„A mi gondjainkra bízta a mindenható Úristen azt a bibliafordítást, amely először vonult be a magyar történelembe, és vált vizsolyi Biblia néven ismertté” – mondta büszkén Kovács Zsolt Levente református lelkész, amikor a Mantskovit Bálint Könyvesházba és a hozzá kapcsolódó Nyomdatörténeti Múzeumba invitált bennünket. A vizsolyiakra azonban nem csak a Biblia bízatott: csodálatos templomuk van, amely 2014 óta kiemelt nemzeti érték. Az Árpád-kor legnagyobb freskóanyaga itt maradt fenn, restaurált állapotban láthatók e a műalkotások a nemrégiben felújított templomban. Ezeket az egyházi kincseket mutatják be a zarándokoknak, az idelátogató gyülekezeteknek, kirándulóknak, érdeklődőknek. A lelkészt először a vizsolyi Biblia történetéről kérdeztük.
– A vizsolyi Biblia településünkön látott napvilágot 1589 és 1590 között. Mantskovit Bálint lengyel nyomdászmester vállalkozása volt a kivitelező. Érdekes, hogy a jelenlegi gyülekezet tiszteletbeli támogatója, patrónusa, a család kései leszármazottja, Mantskovit Tamás Tokajban lakik, és alkalmazott grafikusként maga is továbbvitte a családi tradíciót. Rákóczi Zsigmond, a település földesura, a későbbi Rákóczi fejedelmi dinasztia alapítója volt az, aki pártfogásába vette a bibliakiadás nagyszerű ügyét, ő finanszírozta kétszáz rénus – azaz rajnai – aranyforinttal. Sőt itteni uradalmában helyet adott a Mantskovit családnak, a nyomtatóműhelynek. Igazi reneszánsz kézműves könyvnyomtató műhely volt ez, betűszedő legény, betűöntő- és az iniciálét faragó mester is dolgozott benne, de a nyomdász Bécsből és Alsó-Németországból is szerzett be betűkészleteket. A papírt a nagy munkához a templom előtt kanyargó úton járó borkereskedők hozták Lengyelországból, Krakkóból. A kötés kézműves technikával készült. Minden példány a megrendelő igényei szerint alakult. A fejedelmi példányok drága ezüst- vagy aranyveretes kötést kaptak, a gyülekezetek, városi tanácsok vagy kollégiumok számára pedig egyszerűbb bőrbe kötötték őket. Mintegy nyolcszáz példány készült el. Jellemző: a reformáció idején és az utána következő évtizedekben akkora volt az igeéhség, annyira várták már a teljes magyar Szentírás megjelenését, hogy a nyolcszáz példány gyakorlatilag előjegyzésben elkelt. Szabó András irodalomtörténész-professzor kutatásaiból tudjuk, hogy az 1591 végén elhalálozott Károli Gáspár hagyatéki anyagában már csak hét eladatlan vizsolyi Biblia szerepelt.

– Mit lehet tudni a példányokról? Mi történt velük?

