– Itt-ott már hallhattunk róla, de meséld el röviden, hogy mi is ez a gyülekezeti nővéri szolgálat és hogy kerültél vele kapcsolatba.

– Ez a program a nyolcvanas években indult, eredetileg Chicagóból egy ottani evangélikus lelkész, Granger Westberg szervezésével és vezetéséve. Az ő terve az volt, hogy a gyülekezetek hozzanak létre egy egészségcentrumot, amely teljes egészében az adott gyülekezethez tartozik. Ez ebben a formában nem tudott megvalósulni, viszont hat nővérrel mégiscsak elkezdett dolgozni egy hasonló elképzelésen, amelyből aztán megszületett a gyülekezeti nővéri hivatás és munkakör. Ez gyakorlatilag olyan, mintha egy gyülekezetnek lenne egy saját „védőnője”, akinek maga az adott gyülekezet a körzete. Nincs egy különösebb réteg, vagy korosztály, akikre specializálódik. Nem kizárólag idősgondozásra fókuszál, hanem a gyülekezet mint keresztény közösség egészére, valamint külön-külön is, annak minden egyes tagjára, legyen az újszülött, nyugdíjas, tinédzser, egészséges vagy beteg. Feladatai közé tartozik a prevenciós gondozás, a gyülekezet tagjai test-lelki egészségének fenntartása és segítése. Testi, hiszen egészségügyi szakember, szakképzett nővér, és lelki, aki az egyházához kötődő hívő ember. Olyan holisztikus szemlélettel rendelkezik és közelíti meg mind az egyént, mind a közösséget, amely valóban az egész, vagyis a testi-lelki embert és így a testi-lelki gyógyulást tartja szeme előtt. 
Ez a szolgálat az elmúlt körülbelül 25 év során elterjedt nemcsak az Egyesült Államok egész területén, de a világ 25 különböző országában is. Közel tízezer gyülekezeti nővér szolgál a keresztény gyülekezetekben. Ez gyakorlatilag egy ugyanolyan specializáció mint a szülésznővér, vagy intenzív terápiás nővér és hasonlók. 
Van egy alapképzés a már végzett és valamennyi gyakorlattal rendelkező nővér számára, amelynek elvégzése után hivatalosan is kap egy képesítő oklevelet erről a képzésről. Az egyetemen, ahol én végeztem a nővérképzést, szintén végezhető a gyülekezeti nővér képzés, és gondoltam, megcsinálom, hiszen a lelkész férjem mellett ez bármikor jól jöhet. Amikor már tudtuk, hogy visszajövünk Magyarországra, elvégeztem az oktatói képzést is, amely képesít arra, hogy megszervezzek ilyen tanfolyamokat, és azokon képezhessem a leendő gyülekezeti nővéreket. 

– Hogy kerültél kapcsolatba az orosházi gyülekezettel?

– Ördög Endrét a gyülekezet lelkészét régóta ismerem már, jó barátok vagyunk. Amikor hazajöttem, sokat meséltem neki erről a szolgálatról, és nagy örömmel láttam, ahogy egyből megértette a lényegét, annak ellenére, hogy ez itt Magyarországon egy teljesen új, eddig ebben a formában egy sosem volt dolog. Ő azt mondta, lát ebben fantáziát, próbáljuk meg elmesélni a gyülekezetnek is, és kérdezzük meg mit gondolnak. 
Éppen egy évvel ezelőtt egy szeretetvendégség keretében előadhattam az orosházi gyülekezet jónéhány összegyűlt tagjának azt, hogy miben áll a gyülekezeti nővéri szolgálat lényege. Két és fél órát beszélgettünk. A gyülekezet akkori igazgató lelkésze, Ribár János is az ügy mellé állta és aktívan támogatta. Heten azonnal feliratkoztak a programra. Én közben előkészítettem az anyagot, amit nemcsak fordítani kellett magyarra, de az itteni kultúrába és egyházi életbe is átültetni, majd a nyár elején kezdetét vette a tanfolyam. 2012. december 2-án pedig gyülekezeti istentisztelet keretében bocsátottuk útjára az orosházi evangélikus gyülekezet megbízott nővérét és munkacsoportját. 

– Tulajdonképpen hogyan zajlik egy ilyen képzés? Ki tud jelentkezni, mik a követelmények, mennyi ideig tart? Mennyibe kerül?

