„De az „Isten történik”, s ha ebbe a történésbe bekapcsolódik az ember, akkor elindul valami, ő is részese lesz ennek a folyamatnak, s ebből egy sorozat lesz.”

A lelkésznő kitért a lelkipásztorok felelősségére is: amíg egy gyülekezeti taggal megtörténhet, hogy csak hallgatója az igének, s nem megtartója, addig egy lelkész is belekerülhet abba a csapdába, hogy csak hirdetője az igének, de nem cselekvője.

A lelkésznő áhítatban elmondott gondolata – „Az Isten történik” – végigkísérte a kerületi közgyűlés szinte mindegyik napirendi pontját. Szavait jól alátámasztotta, hogy az áhítat után Bakay Péter lelkész számolt be a sárszentlőrinci romák között végzett szolgálatáról, s vele együtt, a helyi közösség tagjai tettek bizonyságot arról, hogy köztük miként „történt” és munkálkodott az Isten.

Bakay Péter megemlítette, hogy a szóban forgó gyülekezetben romák és nem romák szeretetben és békességben tudnak együtt élni. Fontosnak tartotta, hogy ezt ne tekintsék kuriózumnak az evangélikus egyházban, hanem egyre több helyen legyenek hasonló gyülekezetek.

Ennek eléréséhez a legfontosabbnak a befogadást tartotta, azt a fajta befogadást, amely Sárszentlőrincen Csepregi Bélával, majd a lányával és munkatársaival valósul meg nap nap után.

A közgyűlés tagjai ezután Gáncs Péter elnök-püspök jelentését hallgatták meg. Gáncs Péter kiemelte, hogy vannak pozitív jelek is az egyházkerületben, az elmúlt időszakban ő is több éledő és növekedő gyülekezetben járt. Hangsúlyozta, hogy továbbra is fontosnak tartja a lelkipásztorok felelősségét ezen a területen, s az egyházkerület kész minden segítséget megadni, hogy elkötelezett lelkipásztorok tudják építeni a közösségeket.

A püspök hangsúlyozta, hogy nem az anyagiak állnak az első helyen: „A tatarozott templom csak a városképet javítja, sokkal fontosabb mindaz, ami a templom falain belül, a gyülekezetekben történik.”

Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt öt évben, a 2015-ös esztendő volt az első, amikor az egyházkerületben emelkedett a keresztelések, a konfirmációk és az esketések száma. Négyezerrel több a hittanóra és ötszáznegyveneggyel több a hittanos, mint az előző évben volt.

Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő jelentésében kiemelte, hogy nehéz és sorsfordító időket élünk hazánkban és egyházunkban egyaránt. Sok helyen az idősek tartják el a gyülekezeteket, máshol pedig nagyon kevesen járnak istentiszteletekre. Hangsúlyozta, hogy a mai világban – amikor sok a konfliktus, továbbá „cunami erejű és mennyiségű információ zúdul ránk” – különösen fontos a józanság és, hogy korrekt válaszokat adjunk a felmerülő kérdésekre. A sok nehézség ellenére bizakodva néz a jövőbe: „Mégis, egymásba kapaszkodva, istenes tapasztalataink birtokában, megőrizhetjük evangélikus egyházunk biztonságát”– zárta jelentését.

Az elnökség jelentését Deák László beszámolója követte. A kerületi missziói lelkész két dolgot emelt ki: örömének adott hangot, hogy maga is sok helyen személyesen megtapasztalhatta a növekedést, de nem lehet elhallgatni, hogy vannak leépülő gyülekezetek, elfáradt lelkészek, és sok helyen hiányoznak a gyülekezeti munkatársak. Sajnálatosnak nevezte azt a folyamatot, hogy – a hittanórák növekvő száma és egyéb terhek miatt – nagyon kevés idejük van a lelkipásztoroknak egymással találkozni, beszélgetni, közös programokat szervezni, s ezáltal erősíteni és támogatni egymást és gyülekezeteiket.

A jelentések elfogadása után az egyházkerület közgyűlése – a néhány hónapja nyugalomba vonult Szabóné Mátrai Marianna helyett – Lupták Györgyöt (kiskőrösi lelkipásztort, Bács-Kiskun megyei esperest) püspök-helyettessé választotta.

Utolsó napirendi pontként a közgyűlés Aradi András tolna–baranyai esperes beterjesztése alapján, megváltoztatta három gyülekezet státuszát (Kölesd, Pálfa, Tolnanémedi).

A közgyűlés zárásaként a sárszentlőrinci templomban Gáncs Péter elnök-püspök, Szabóné Mátrai Marianna és Karlné Csepregi Erzsébet szolgálatával beiktatták az új püspök-helyettest tisztségébe.