„Szomjazom!” (Jn 19,28)

Isten országának üzenetét Jézus egy adott kor adott szókészletével mondja el. Hallgatói számára az ismert világ részleteinek felidézésével utal a személyében közelivé váló békesség lehetőségére. Ahogy jeruzsálemi bevonulásakor elhangzó szavai szerint a kövek is alkalmasak dicsőségének hirdetésére, úgy a teremtés minden egyes részlete kifejezheti valamiképp az örömét. Hogy az élettelen és élő világ együtt hogyan lehet erre képes, arra sok filozófiai és vallási elképzelés született eddig is az indiai hagyományoktól Johann Wolfgang von Goethén át Arthur Schopenhauerig és tovább, de már elvileg tekintve is, mindenképpen nehéz feladat ennek utánajárni. Arra a kérdésre azonban, hogy a világ bármely részlete számunkra, az ember számára hogyan tanúskodhat a Teremtő gondoskodó szeretetéről, már jóval érthetőbb és követhetőbb válaszok születnek.

A jó és a rossz tudásának fája az ember eredeti lakóhelyén található.A Föld szépsége és a rajta kialakult élet sokszínűsége rabul ejtheti a figyelmes embert. A Genezis a „jó” (tov) szóval írja le a teremtett világot, amely egyszerre jelenti a szépet és a megfelelőt, de mindenekelőtt azt, hogy a világ az ember számára „élhető”, használható, alkalmas és méltó környezet. A „rossz” (ra) – amely pedig a jó ellentéteként a „nem jól használhatót”, diszfunkcionálisat jelenti a héber nyelvben – mégis kezdettől ott lappang az ember közelében. A jó és a rossz tudásának fája az ember eredeti lakóhelyén található. Arra a kérdésre, hogy honnan származik a rossz, a gonosz a világban, az őstörténet azt válaszolja, hogy rejtélyes, ám valóságos módon alakul ki az ember kapcsolatainak összességében. Ebbe pedig az önmagával való belső, reflektív kapcsolatot is éppen úgy bele kell értenünk, mint a Teremtőjével való kapcsolatát. Az ember az egyetlen lény, amely még a „jó” világban is képes megtalálni azokat az eszközöket és módszereket, amellyel a világot egyrészt rosszul: rendeltetésétől eltérően, másrészt rosszra: a diszfunkció továbbterjesztésére használhatja. Ennek gyakorlati következményei között találjuk azt a sokat látható emberi szokást, hogy még a felismert tévedései esetében is képes tovább vinni a rosszat – például az önigazolás vagy másokkal szembeni előnyszerzés stb. – érdekében. Ez az emberi képesség vezethetett a világ állapotában odáig, hogy a Föld véges eltartó képességének jelenkori tapasztalata ellenére még mindig jobban bízunk azokban a technológiákban, amelyek veszélyeztetik ugyan a jövőnket, de a kényelmes élet vagy a haszonszerzés terén eddig előnyökhöz juttattak, mint amennyire bátran szembenézünk eddigi eredményeink kétértékűségével.

Jézus utolsó szavai között szerepel a szomjúság, mint fizikai szenvedés. A víznek a legtöbb kultúrában különlegesen erős szimbólumértéke van. Az Ószövetségben nem csupán az Istenben bízó ember visszatérő képe a víz mellé ültetett fa, hanem az Urat mint Izrael reménységét is a folyóvíz forrásának nevezik (Jer 17,13). Nem meglepő, hogy az Isten eljövendő országára alkalmazva is megtaláljuk épp Ézsaiás próféta könyvében, akitől Jézus is idéz Vízzel-keresztelő János követeinek: „Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni.” (Ézs 35,5–7)

Évente 780 000 ember hal meg az elégtelen vízhez jutással kapcsolatos betegségekben. Ha ebből csak a gyerekeket számoljuk, akkor percenként hal meg emiatt egy gyerek a Földön.Az ivóvízkészletek birtoklásáért jelentős harcok zajlanak a világban (Izrael, Bolívia, India, Ruanda, Szudán stb.). Az ismert fertőző betegségek több mint 90 százalékának hátterében a vízhiány vagy vízínség áll. Évente 780 000 ember hal meg az elégtelen vízhez jutással kapcsolatos betegségekben. Ha ebből csak a gyerekeket számoljuk, akkor percenként hal meg emiatt egy gyerek a Földön. Afrika számos országában az anyák és lánygyermekeik járnak a távoli helyeken megszerezhető vízért, amíg a férfiak otthon dolgoznak. A vízhez vezető utat kiszolgáltatottan kell megtenniük, és gyakran esnek erőszak áldozatává. Eközben a világ legtöbb ivóvizét palackozó Nestlé cég európai területi vezetője arról beszél, hogy a vízhez jutás ne tartozzon hozzá az emberi jogokhoz, hanem a többi élelmiszerhez hasonlóan, üzleti kereskedelem tárgyát képezze. Ez az igény nyilvánvalóan lábbal tiporja a természetes jóérzést (és szemben áll az úgynevezett természeti joggal, amennyiben van ilyen), de sokkal jogosabban kelthetne felháborodást abban az esetben, ha az emberi jogi alapokon nyugvó vízhez jutás megvalósulna a Földön.