– A program hivatalos neve angolból fordítva az Egyházházközségi Nővéri Szolgálat. 16 modulból áll ez a felkészítő tanfolyam, amit szinte bárhogyan, bármennyi idő alatt meg lehet tartani. Én annak idején a korábbi egyetememen egy online program keretében tanultam, 16 héten keresztül. De lehet ezt kéthetes intenzívtől kezdve, vagy havi hosszú hétvégés változatban is, attól függően, hogy a program résztvevőinek melyik a célszerűbb, vagy az elérhetőbb. Mi az utóbbit választottuk, a távolság miatt is és a technikai feltételek híján is, így havonta 2-3 napot Orosházán töltöttem. Ennyi idő alatt 3-4 modult is át tudtunk venni. Novemberben volt az utolsó alkalom. 
Erre a programra szakképzett, oklevéllel vagy diplomával rendelkező ápolók jelentkezhetnek, illetve a képzésen magán bárki szakmabeli részt vehet, de a gyülekezeti nővérnek csak az választható, aki maga is szakképzett nővér. Különösebb követelmények nincsenek ezen kívül, a későbbi hatékonység kedvéért viszont elvárás az egyházhoz, gyülekezethez való kötődés, hiszen enélkül okafogyott és nehézkes lenne a munka. A program az Egyesült Államokban fizetős, ezt a rend kedvéért el kell mondanom, én viszont mindenféle kompenzálás nélkül csinálom itthon, tekintettel a nővérek és a gyülekezetek anyagi helyzetére, valamint úgy gondolom, ez nekem egy kedves ügy, ami befektetés is – az itthoni egyházi egészségügyi szolgálatba. 

– Itt van velünk Szöllősiné Kassai Judit is, az Orosházi Evangélikus Egyházközség megbízott gyülekezeti nővére. Judit, hol hallott erről a programról és miért kezdte el a képzést? Mit remélt akkor tőle, és mit kapott meg ettől?

– Szakmám szerint szociális gondozó és ápoló vagyok. Az orosházi evangélikus gyülekezetben több mint három évet töltöttem a szeretetszolgálatnál, majd két éve gyülekezeti munkatársként dolgozom. Ebben a feladatkörben hozzám tartoznak többek között az egyházfi teendők, az iratterjesztés, a vendéglátás, a templom és az épületek rendben tartása és a nagyon súlyos, ágyhoz kötött betegek gondozása és az olyan testvéreké, akik valamilyen okból kimaradtak, vagy nem férnek bele a szociális ellátó hálózatba, és a család sem képes megoldani a problémát. A gyülekezetünkben felfigyeltem erre a képzésre, hiszen nagyon sok mindenben egyezett az én feladataimmal. Kíváncsi voltam, mi az a plusz, amit meg lehetne szereznem. A magam részéről szeretnék még jobban segíteni a rám bízott embereken, ezért végeztem el ezt a tanfolyamot. 

– Hogyan kapcsolódik be gyülekezeti nővérként is a gyülekezet életébe? 

– Szerencsés helyzetben is vagyok, mert gyülekezeti „mindenesként”, gondozói tapasztalatok birtokában megvan az a a csodálatos lehetőségem, hogy benne élek a gyülekezetben. Nagyon soksféle helyzetben, nagyon sok emberrel találkozom. Megosztják velem bánatukat, örömüket, látom szükségleteiket. Egyetlen pillanat alatt lehetek templomgazdasszonyból ápolóvá, háziasszonyból egyházfivá. Felhasználhatom az iratterjesztés adta lehetőségeket, kiadványok ismeretével és segítségével elérhetek és adott esetben vigasztalhatok másokat. Egyfajta sentinelként figyelhetek, hiszen a reggel korán érkező imádkozók közül tudom, kinek fáj a lába, kinek magas a vérnyomása, és ki érkezik a gyász nehezen gyógyuló fájdalmával. Meglátogathatok testvéreket, vihetek gyógyszert, kenőcsöt, magyarázatot a miértekre és hogyanokra és néhány jó szót is. 
Nagy lehetőségem, hogy lelkiismeretem szerint dolgozhatok. Nem köt gúzsba normatíva, nem írják elő, hogy egy-egy testvérrel mikor és hány percet tölthetek. Akkor megyek, ha szükség van a segítségre és ez nem kötődik hivatali időhöz. Ha kell, este is, hiszen a betegség nincs nyitvatartási időhöz kötve. A haldoklók mellett ülve tanultam meg, mekkora jelentősége van az időnek. Az egymásra szánt időnek. Amikor már megindul a visszaszámlálás. Soha többet nem tehetek már ezért az emberért, de akkor és ott igen, mindent, ami emberi erővel és a Felettünklevővel együtt lehetséges. Éppen ezért soha nem sajnálom senkitől a ráfordított időt. Hálás vagyok Istennek, hogy akkor és ott ezt megtehetem. Személyes feladatomnak és szívügyemnek tekintem a nagyon súlyos, vagy komplikált esetek ellátását, a hozzátartozók gondozát és a gyásszal küszködők felkarolását. Külön fontos még a szenvedélybetegek hozzátartozóinak mentése és segítése is.

