– Hogyan állt össze a 17. századi gyülekezeti énekeket kutató csapat és maga a téma?

Vadai István: 1959-ben kezdődött az RMKT XVII. századi sorozata, és miután már akkor kidolgozott rend – időrend, egyegy szerző, egy-egy felekezet – alapján tervezték meg, lehetett tudni, hogy erre a kö- tetre is sor kerül majd egyszer. Ez most a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete több évtizedes programjának a legújabb állomása.

H. Hubert Gabriella: Már régóta énekeskönyvekkel foglalkozom, így az intézettől megkapva a megbízást, elkezdtem a kötet előkészítését. Kiemelkedő textológus, Vadai István kapta a szövegek sajtó alá rendezésének feladatát. Ecsedi Zsuzsannával pedig 1999-ben találkoztam, majd 2003-ban kértem fel, miután megvédte doktori disszertációját, a zenei rész gondozására. Azt azonban érdemes tisztázni, hogy már jelentek meg evangélikus és református énekek a korábbi RMKT-kötetekben is, de azok nagy része ismert szerzőjű, ebbe a kötetbe pedig többnyire olyanok kerültek, amelyeknek a szerzőjét nem vagy alig ismerjük. A munka nem jöhetett volna létre az Evangélikus Országos Könyvtár nélkül, amely támogatta és befogadta az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokhoz (OTKA) benyújtott pályázatunkat.

– Hány évig tartott a munka? Mennyire volt viszontagságos a kutatás? Milyen állapotban voltak a kéziratok, amelyekből dolgoztak?

H. H. G.: Azért tartott az előkészület bő tíz évig, mert össze kellett szedni azt a kéziratos és nyomtatott anyagot, amelyet feltétlenül végig kellett néznünk. A mai kutatók számára többnyire ismeretlen 17. századi énekeket el kellett különítenünk a 16. században megjelentektől és a liturgikus énekektől. Az is megtörtént, hogy más feladataink miatt hosszabb ideig szünetelt a munka.

V. I.: Azért ilyen vaskos ez a sok éven át készült kötet, mert minden verset feldolgoztunk. Ha húsz énekeskönyvben volt benne az adott ének, akkor mind a húszat meg kellett vizsgálni, és jegyzetelni kellett a lap alján a változatokat. Az Országos Széchényi Könyvtár, az Akadémia könyvtára, a Ráday Könyvtár, az Evangélikus Országos Könyvtár a források mintegy hatvan százalékát őrzi. Van olyan vers, amely egyedül a csurgói református könyvtárban található meg. A legrosszabb állapotban lévőnek talán az a pár lapos kézirat bizonyult, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár őriz: mállott szét, és csak fotózás után lehetett a szöveget tanulmányozni. Sok-sok hónapig tartott, amíg számítógépen rögzítettem a sok forrásban meglévő szövegek variánsait. Amikor Zsuzsa elénekelte a dallamokat, akkor viszont igazán élvezetes volt a munka.

Ecsedi Zsuzsanna: A legtöbb énekeskönyv, amely előkerült a munkánk folyamán, dallamok nélkül, csupán nótajelzéssel jelent meg, úgy kellett kikutatni a dallamokat. Johannes Zahn adatbázisából és a Das deutsche Kirchenlied köteteiből dolgoztam, hiszen rendkívül sok a fordítás a munkánkban. A magyar dallamokat a Régi Magyar Dallamok Tára segítségével dolgoztam fel.

– Ha jól értem, akkor több mint tíz éven át szívügyként, többnyire ingyen, a munkájuk mellett dolgoztak a kötet előkészítésén.

V. I.: Mindhárman kutatók vagyunk, és valóban szívügyünk volt ez a munka, hiszen nagy tisztesség, ha az ember az egyik RMKT köteten dolgozhat. Ha van egy feladat, kutatóként nem azt mondom, hogy ennyiért vállalom, hanem örülök a felkérésnek.

H. H. G.: Nagyon fiatal kutatóként nem tudtam volna megbirkózni ezzel a feladattal, mert nem rendelkeztem még megfelelő tapasztalattal és tudással. Az előkészítést a heti kutatónapomon és a szabadidőmben végeztem. A 2009–2011-es OTKA-pályázatban István félállású díjazást kapott, mi pedig Zsuzsával például számítógépet, szakkönyveket vásárolhattunk, és elutazhattunk kutatóutakra.

– Találtak valami egészen különlegeset a kutatás folyamán?

V. I.: Valódi érdekességre bukkantunk például 2006-ban, amikor visszakerültek a sárospataki református kollégium könyvtárának a könyvei, amelyeket a szovjetek vittek el a második világháború alatt, s amelyeket eladdig Nyizsnyij Novgorodban őriztek. A korábban megsemmisültnek hitt kötetek között megtalálható Mihálykó János eperjesi evangélikus lelkész imakönyve is.

H. H. G.: Ez az 1630-as csepregi kiadás unikum abból a szempontból is, hogy nagyszámú éneket tartalmaz. A kiadáshoz írt előszóból tudható meg egyedül, hogy Mihálykó János ekkor, 1630-ban már nem élt. Eddig ismeretlen 16. századi éneket, illetve 17. századi énekek legkorábbi kiadásait őrizte meg ez a kötet.

