Napjainkban mintegy 10-12 millió roma él Európában; a kontinens legszegényebb és leginkább marginalizált népességébe tartoznak. Naponta élnek át diszkriminációt; számos esetben ki vannak zárva az iskoláztatásból, lakhatásból és az egészségügyből.

A cigányellenesség hosszú évszázadai vezettek ezekhez a nyomorúságos körülményekhez; a romákat szolgasorban tartották, megkínozták, meggyilkolták, családjaikat szétszakították. Jogi úton üldözték őket, kizárták a társadalomból, megtagadták tőlük az alapvető emberi jogokat. Mindezek ellenére a roma kisebbség fennmaradt, és megőrizte kultúráját. Tisztában vagyunk vele, hogy ahhoz, hogy megváltoztassuk az emberek felfogását, mindenkinek – romáknak és nem romáknak egyaránt – részt kell vennie a dialógusban, ami segít túljutni a félelmeken, és a roma identitást tiszteletben tartó integrációért dolgozni.

Az április 8-i nemzetközi roma nap alkalmából az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa arra szólít, hogy újítsuk meg erőfeszítéseinket a gyógyulás és kiengesztelődés érdekében.

„Arra bátorítjuk keresztény közösségeinket szerte Európában, hogy továbbra is támogassák a romák jólétét, és tegyenek a gyűlöletbeszéd és a társadalmi kirekesztés ellen. Együtt kell járnunk az úton. Mindenkit arra hívunk, fogadja jó szívvel a marginalizált embereket, és védje emberi méltóságukat mint Istentől kapott ajándékot. A roma népet, egyedülálló tradícióival, hitével és kutúrájával arra hívjuk, felelősségteljes polgárként adják hozzá értékeiket az európai társadalomhoz.

A romák évszázadok óta európai identitással bírnak, szabadon mozogva a politikai, kulturális és vallási határokon keresztül. Az egyik őshonos európai nép, azonban nem részesül egyenlő tiszteletben és megbecsülésben. Több mint hatszáz évvel azután, hogy Európába vándoroltak, még mindig nincsenek teljesen befogadva. Az a tény, hogy folyamatos diszkriminációnak, sőt, üldöztetésnek vannak kitéve, szégyen valamennyi európai nemzet számára. El kell ismernünk helyzetüket, melyben évszázadokon át éltek, amit a holokauszt idején éltek meg, illetve napjainkban; és el kell ismernünk felelősségünket.

A roma kisebbség, a roma családok számára jelenlegi nehéz helyzetükből a legfontosabb kivezető út a tanulás, munka és hit útja. Befogadásuk mutatja, hogy valóban elkötelezettek vagyunk a közös európai identitás, a népek, a kereskedelem és az eszmék szabad mozgása iránt Európa területén belül.”

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (Consilium Conferentiarium Episcoporum Europae – CCEE) alakuló ülése 1971 márciusában volt Rómában. A CCEE 33 európai püspöki konferenciát tömörít, amelyeket az elnökük képvisel, emellett tagja a szervezetnek Luxemburg és Monaco érseke, Ciprus maronita érseke, a moldovai Kisinyov püspöke, a munkácsi görögkatolikus püspök és Észtország apostoli kormányzója. A tanácsot alkotó 39 tag 45 nemzetet képvisel.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnöke Erdő Péter bíboros, a testület alelnökei: Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Józef Michalik przemyśli érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke, Jean-Pierre Ricard bíboros, bordeaux-i érsek, illetve Josip Bozanić bíboros, zágrábi érsek.