– Mit érez a legfontosabbnak a tanfolyamon szerzett ismeretek közül? 

– A tanfolyam egyik leglényegesebb tapasztalata a széles látókörű, modern szóval „holisztikus” szemlélet és  ápolás kialakítása. Hogy az ember nem csak hús és vér, nemcsak csont és idegek, hanem egységéhez hozzátartozik még a lelki és szellemi élete, valamint a körülményei is. Ehhez a mi képzésünk még egy másik dimenziót is hozzátesz: a spirituális látást és gondozást.
Meg kell látnunk a hozzánk fordulóban a testi bajokon és szükségen kívül a szociális nehézségeket, az ezekből adódó lelki következményeket, de a spirituális, hithez, egyházhoz kapcsolódó igényt is. Gyakran ez hoz könnyebbséget. Gyakorlatra fordítva: a gyülekezeti nővérnek látnia és értenie kell a betegség okát, stádiumát, lefolyását, meg kell tudnia magyarázni a beavatkozások, terápiák miértjét és fontosságát, kitérve az esetleges kockázatokra is. Észre kell venni a helyzetből adódó lelki bajokat, a betegség miatt ágyhoz kötött ember bánatát és félelmeit, aki egyik pillanatról a másikra kiesik a normális, tevékeny élet sodrából. Fel kell ismerni a szociális szükségletet is: ide egy házi segítségnyújtás kellene, ott meg kell szervezni az ebédeltetést. Valakinek receptet kell íratni, másnak a kórházba jutást megoldani. És ez mozgásában korlátozott, harmadik emeleten lakó beteg esetében nem kis feladat. Figyelemmel és tapintattal kell ezt kezelni. És talán még az előbbieknél is nagyobb figyelemmel és érzékenységgel kell kezelni a spirituális éhséget. Nem ritkán nehéz felismerni, szóba hozni vagy beszélni róla. Ez aktív gyülekezeti tagok esetében talán mégis könnyebb, a lazábban kötődők esetében viszont nehezebb feladat.                     

– Decemberben gyülekezeti istentisztelet keretében indultak útnak. Mi az amit az elmúlt rövid idő alatt már meg lehetett tenni? 

