Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Urunk, ma összegyűltünk a te nevedben, a te szeretetedben, az Atyaisten gyermekeiként, különböző felekezetekhez tartozó testvérek, romák és nem romák, cigányok és nem cigányok, hogy közösen imádkozzunk roma testvéreinkért, az országban levő roma közösségekért! Kérjük tőled az egyetértés, a befogadás, a szeretet és az egység ajándékát! – hangzott el a közös ima csütörtök délután öt órakor a Szent István Bazilikában.

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs felelőse az esemény bevezetőjében elmondta, hogy 1971. április 8-án tartották a romák első világkongresszusát London mellett. Székely János hangsúlyozta, hogy az egyházak világtanácsa hozta létre az első nagy találkozót. „A romák öntudatra ébredésénél ott volt az egyház.” Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy: „Krisztus nem elvesz egy kultúrától, hanem megerősít, megtisztít, felemel!” Nyitóimájában a segédpüspök hálát adott a romák családszeretetéért, a kultúrájukért, a tehetségükért, a hitükért, a képességükért az örömre és az ünneplésre, de imádkozott a cigány értelmiségért is.

Az eseményen szolgálatot teljesítettek más történelmi egyházak vezetői is: Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Kocsis Fülöp, görögkatolikus érsek-metropolita és Laborczi Géza evangélikus lelkész, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke. Pál apostol galatákhoz írott levelének 3. fejezete, valamint Lukács evangéliuma 24. fejezetének a 13. versétől kezdődő igeszakaszai adták a rövid szentbeszédek alapjait. Krisztusban egyeknek lenni, örököseinek lenni – hangsúlyozta a Jézus Krisztusban beteljesedő egységet Bogárdi Szabó püspök. Kocsis Fülöp az emmausi tanítványok történetéből kiemelte, hogy Jézus tudta mire van a tanítványoknak szükségük. Tamásnak arra, hogy megérinthesse a sebet, hogy higgyen. „ Aki a roma szakkolégiumba tartozik, óriási felelősséget hordoz, legyen cigány vagy nem cigány” – mondta az érsek. Kérte, hogy a diplomás romák térjenek vissza szülőfalujukba és vigyék az örömhírt, hogy nekik sikerült. Kocsis ezután úgy folytatta: „Hálás vagyok azoknak a diákoknak, akik vállalják, hogy ide járnak, azoknak akik segítenek, és Krisztusnak. Ezt a felelősséget tovább kell vinni.”

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – olvasta fel Székely János zárásként a János evangéliumi igeszakaszt. Majd egy történettel folytatta, amelyben egy cigány kisgyerek azt kérdezte a paptól, hogy: „mit vétettem, hogy engem Isten cigánynak teremtett?” A segédpüspök hangsúlyozta, hogy „áldás, ha egy-egy ember rádöbben arra, hogy Isten remekműve, mert az áldás, gyógyulás és kegyelem.” Fontos, hogy a cigány ember a gyökereire, a kultúrájára legyen büszke, és arra, ha kötődik a teremtő Istenhez! – tette hozzá.

„Kedves diákok! Népeteknek, családotoknak, falutoknak legyetek a fényei, ahogy Isten, a mi életünk mécsese!” – mondta végezetül Székely János, majd szimbolikus zárásként a kollégium tanulói mécseseket gyújtottak és helyeztek el az oltár előtt.