Mindig is érdekelt, ki hogyan csöppent bele ennek a felekezetközi szervezetnek a munkájába. Buzás Erzsébet alelnökkel való találkozásomkor is az iránt érdeklődtem először, hogyan lett KIÉ-s. Aztán a 25 éves jubileumi ünnepségre való készülés apropóján a KIE múltjáról, jelenjéről és jövőjéről is szót ejtettünk.

– Mikor kapcsolódtál be a KIE munkájába? Milyen személyes történeted van?

– Vallásos családban nőttem fel, a soroksári református gyülekezetbe jártam. 1997-ben egy németországi munkatársképző táborba mentem (CVJM Bündisch), a nyelvgyakorlás miatt.
Aztán a táborban egy „lángoszloppal” találkoztam egy kinti vezető személyében, aki itt marasztalt a KIÉ-ben. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy sok múlik egy vezető személyén és személyiségén. Nálam is ez volt. Nagyon jó első benyomások értek ebben a keresztyén szervezetben, ezért emellett döntöttem.
Az egyik osztrák vezető, Dieter Reitzner szokta emlegetni saját példáját, hogy ő a háború után került kapcsolatban a KIÉ-vel: ebben a szervezetben volt ennivaló és egy pingpong asztal. Ez volt vonzó számára.
De mindegy is, ki hogyan kezdi, a KIÉ-ben az a jó, hogy nem külön csoportokat, szeparált szervezetet hoznak létre, hanem visszamennek a gyülekezetbe a fiatalok és a továbbiakban ott végzik az ifjúsági munkát. Persze ettől még vannak önálló csoportok is, de ezek csak praktikusan azért valósulnak meg, mert van extra kapacitás. Tapasztalat szerint a fiataloknak ugyanis sikerül visszaforgatniuk a gyülekezetükbe a KIÉ-ben tanultakat.
A munkatársképző után átvettük az ott tanult módszereket és létrehoztuk a Tappancs Táborokat, egy mezítlábas, teljesen nomád körülmények között való táboroztatást. Ehhez hasonlít a békéscsabaiak Nyomkeresőtábora, amely azonban svájci tematika alapján működik, komplex témafeldolgozós, Istenre fókuszálós tábor, amelyet a Tappanccsal együtt a cserkészettel szoktak összevetni, de itt a gyakorlati részek mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kap a vallásos tartalom. Később az országos választmányba kerültem és ott találtam munkát.

– Sok keresztény találkozón a KIE kávéházzal képviselteti magát. Van más húzóág is?

– A kávéház fontos profil, sajnáljuk, hogy évente csak pár alkalom van, amikor így lehetünk jelen valamely egyház életében, programján. Ennek általában financiális okai vannak, de nem szabadna hagyni, hogy ez így legyen. De örülünk, hogy van és hogy egyre ismertebb.
Emellett a húzóág azonban azt gondolom, hogy a nyári táboroztatás, így a Tappancs Táborok, amelyek rendkívül alacsony áron kínálunk, mert úgy gondoljuk, hogy nem szabad, hogy az anyagiak befolyásolják azt, hogy egy gyerek el tud-e menni nyári táborba vagy sem.
Emellett persze a csoportmunkák igen fontosak, kiemelném első körben a békéscsabai KIÉ-t, akik azon túl, hogy azért tagjai az országos KIÉ-nek, mégis ők egy önálló szervezeti egységet képviselnek és önálló programokat csinálnak: alkotóklub, szezonális programok, filmklub, Nyomkereső tábor...stb. Megnyugvás látni, hogy az egykor táborban résztvevő kisgyerekek most szerepvállaló munkatársakként is megjelennek a csoport életében.
A fő gondja a vidéki csoportoknak az, hogy Magyarország elég centralizált, és a diákok otthonról elkerülnek a középiskola után, de ettől még nem jönnek létre a fővárosban újabb csoportok. Így elég nehéz ifjúsági munkát csinálni, hogy a csoportok ennyire képlékenyek.
De alá kell írnunk azt is, hogy nem kell erőltetni azokat a dolgokat, amelyek nem mennek, megyünk oda, ahová az Isten küld minket. De folyamatosan nyitva kell tartanunk az ajtókat, hogy ha lehetőség kínálkozik, akkor mi ott legyünk és be tudjuk tölteni a küldetésünket: az eredeti alapítási év óta (1883) is mindig ez volt a KIE fő célja.
Az „ébredő erő” az egyesületünkben a Vértesi KIE, ez a keleti határmenti Létavérteshez kötődik, az ottani református egyház a bázisa. Kiemelném még a balatongyöröki csoportot is, mert ők a legszebb fejlődést és a munkatársképzés legszebb iskolapéldájaként felmutatható csoport. Fennállnak és teljesen a saját lábukon állnak. Ők a Sóvárban gyűjtik a környező települések ifjait az alkalmaikra.

