Az ünnepi alkalomra zsúfolásig megtelt az evangélikus templom, az iskola diákjai, tanárai mellett ott voltak a szülők, a város vezetői, egyházi méltóságok, támogatók a múltból és a jelenből. Az istentiszteletet és Szigethy Szilárd beiktatását követően köszöntők sora vette kezdetét.

Jantos Istvánné nyugdíjas igazgató hangsúlyozta: nem volt egyszerű dolguk, amikor elkezdték a munkát, hogy az egykori 2-es számú általános iskola ismét evangélikus intézménnyé váljon, de Isten minden próbatétel során mutatta az utat. Mint fogalmazott, elsősorban neki tartoznak köszönettel, de mellette mindazoknak is, akik segítették ezt a küldetést az elmúlt két évtizedben.

Erre a munkára és erre az iskolára Dávid Zoltán polgármester orosháziként és a város vezetőjeként egyaránt büszke. Elmondta, hogy az intézmény 20 olyan évet tudhat maga mögött, amelynek során mindvégig stabil értékrendet közvetített a gyerekeknek, tiszteletre, egymás megbecsülésére, a hagyományok ápolására, keresztény értékrendre nevelte őket nagy türelemmel és szeretettel.

– Úgy hiszem, szavaimat igazolják az egykori növendékek sikeres életpályái, mellyel öregbítik városunk, hazánk hírnevét. Abban is biztos vagyok, hogy a mostani diákok kitartó és szorgalmas tanulás révén szintén sikeres életutat járnak majd be, és rájuk is büszkék lehetünk – fogalmazott, hozzátéve, hogy mindez azoknak a pedagógusoknak köszönhető, akik szívvel-lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel, akiknek türelmes lénye, bölcsessége, hivatástudata példaként áll előttünk. Akik legfőbb értéknek a rájuk bízott gyermekeket tekintik.

Az iskola, amely az alapot adja

A testvéregyházak és több evangélikus egyházkerület képviselői is köszöntötték az iskolát, köztük Győri Gábor esperes, aki alapítóként vett részt a 20 évvel ezelőtti újrateremtésben.

– Az volt az egyik alapgondolat, hogy ennek a gyülekezetnek tizenhárom iskolája, egy gimnáziuma volt, és ezeket valahogyan újra kellene éleszteni, másrészről viszont úgy gondoltuk, hogy talán alulról kellene építkezni, nem lehet ott folytatni, ahol valamikor félbeszakadt – mondta az OrosCafénak az ünnepség után. – És elkezdtünk a város tizenkét óvodájából hat óvodában hitoktatást végezni egy nagyon jó óvónői gárdával és a Hajnal utcai óvodában egy-két év leforgása alatt elértük azt, hogy az újonnan bejövő csoportok mind egyházivá lettek minden kényszer nélkül – mesélte a kezdetekről.

Ezzel párhuzamosan indult be az általános iskolai rész, majd később a gimnázium és – ahogyan kiemelte – az innen kikerülő diákok nem csak a város, de az egyház életében is jelen vannak. Tavaly egy, idén pedig két olyan lelkészt szentelnek, akik ebből az intézményből indultak.

Ez pedig Gáncs Péter püspök szerint is az itt megvalósuló, óvodától gimnáziumig tartó nevelési ívnek az eredménye.
– Ez számunkra egy esély, hogy családokat, gyermekeket, az utánunk jövő nemzedéket is megkínáljuk a krisztusi értékekkel, hiszen aki ide jön, azt nem kötelezzük semmire, de fölkínáljuk mindazt, ami szerintünk fontos ahhoz, hogy boldog életük legyen ezen a földön – fogalmazott.  – De ehhez a munkához türelem kell, gyors eredményeket itt nem lehet elérni, viszont ami Orosházán nagyszerű, hogy el tudjuk kísérni a gyerekeket 3 éves kortól egészen 18-ig, és azt gondolom, hogy ez a 15 év, ami számunkra megadatik, hogy elérjük őket ezekkel a kincsekkel, az már hozhat gyümölcsöket.

A titok: mindig meg kell fiatalodni

Ördög Endre igazgató-lelkész ilyen gyümölcsöknek érzi azt, ha a kikerülő ifjúság lelkében és hitében megalapozott és megtalálja a helyét valahol. Egy olyan közösségben, amelyik tényleg igazi értékteremtő és nem a korszellemnek hódol be, hanem időtálló módon tud gondolkodni és cselekedni. Ezeket az értékeket azonban modernül és fiatalosan kell átadni.

