Az est házigazdája, Fabiny Tamás püspök Ézsaiás 5. 1-7. verseit választotta bevezető gondolatainak fundamentumául. Ebben a RÚF-ból felolvasott Igében az „igazság vs. kiáltó gazság” szópárral játszik a szerző, amit annak idején Károly Gáspár még „jogőrzés vs. jogorzásként” fordított. A szójáték olyan erkölcsi mélységeket és dilemmákat takar, melyekkel Vladár Gábor egész életében viaskodott, méghozzá úgy, hogy mindig helyes döntéseket hozott – mondta a püspök. Fabiny Tamás emlékeztetett arra, hogy az evangélikusoknak különösen kedves Vladár Gábor emléke, hiszen a budavári gyülekezet felügyelője volt; az ő közbenjárására javították ki az 1944-ben bombatalálatot kapott templomot; egyházunk megyei felügyelőjeként is tevékenykedett; az 1950-es években pedig a Bányai Egyházkerület világi vezetőjeként jogi tudásával segítette, támogatta a kommunista egyházüldözés ellen harcoló Ordass Lajos püspököt.

Trócsányi László igazságügy-miniszter előadásában arról beszélt, hogy kinevezése előtt, parlamenti bizottsági meghallgatására készülve került kezébe Vladár Gábor önéletírása, melyet a nincstelenségbe taszított, megroppant egészségű evangélikus jogtudós élete alkonyán már szinte vakon vetett papírra. A miniszter kijelentette: példaképének tekinti Vladár Gábort, aki soha nem választotta el a jogot az erkölcstől, az etikától, amely számára mindenkor a keresztyén hitre épült. A jog nem csak az ész, hanem a szív dolga is – idézte Trócsányi László Vladár Gábor gondolatát, amely útmutatásul szolgálhat minden miniszternek, aki a szó eredeti, latin gyökeréhez igazodva munkáját valóban a köz szolgálatának tekinti. Beszédében a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy Vladár minden rá és családjára nehezedő nehézség ellenére, 1945 után nem lett kollaboráns, vagy társutas, inkább tartotta magát ahhoz a keresztyén alapokra épülő, polgári etikához, ami a legembertelenebb időkben is megtartotta őt igaz emberségében.

Vladár Gábor a Sztójay-kormány minisztereként erkölcsi, emberiességi okokból nem volt hajlandó részt venni a 2. zsidótörvény előkészítésében, inkább lemondott az ígéretesen induló politikai karrierről. 1944-ben Horthy Miklós kormányzó felkérte Vladárt arra, hogy a Lakatos-kormány tagjaként készítse elő Magyarország kiugrását a 2. világháborúból, ám amikor ez a kísérlet kudarcba fulladt, a jogtudósnak bujkálnia, menekülnie kellett. Az 50-es években kitelepítés várt rá, a családja mindennapi megélhetéséért folytatott küzdelemben végül végleg megroppant az egészsége. Önéletrajzát lapozgatva feltűnhet az olvasónak, hogy Vladárban nyoma sincs a bosszúvágynak, ami egyértelműen mutatja, hogy keresztyén etikára épülő nyugalommal volt képes elfogadni sorsát, Isten gondviselésében bízott a legzordabb időkben is – hangsúlyozta Trócsányi László.

A miniszter előadásában arról is szólt, hogy az általa irányított tárca törvényelőkészítő munkája során igyekszik szem előtt tartani Vladár Gábor jogi hitvallását. Az egymástól elválaszthatatlan jogi és erkölcsi szempontok figyelembe vételével készítették elő az Igazságügyi Minisztériumban a hazai devizahitelesek ügyét rendező jogszabályokat. Bár a devizahiteles szerződések megkötése során a bankok nem követtek el törvénysértést, mégis, a hitelszerződések kivezetése során a jogalkotó az erkölccsel összeegyeztethetetlennek ítélte az egyoldalú kamatemelések és az árfolyamrés alkalmazásának gyakorlatát. Hasonlóképpen a nemrégiben kipattant brókerbotránnyal kapcsolatos intézkedések során is szem előtt tartották azt az elvet, hogy – bár a befektetőnek is kockázatot kell vállalnia –, a jóhiszemű emberek alappal számíthatnak az állam védelmére, támogatására. A kilakoltatási szabályok újraalkotása, a magáncsőd intézményének bevezetése, valamint a bírósági végrehajtás szabályainak rendezése során is következetesen érvényesítették a Vladár Gábor által mindenkor szem előtt tartott elvet: nem feltétlenül helyes az, ami jogszerű, mert erkölcsi tartalom nélkül a jog csak kiüresedett szabály.

Trócsányi László előadásában hosszan beszélt az európai migrációs hullámmal kapcsolatos magyar jogalkotási tevékenységről. Elmondta, hogy az elmúlt esztendőben gyakran eszébe jutottak az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült magyarok, akik annak idején türelemmel várták sorsuk intézését és mindenben együttműködtek a befogadó országok hatóságaival. Ezzel szemben az Európába jelenleg beáramló politikai, illetve gazdasági migránsok a többségük által tranzitországnak tekintett Magyarországon csak elenyésző számban vállalták ezt az együttműködést. A migránsok többsége alanyi jognak tekinti, hogy helyet kapjon az Európai Unióban, azon belül is főképpen Németországban, vagy a skandináv országokban, márpedig ez legfeljebb kért és megkapott jog lehet, de semmiképpen sem járandóság – jelentette mi a magyar igazságügy-miniszter. A magyar Alkotmány rögzíti, hogy a valóban üldözötteknek az ország menedéket kínál, de ezzel a joggal legfeljebb élni szabad, visszaélni semmiképpen – mondta Trócsányi László.

Az európai közösségnek felelősséget kell éreznie azon bajok megoldása iránt, melyek a kibocsátó országokban kiváltják a tömeges migrációt és közösen kell megkeresni a megnyugtató megoldásokat – mondta a miniszter. Az egyházaknak is fontos szerep jut ebben a folyamatban, hiszen a migrációval kapcsolatos megszólalásaikkal erkölcsi mércét állítanak a döntéshozók elé – tette hozzá Trócsányi László.

A jelenlegi migrációs helyzet jogi, politikai rendezése során is egyértelmű vezérelvnek kell tekinteni, hogy az erkölcs, a tudomány és a humánum egymástól elválaszthatatlan, Vladár Gábor egész életét, szakmai tevékenységét meghatározó egységét, s ha így teszünk, biztosan megtaláljuk azokat a megoldásokat, kompromisszumokat, melyek alapot adhatnak a kialakult válság megnyugtató rendezéséhez – jelentette ki a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen tartott előadása végén Trócsányi László igazságügy-miniszter.