– Fogalom a KIE életében Sóvár Balatongyörökön.

– 2005-ben nyertük meg az ingatlant és rengeteg közösségi önkéntes munka és adomány kellett a felújításához. A hivatalos megnyitón még esernyőkkel ültünk a vendégekkel a kertben elhelyezett székeken, voltak építkezési halmok és befejezetlen részek. Ma már pörgős az élet a Sóvárban. Marton Tamás rendkívül sokrétű munkát végez, istentiszteleteket szervez, fotókat készít, életet hoz a Sóvárba. Amellett, hogy ez az intézményünk teljesen önfenntartó, az egész környék ismeri és számol vele, itt tényleg mindig van élet!

– Ki a szervezet vezetői, mik a feladatok?

– Horváthné Soproni Réka az elnök, Zalán Péter a kincstárnok, Menczinger Tamás az adminisztratív titkár. Választmányi tagok: Baráth Katalin, Marton Tamás (Papi), Nagypál Julianna, Hallgató Tamás, az ellenőrző bizottság tagjai Gregersen-Labossa György, Kocsor Ágnes és Magassy Éva. Az elnökség szervezi a KIE életét és sokat apellál arra, hogy a csoportok önállóan tevékenykedjenek. Tavaly beindítottunk egy csoportlátogatási programot, szeretnénk ebben a jubileumi évben összeboronálni a csapatot és reméljük, hogy erre a rendezvényünkre sokan el fognak jönni.

– Milyen a kapcsolatotok a támogató egyházakkal, reformátusokkal, evangélikusokkal?

– Mindkét egyház támogat bennünket anyagilag. A Deák téri evangélikus gyülekezet például teljesen pozitívan viszonyul hozzánk, választmányi üléseket gyakran tartottunk már ott, többen közülünk jártak oda ifire és most ennek a több száz fős rendezvénynek is készséggel adtak helyet, amiért nagyon hálásak lehetünk. A KIÉ-nek jelenleg 200-on felüli tagja van, tehát nem egy nagy szervezet. Azt gondolom, hogy sok olyan keresztény ifjúsági szervezet nőtte ki magát - sokuk épp a KIÉ-ből, amelyek hasonló dolgokkal foglalkoznak. A legfontosabb, hogy a munkát fiatalok végezzék, mert ők tudják, hogy mi szükséges a fiataloknak, mi lényegében az ifjúsági munka hogyanjaira adunk módszereket a kezükbe. Fontos, hogy érezzék fontosnak az önkéntességet, motiválják őket az értékek.

– A német és osztrák szervezetekkel milyen a kapcsolat?