V. I.: Tudományos újdonság az is, hogy a Zöngedözö mennyei kar kiadásait megvizsgálva a szándékosan téves nyomdahelyek és hamis évszámok ellenére is sikerült az ismert evangélikus énekeskönyv leszármazási rajzát elkészíteni.

H. H. G.: Mindig öröm volt, ha a könyvekbe írva, kéziratos bejegyzésként rábukkantunk egy-egy énekünkre.

E. Zs.: Számomra az volt nagy felfedezés, ahogyan egy-egy dallam variánsai rokonságban állnak egymással. Akárcsak a népdalkutatáskor, mikor változatok tucatjait gyűjtik össze. De az is öröm volt, mikor kiderült, hogy az Ártatlanság szent Báránya kezdetű ének egész más dallammal él az evangélikus és mással a református énekeskönyvben.

– A kötet kétszázötvenöt éneket tartalmaz. Ebből mennyi az, amelyet még ma is éneklünk? Melyek a legismertebbek?

E. Zs.: A Jövel, Szentlélek Úristen vagy a Szép, fényes Hajnalcsillagom biztos a legismertebbek közé tartozik, de benne van a Jézus, Megváltónk sírba szállt is, bár nem ugyanazzal a szöveggel.

H. H. G.: Kétszáznegyvenegy ének gyülekezeti vagy temetési, a többi egyéb protestáns ének. A kötet mintegy negyede németből készült fordítás, hetede pedig a biblikus cseh nyelvű Tranoscius-énekeskönyvvel mutat kölcsönhatást. Ez utóbbi esetben további kutatás derítheti majd ki, vajon a biblikus cseh vagy a magyar nyelvű szöveg készült-e előbb. Az énekeknek mintegy feléről elmondható, hogy vagy a dallam, vagy a szöveg, vagy mindkettő tovább él valamilyen formában a mai evangélikus vagy református énekeskönyvekben.

E. Zs.: A kötet dallamaiból hatvanhárom ma is megtalálható énekeskönyvünkben.

– Kik segítettek a munkában, kiknek hálásak?

H. H. G.: Fekete Csabának, a debreceni református nagykönyvtárban dolgozó himnológusnak, Csepregi Zoltánnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyháztörténész-professzorának és a különböző könyvtárakban dolgozó kollégáknak különösen hálás vagyok, mert kérdéseimmel, kéréseimmel bármikor fordulhattam hozzájuk. Munkahelyemnek, az Evangélikus Országos Könyvtárnak külön köszönöm, hogy befogadta és támogatta a kutatást. A második OTKA-pályázat pedig lehetővé tette, hogy a Balassi Kiadó megjelentesse a kötetet.

V. I.: Az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Ráday Könyvtárnak, az Evangélikus Országos Könyvtárnak, a csurgói könyvtárnak és dolgozóinak.

E. ZS.: Ferenczi Ilonának mondok köszönetet. Az ő fontos észrevételei nyomán néhány hibát ki tudtunk küszöbölni.

– Kinek melyik ének a kedvence?

V. I.: Az én személyes kedvencem a Szent Gergely doktornak, híres tanétónak az ő napján kezdetű, amelyet az evangélikus és református diákok akkor énekeltek, amikor diákokat toboroztak, vagy adományt kértek az iskolájuk számára.

E. Zs.: Nekem a Jézus, Megváltónk sírba szállt, mert bátor a szövege, nem fél visszaadni a fordításban Luther fogalmazását: „Ez ám a húsvéti Bárány, / Kiről az Isten parancsolt, / Ki keresztfának oltárán / Buzgó szeretetben megsült.”

H. H. G.: Nehéz választani, hiszen sok a teológiailag és a költészettörténetileg is izgalmas szöveg. Ha egyet kell megnevezni, talán a Szíveinknek indulatból, alleluja, vigadozzunk igaz hitből, alleluja kezdetű húsvéti éneket emelném ki. 

– Kinek ajánlják ezt az egyedülálló kötetet?

H. H. G.: Mint kritikai kiadást forrásként használhatják új énekeskönyvek, szöveg- vagy énekgyűjtemények szerkesztői. Az énekekben megfogalmazott teológiai gondolatok olykor sokkal mélyebbek, a kifejezések sokkal erőteljesebbek, mint a mai énekeinkben. Ezeket jó lenne átörökítenünk a jövő nemzedékek számára. A kötetet a 2017-es jubileumhoz közeledve a Magyarországi Evangélikus Egyház idei, Reformáció és nemzet tematikus évének ajánlottuk. Kötetünkben ugyanis kiemelkedően nagy számú ének tanúsítja a soknyelvű magyarországi evangélikusság – magyarok, németek, szlovákok, muravidékiek – 17. századi együttélését. De az evangélikus, református és katolikus énekek érintkezési pontjainak is máig nyúló hatása van. Pazarlás lenne, ha ehhez a kincsestárhoz nem nyúlnánk vissza.

V. I.: Vigyázat, tudományos kiadás, betűhű, így laikus könnyedén nem tudja olvasni, de a kották alatt modernizált szövegek vannak, így meg lehet ízlelni, milyen a régiség, ezáltal meg lehet ismerni, milyen gazdag a 17. századi énekek tára.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 15. számában jelent meg, 2016. április 17-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.