Tíz évvel ezelőtt kezdték meg a jótékonysági főzőakciókat a szarvasi evangélikus Ótemplomi Szeretetszolgálat munkatársai. Először csak az ellátottjaiknak és a gyülekezet tagjainak vittek meleg ételt a nagyobb ünnepek idején. 2010-től azonban gulyáságyúban főznek az utcán. Azóta közel százezer adag ételt osztottak ki a rászorulóknak.

A munka azzal kezdődik, hogy Pásztor Mátyás a segítőivel együtt csütörtökön vásárolni indul: 58 kilogramm színhús, 20 kilogramm bab, 20 kilogramm krumpli, 20 kilogramm vegyes zöldség, fűszerek és szeretet – ez kerül majd bele a gulyáságyúba a vasárnapi babgulyáshoz. Rutinosan szervezik meg a munkát, hiszen hatodik éve Pásztor irányítja a gyülekezetben a főzéseket. A szeretetszolgálatnál tanyagondnoki szolgálatot is ellátó férfi jól ismeri a környék embereinek életét. Tudja, hogy ha ők nem segítenének, sok idős ember maradna vasárnaponként meleg étel nélkül. Ezért aztán Pásztor Mátyás időt és fáradságot nem kímélve, szeretettel végzi a munkáját, és nemegyszer a szabadidejét is feláldozza a cél érdekében.

Jókedvű kacaj és munkazaj fogadja az embert, ha pénteki napokon betér az Ótemplomi Szeretetszolgálat Vajda Péter utcai épületébe. Az ótemplomi gyülekezet fiataljai és önkéntes gyülekezeti tagok ülnek az asztaloknál, pucolják a krumplit, a zöldséget, vágják fel a hozzávalókat a hétvégi babgulyáshoz.

A fiatalok közül a kevésbé gyakorlottak „harci sérüléseket” is szereznek, de Lázár Zsolt esperes szerint azok a diákok, akik szabadidejüket feláldozva segítenek, mindannyian fontosnak érzik a szolgá- latot, és úgy tartják, belefér pár karcolás is. Akik a mostani előkészítésben segédkeznek, mindannyian jó tanulók, sokan tanulmányi versenyeket nyertek, vagy kimagasló sportteljesítményükkel tűnnek ki a többiek közül. Az idősebbek is szívesen végzik a tennivalókat, gondozóikkal együtt, klubfoglalkozás keretében munkálkodnak egy másik asztalnál. 

Rutinosan nyitja ki a kertkaput, és húzza ki a gulyáságyút az utcára vasárnap reggel hét órakor az „Ótemplomi Culinary Team”. A felfűtés után már indul is a munka. Pásztor Mátyás és segítői szorgoskodni kezdenek. Raffay Pálné Maca Kardosról jön a fél hetes busszal. „Igazán jókedvvel, szívesen készítem az ételeket, úgy, mintha magamnak főzném” – mondja. Ő a csapattal Nürnbergben, Stuttgartban is járt már, de az országhatáron belül Sárváron, Nyíregyházán és Mezőberényben is vállaltak a szarvasihoz hasonló ételosztást. 

A csapat új tagja, Tóthné Zsuzsa idén csatlakozott hozzájuk. „A korábbi években láttam a sorban állókat a szeretetszolgálat előtt, és sokszor én is beálltam, hogy idősebb, nehezen mozgó rokonaimnak vigyek meleg ételt vasárnap – vallja be. – Aztán ingerenciát kaptam, hogy segítsek a munkában. Úgy gondolom, jót teszek az embertársaimnak ezzel a cselekedetemmel.” „Bármelyik étterem étlapján szerepelhetne az az étel, amelyik itt a rászorulók tányérjába kerül” – vélekedik az ótemplomi gyülekezet felügyelője, Czinkoczky Mihály nyugalmazott főiskolai docens. Az egytálételt maga is megkóstolja Lázár Zsolt esperessel együtt, ezzel is mutatva a rászorulóknak, hogy minőségi alapanyagokból, szívvel-lélekkel készülnek a kiadós fogások.

„Eddig 2400 adag étel volt a legtöbb, amelyet egyszerre kiosztottunk, ez az osztás a kondorosi betyárnapon volt – emlékezik az esperes. – Akkor kicsit túlvállaltuk magunkat. Azóta a nyolcszáz adag az, amire ráálltunk. Ez is sok előkészítést, szervezést igényel, de szerencsére segítőkből sosincs hiány. Így sikerül évente mintegy tízezer adag meleg ételt kiosztanunk. Jó lenne, ha a gyülekezetek közül többen is kedvet kapnának az efféle jótékonykodáshoz. Nagy szükség van a hasonló szolgálatra.” 

Czinkoczky Mihály felügyelő szerteágazó kapcsolatai is jól jönnek ehhez, hiszen sok olyan ismerőse akad, aki jó szívvel, mecenatúra ürügyén segíti a nemes tevékenységet. „Lehet nagyvállalkozó vagy csak egyszerű gyülekezeti tag, szívesen állnak be a támogatóink sorába – mondja. – Sokan névtelenséget kérnek, mert nem szeretnék, ha dicsekvésnek vennék a helyi emberek az adományt. Szükség is van a támogatásukra, mert a babgulyás elkészítése 150 ezer forintba, míg a székelykáposzta körülbelül 130 ezer forintba kerül. Megfizethetetlen persze a hozzáadott önkéntes munka is.” 

„Köszönöm a szponzoroknak és az evangélikus egyháznak, hogy támogatnak minket ezzel az étellel. Matyiéknak külön köszönet, hogy a szabad vasárnapjukat fel- áldozzák azért, hogy mi ételt kaphassunk” – mondja egy idős asszony elcsukló hangon, a sorban várakozva. Gulyás Csaba Mihályné Anikó kerekes székben ülve vár a sorára. Három gyermeket nevel, és nemcsak a vasárnapi, de sokszor a hétfői ebédet is így biztosítja családjának. Kozák Ferenc nyugdíjas pedagógus is türelmes: „Hálás vagyok az evangélikus egyháznak a nemes kezdeményezésért, hogy az időseknek, az elesetteknek segítséget nyújt – mondja. – Harmadik éve járok ide. A tömegben elkészített tá- bori koszt íze igen finom tud lenni!” – teszi hozzá mosolyogva. 

Tíz órakor úrvacsorás istentiszteletre hívogatnak. Amikor véget ér, akkor kezdődik az ételosztás. A rövid köszöntés során Lázár Zsolt esperes kiemeli, mennyire fontos, hogy „az Isten igéje, mint jó mag az ember szívébe, jó földbe essen, s termést hozzon. Ahogyan ez az ételosztás is az Isten szeretetéből táplálkozik, hiszen az adakozókat és a munkatársakat is Isten indítja cselekvésre”. 

Czinkoczky Mihály is megköszöni a főzőcsapatnak, hogy a rossz idő ellenére végigdolgozták a vasárnap délelőttöt, és finom étellel ajándékoztak meg minden rászorulót. Horváth Zoltán Olivér lelkész még imádkozik. Aztán alig húsz perc alatt elfogy az étel. Ezt a gyorsaságot Klenk József, a gyülekezet 2013-ban elhunyt korábbi felügyelője is minden bizonnyal elismeréssel nyugtázná. 

A cikk az Evangélikus Élet magazinban jelent meg, 2016. április 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.