– Pont a gyerekek jelenléte, ami megköveteli, hogy ne zárkózzunk be régi klisékbe, meg évszázados tradíciókba, hanem a forma, amin keresztül ezeket a régi értékeket közvetítjük, az legyen fiatalos, az legyen szívhez szóló, az legyen családias. Miattuk nem lehet valami nagyon felnőttes, nagyon komoly, nagyon régies stílust megütni, miattuk mindig meg kell fiatalodni.

Ezt a szolgálatot méltatta Fehér Borbála, az iskola jelenlegi igazgatója is, aki úgy fogalmazott, nem köszönteni, hanem köszönni érkezett. Hálás mindazért a munkáért, amit az iskola munkatársai a gyermekekért végeznek, hogy a Teremtő társaként részt vesznek a világ továbbteremtésében.

GYÖKÉRERESZTÉS OROSHÁZÁN - szubjektív beszámoló egy lelkésziktatásról és egy húsz éves jubileumról

Gyökéreresztés – ezt a szót használta Szigethy Szilárd barátom, amikor néhány héttel ezelőtt egy beszélgetésünk során szót ejtettünk a döntésről. A döntésről, mely szerint az orosházi evangélikus gyülekezet presbitériuma meghívta őt a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkészi szolgálatára. És a döntésről, mely szerint Szilárd – aki 2014 augusztusa óta tevékenykedik már az említett intézményben – ezt a meghívást elfogadta. Mostantól kezdve beiktatott iskolalelkészkéntvégzi ugyanazt a szolgálatot, amit már közel két éve végez. Változik vajon bármi azzal, hogy Lázár Zsolt esperes beiktatta a szolgálatba?

Gyökéreresztés – ez a változás. Mert legyen bár ugyanaz a szolgálat, ugyanazok a diákok, óvodások, pedagógusok, szülők – presbiteri megerősítéssel, kézadással, szavamat adva („Igen, elhatároztam.”) ez már valóban gyökéreresztés. Szilárd barátom társával, Katával együtt úgy határozott, hogy tovább nevelgeti azt a fát, melynek gyökerei immár húsz év mélyre ereszkednek, abba az időbe, amikor az említett orosházi iskola az evangélikus gyülekezet szárnyai alá került. Azt a fát, melynek törzsét a húsz év alatt több tucatnyi pedagógus vastagította, és amelynek első hajtásai azóta felnőtt, tanult, munkavállaló emberek, gyülekezeti tagok. De a lelkészi elhatározás arról is szólt, hogy saját és családja életének gyökereit orosházi földbe engedi, hogy ott sajátosan összefonódjanak és együtt éljenek, teremjenek egy iskola és egy gyülekezet gyökereivel, törzsével, hajtásaival.

Nem lehet véletlen, hogy április 16-án a jubileumi és beiktatási istentisztelet vezérmotívuma a fa volt. „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (2Kor 3,6) – hallhattuk az újonnan beiktatott lelkész igehirdetése alapigéjeként, majd később a köszöntések sorában is. De egy közel életnagyságú díszlet-fa is felbukkant az igehirdetés illusztrációjaként, melynek négy oldala az évszakok változásait mutatta, és rajta a levelek, virágok, madárfészkek, a mókusodú mind-mind az iskolánkba járó gyerekek kezeinek munkája. Az, hogya díszlet-fát a templomi keresztre erősítettük fel, tette teljessé a képet: mind az iskolalelkész, mind a gyülekezet, mind az egész intézmény élete, munkája Istenben gyökerezik, Ő tartja egyben és Ő adja a növekedést.Mint ahogy Isten az, aki ezt a munkát áldásossá teheti, és az istenáldotta tevékenység gyümölcsei már látszanak. Szilárd közvetlen és előzékeny személyisége révén jó kapcsolatot tudott teremteni a pedagógusokkal, a gyerekekkel és az intézményen kívül is sokakkal. Rendszeresen sportol együtt jó néhány diákkal, és a gyülekezet ifjúsági életének fellendítésében végzett munkáján is Isten áldása látszik. Az ő ötlete és adománya volt az a két körtefa is, amelyek az iskola udvarán elültetve a gyülekezet és az iskola együtt növekedését fogják jelképezni.

Az ünnepi istentisztelet felemelő pillanata volt, amikor a beiktatott iskolalelkész megerősítése rendhagyó módon szólalt meg: az iskola teljes pedagógus kara az oltár köré gyűltés a jelen lévő lelkészek rájuk is áldást kérve énekelték a Confirma-t. A tanárok pedig egy meglepetés énekkel készültek, együtt énekelték a beiktatott lelkésznek: „Eljönnél-e vélem, én ha hívlak…”.

Szilárd barátom döntött: eljönne. Isten tegye áldottá életét és szolgálatát!

Nagy Róbert, presbiter