugsággal és erőszakkal, a terrorral és a kizsákmányolással. Ez a világ nyitott saját jövőjére, vége nem az elsüllyedés mocsara, hanem új teremtés.” (Zink)