Liturgikus énekléssel hangolódtak a találkozó nyitó áhítatára az Evangélikus Gimnáziumok 7. Országos Kórustalálkozójának résztvevői 2016. április 15-én.

A diákokat Köveskúti Péter, a házigazda Szeberényi Guszáv Adolf Evangélikus Gimnázium igazgatója köszöntötte, ezután Hafenscher Károly, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgató-lelkésze tartott Jakab és Pál apostol levelei alapján rövid igehirdetést. Ebben arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy a világban látható bajok ellenére az tele van Isten szeretetével. „Van egy másik szemüveg, a hit szemüvege, amellyel a sokkal teljesebb világ láthatóvá válik. Az Isten közelében ugyanis egészen másképp látszanak a dolgok” – mondta a lelkész.

A találkozón ezután a zene és az ének vette át a főszerepet. Elsőként a Bacchus Consort régizene együttes barokk korabeli művekből álló koncertjét hallgathatták meg a résztvevők. Az autentikus hangszerekkel kísért dallamok hamar meghozták a kedvét a padsorokban ülőknek is az éneklésre, erre pedig hamarosan az összkari próba adott lehetőséget.

A résztvevők a délelőtti próbák után másnap délután mutatkoztak be, az egyenként néhány darabból álló rövid koncertek ízelítőt adtak abból a munkából, amit az evangélikus középiskolák szerte az országban tesznek a tanulók zenei kultúrájának műveléséért. Nováky Andrea főszervező elmondta, a koráloktól a gospelen át a népdalfeldolgozásokig, a hangszerrel kísért zenéktől a sanzonokon át a reneszánsz madrigálokig, igen széles skálát hallhattak a koncertteremmé vált Kistemplomban, ami a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanára szerinte „arra termett, hogy kórustalálkozókat tartsanak benne”.

A rendezvényen Békéscsaba mellett Bonyhád, Budapest-Fasor, Budapest-Deák tér (két kórussal is), Miskolc és a Rózsák tere kollégiuma képviseltette magát. Az utóbbi két kórus első alkalommal vet részt a rendezvényen. Czeglédy Viktória Elynor a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium énektanára szerint nem könnyű összetartani egy gimnáziumi énekkart, de ilyenkor a diákok is érzik, hogy megéri a felkészülésre fordított idő. A karvezető elmondta, a találkozó alkalmat adott a kórusoknak, hogy inspirációt merítsenek egymástól, illetve kottákat is cseréltek.

A résztvevőknek Gáncs Péter püspök adott igei útra bocsátást. A Krisztusra mint szilárd alapra épített életet ahhoz hasonlította, amikor egy ének elején a stabil kezdőhangot megkapjuk. A legklasszikusabb lutheránus hagyománynak nevezte a szent zene továbbadását, és felhívta a figyelmet arra, hogy a legtöbb énekünk nem más, mint megzenésített imádság. „Márpedig kinek énekelhetnénk jobban, mint annak, akié az ország, a hatalom és a dicsőség?” – tette fel a költői kérdést a Miatyánk zárószavaira utalva.