– Létrehoztam egy betegmozgató csoportot, amely erőteljes, önzetlen úriemberekből áll, és akik vállalták, hogy speciális helyzetekben segítenek lehozni a mozgásképtelen testvért. Öten vannak, eseti váltásban, ki mikor ér rá, hiszen ők mind dolgozó emberek. 
Szoros közelségben élve a gyülekezettel, nagyobb irántam a testvérek bizalma, gyakran fordulnak hozzám mint nővérhez kérdéssel, kéréssel, hívják fel a figyelmemet más beteg testvérekre és megosztják a bánatukat. Mind sűrűbben keresnek fel gyásszal, ami sajnos örök téma. Ilyenkor az az ápolói feladat, hogy megvizsgáljam és kiszűrjem a komplikált eseteket, rezonáljak a segélykiáltásokra, és továbbítsam lelkigondozóhoz, lelkészhez.
Így került gyülekezetünkben tervbe egy olyan gyászfeldolgozó csoport létrehozása is, ami a komplikált, vagyis patologikus gyász feloldásában nyújt majd segítséget.
A nővéri munka egy másik feladata a gyülekezet általános állapotának felmérése. Ebből lehet aztán terveket, feladatokat, programokat kovácsolni. Minden szóba jöhet: személyes tanítás és felvilágosítás, kezelés, előadások, újságcikk, önsegítő csoportok létrehozása, imakör, látogatások, szeretetvendégség stb.
Gyűjtés is folyik: háztartási eszközöktől az ágyneműig, gyógyászati segédeszköztől a szemüvegig minden jól jöhet valakinek. Ma már humoros történet, és gyakran kedvesen ugratnak is vele, hogy a még jó állapotú olvasószemüvegeket összegyüjtöttem, amikor láttam, hogy sok testvér azért nem kér énekeskönyvet, és nem is kapcsolódik be a zenés dicsőítésbe, mert nem lát, nincs itt a szemüvege. Hát ezen ne múljon! Van egy kis kosárnyi szemüveg, amit istentiszteletek előtt körbeviszek, és ki-ki vesz belőle, ha kell... Itt egy csapat testvér, aki nem látja a sorokat, ott egy halom nyugalmazott, de még hadra fogható szemüveg, csak össze kell hozni őket...
Nekem mint nővérnek egy másik szívügyem a betegkísérés és ápolás. Egyedülálló, idős testvérek esetében különösen fontos, hogy ne érezzék magukat egyedül, kiszolgáltatva. Jó látni, ahogy ilyenkor nő az egyén önbizalma, csökken a félelme, már-már büszkén tekinget körbe: látjátok én nem jöttem ám egyedül, velem van a gyülekezet ápolója, fontos vagyok az én közösségemnek! És jó az orvosi anamnézis felállításában; hiszen volt már rá példa, hogy adekvát választ csak a nővér adhatott, hiszn szakmailag is tudott az orvossal kommunikálni.
A nővéri feladatok közé tartozik egészsgügyi, prevenciós rendezvények megszervezése is. A munkacsoport április második felére tervez egy egészségnapot, szeretetvendégséggel egybekötve. Ez tulajdonképpen egy nagyobb bemutatkozás is részünkről, hiszen a legjobb tájékoztatás ellenére ia adódhatnak kérdések. Egy nővér egymagában nem képes minden feladatkör ellátására. Hiszen kicsik és nagyok, családi gondok és sebkötözés egyenként feladat. Ezért külön öröm, hogy egészségügyi munkacsoportról is beszélhetünk. Három önkéntes nővér, Kovács Csilla, Jankainé Zelenka Anikó és Szekeresné Balsi Annamária segíti a megbízott gyülekezeti nővér munkáját. Mindannyian együtt végeztük a Gyülekezeti nővér képzést.
Másodfelügyelőnk, dr. Rusznák Jolán pedig az orvosszakértőnk, aki magasan képzett szakemberként odaadással támogatja munkánkat. Az ő útmutatása alapján állítottunk össze egy elsősegély esettáskát is, amely a műszereken kívül a legfontosabb és legalapvetőbb gyógyszereket, kötszereket, és eszközöket tartalmazza. A nővérnél  van minden istentiszteleten és nagyobb öszzejövetel alkalmával. 

– Ördög Endre az orosházi gyülekezet egyik lelkésze. Mit láttál meg a programban először, miért gondoltad, hogy ez jó lesz a gyülekezetednek?

– A gyülekezeti nővéri szolgálat megismerésekor először az a lehetőség ragadott meg, hogy gyülekezetként tudunk lehetőséget felkínálni ismert és leendő gyülekezeti tagjaink számára, és ez a lehetség olyasvalami, ami az egészségügyi és szociális ellátó rendszerek profiljába nehezen illeszkedik. Csak egészségügyi, csak szociális problémák kezelése helyett egy sokkal komplexebb látásmóddal közelít az emberek felé.
A szolgálat pozitívuma egyértelműen a gyülekezetépítés területén jelentkezik. Olyan kapcsolatrendszer épül a szolgálat megindulásával, ami nem csak a gondozottak, ellátottak körét, hanem azok hozzátartozóit, családjait is magában foglalja. Sokan úgy kerülnek látóterünkbe, hogy feléjük való szolgálatunkkal is hitelesítjük az általunk hirdetett evangéliumot, keresztyén életformát.
A szolgálat kereteinek kialakulása után egy személy megbízásos jogviszonyban, gyülekezeti nővérként koordinálja azoknak az önkénteseknek a munkáját, akik bekapcsolódnak ebbe a szolgálatba. Távlati terveink szerint fokozatosan teljes állás kiépítése, ezzel új gyülekezeti munkavállaló alkalmazása a cél, aki ugyanúgy felel ezért a területért, mint a többi, „hagyományos" munkát végző gyülekezeti munkatárs.