– Mondhatnánk úgy, hogy az osztrákok indították be annak idején a motort, azóta pedig a németek töltik bele a benzint. Igen sok anyagi támogatást kapunk tőlük. De ők is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint mi: hogyan szervezzük meg az ificsoportot, hogyan szerezzünk önkéntest, ha tovább tanul vagy megházasodik és elmegy egy másik városba valaki, akkor hogyan maradjon meg vele továbbra is a kapcsolat?
Volt egy időszak, amikor közös táborokat csináltunk, és minden évben kapunk meghívást és kedvezményes részvételi lehetőséget a németországi rendezvényekre, táborokba, képzésekre. Ide rendesen küldjük is a gyerekeket. A felnőtt programoknál már nehezebb a kérdés, sokat hirdetnek és kevesen tudunk részt venni, gyakran pusztán anyagi okokból. De ennek ellenére kapcsolatban vagyunk egymással, figyelni tudunk egymásra és meg tudjuk beszélni ezeket a nehézségeket is. Anyagi támogatásuk évről évre tervezetten csökken, mert azt szeretnék, ha a saját lábunkra tudnánk állni. Ez a mi célunk is, jó lenne, ha egy idő után az adományozó egyházak és keresztyén szervezetek segítsége nélkül, a tagok tudnák fenntartani a szervezetet. Más szinteken azonban egymás valódi partnerei tudunk lenni, figyeljük a másikat és reagálunk a rezgéseikre. Nemrégiben például a mi táboroztatási tapasztalatainkat kérték az osztrákok, ahol időközben kicsit alábbhagyott a munka és az elmúlt években pörögtek csak fel megint.

– Az iskolákban bevezetett önkéntes munka milyen hatással lehet a szervezet életére?

– Önkéntest szerezni mindig nehéz. De fogadó szervezet vagyunk, tehát tudunk igazolást adni a nálunk végzett önkéntes munkáról. Remélem, hogy a táborozásokhoz sok külső munkatársat tudunk majd így hívogatni.

– Április második hétvégéjén jubileumi ünnepségek lesznek, a KIE 25 éves évfordulóján? Sok lesz benne a nosztalgiázás?

– Én szeretnék nosztalgiázni, valamennyire fogunk is, de inkább a fiatalokra kell koncentrálnunk és arra, hogy ez a rendezvény egy újabb lendületet adjon majd a további munkához. Pénteken és szombaton (04. 08. – 09.) lesz fényképes kiállítás is és Marton Tamás is készül egy nagyobb összefoglaló előadással a KIE történetéről. Bemutatkoznak majd a csoportok és a munkaágak is, lesz társasjáték, akadályverseny, irodalmi kávéház, pénteken a Kiskőrösi Gospel Sasok koncertje is.
A Deák téren vasárnap (04. 10.) lesz az ünnepi istentisztelet, amit Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész fogj tartani.

A KIÉ-RŐL:

1844. június 6-án Londonban alapították tizenketten, élükön George Williams-szel. 1855-ben tartották az első világszövetségi gyűlést.
Itt fogadták el a KIE célját megfogalmazó úgynevezett Párizsi Alapot: „A KIE célja egy táborba gyűjteni azokat a fiatalokat, akik Jézus Krisztust személyes megváltójuknak fogadják el a Szentírás alapján, hitükben és életükben Mesterük követői kívánnak lenni, és együtt munkálkodnak Mesterük országának a fiatalok közötti terjesztésén.”
Magyarországon Szabó Aladár nevéhez fűződik a KIE 1883. október 31-i megalapítása. Magyarországi megalakulása után a KIE a század elején kimagasló szerepet töltött be az iparos és paraszt fiatalok körében végzett szolgálatával. A népfőiskolai mozgalom hazai meggyökereztetése és az első cserkészcsapat megalapítása is.
1950. május 16-án a KIE kimondta „önkéntes” feloszlását.
1991-ben szerveződött újjá Dieter Reitzner osztrák KIE titkár hathatós segítségével.

Forrás: https://kie.hu/portal/index.php/kie-itthon/rolunk

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ifj%C3%BAs%C3%A1gi_Kereszt%C3%A9ny_Egyes%C3%BClet