– Az ellenreformáció idején a magyar nyelvű Szentírás sorsa Magyarországon az indexre helyezés, a tiltás volt, több kiadást máglyán égettek el. Ezért a későbbiekben külföldön, Németországban és Hollandi ban nyomtatták ki a Bibliákat, majd szekereken, kereskedők segítségével próbálták becsempészni az országba. De nem mindig jutottak el a rendeltetési helyükre. Például Komáromi Csipkés György gyönyörű, fantasztikusan díszes bibliakiadásának példányait az egri püspök megtalálta, elkobozta, és Eger városának főterén elégettette. Gyakran óriási kockázatot vállaltak, életüket, családjukat, vagyonukat, boldogulásukat, karrierjüket veszélyeztették azok, akik a Biblia terjesztésével, kiadásával foglalkoztak. Mantskovit Bálint is számíthatott arra – hithű protestánsként –, hogy üldöztetés fogja érni. A vizsolyi Biblián munkálkodók sokat kockáztattak a nyomtatással, ezért is siettek. Nyomdatechnikai bravúrnak számított, hogy másfél év alatt ekkora munkát el tudtak végezni. Bármikor lecsaphattak ugyanis a császári hadak. De fontos megjegyezni, hogy Rákóczi Zsigmond akkora tekintéllyel bíró patrónus volt a maga politikai, katonai erejével és kapcsolataival, hogy nemcsak anyagilag tudta támogatni a bibliakiadást, hanem védelmet is nyújtott a vállalkozásnak. A vizsolyi Biblia címlapjára Károli Gáspár rányomtattatta, hogy „Istennek Magyarországban való anyaszentegyházának épülésére” készült ez a kiadás. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert közösségi ügyről van szó. Ma már műkincsként is számon tartjuk a vizsolyi Bibliát, amely a magyarországi tipográfia egyik legnagyobb alkotása. Kiadásának négyszázhuszonötödik évfordulóján, 2015-ben nagyszabású rendezvényekkel ünnepeltük meg az eseményt. Országos vándorkiállítást is rendeztünk a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely közreműködésével, Millisits Máté művelődéstörténész rendezésében. Szeretnénk a Szentírástól való elidegenedés ellen tenni. Szeretnénk, hogy az emberek megismerjék, értékeljék és újra felfedezzék a vizsolyi Bibliát. Mekkora csoda, micsoda érték, hogy Isten kijelentést adott a magyar nép életében! Ezért őrizzük, gondozzuk örökségi programokkal, rendezvényekkel, nyelvművelő konferenciákkal; az első teljes magyar bibliafordítás irodalomtörténeti jelentőségét is hangsúlyozva próbáljuk az igehirdetés ügyét előrevinni az egyházközség munkálkodásával. Nagyszerű közéleti személyiségek, tudósok, akadémiai tagok állnak az ügy mellé. Nemrégiben a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László volt nálunk előadni, hogy minél szakszerűbben és igényesebben tudjuk ezt az örökségünket ápolni és gondozni. Ennek jegyében újult meg tavaly a templomunk, amely Magyarország egyik legértékesebb Árpád-kori építészeti öröksége, az ezeréves magyar keresztyénségnek hű tanúja és szimbóluma. Mellette megnyílt a Mantskovit Bálint nevét őrző nyomdatörténeti kiállítás is. Ennek anyagát V. Ecsedy Judit, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a nyomdászat- és könyvtörténet nemzetközileg is elismert szaktekintélye készítette el. Interaktív biblianyomdászat, digitális vizsolyi bibliás játékok várják a látogatókat, a tablókon pedig a teljesség igényével készült bemutató látható a reformáció koráról, a korabeli nyomdászat fejlődéséről. Minket, vizsolyi reformátusokat az evangélikus testvérekkel is összeköt történelmileg a Mantskovit-nyomda, ugyanis Bornemisza Péter lutheránus prédikátor nyomdai örökségét vitte tovább. Az ő munkatársa volt Sárváron Mantskovit Bálint, tőle vásárolta, majd Bornemisza halá- la után tőle örökölte meg a nyomtatóműhely egyes részeit. Ezért a szakirodalom a vizsolyi Biblia nyomtatóműhelyét gyakran Bornemisza–Mantskovit-nyomdaként is emlegeti. Virágkorát a nyomda itt, Vizsolyban élte, majd Bártfára és Kassára továbbköltözve, Jakob Klöss vezetésével a kassai nyomdaipar későbbi felvirágzását is elhozta. Vizsolyban látott napvilágot az Index Biblicus is, amely Mantskovit Bálint értékes hozzájárulása a bibliai szakirodalomhoz, bár őt elsősorban nem bibliatudósként tartjuk számon, hanem nyomdászmesterként. Ez a bibliai kézikönyv, betűrendes név- és tárgymutató, amely a keresztyén hit és üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igehelyeket gyűjtötte össze, Mantskovit fordítása németből.

– A vizsolyi Biblia itt őrzött példányának elég kalandos volt a sorsa az utóbbi évtizedekben.

– A közvélemény és a társadalom is értéknek tekinti ezt a művet, a kilencvenes évektől hihetetlenül megemelkedett az iránta érdeklődők száma. Egyre többen kerestek fel bennünket, és nem csak gyülekezetek tagjai, bár ma is inkább a protestáns gyülekezetek részéről nagy az érdeklődés. Számon tartott zarándokhely vagyunk. Ennek az is lett a következménye, hogy műkincstolvajok is jöttek – mint kirándulók körülnéztek, és a sokszor nem megfelelő gondossággal őrzött kincset megpróbálták ellopni. Örülünk annak, hogy most már szellemi értékként a hungarikumtörvény védelme alá is tartozik a vizsolyi Biblia, de a biztonságtechnika is sokat fejlődött. 1991-ben, Nagy Zoltán elődöm idején törtek be először a templomba. Több értékes bibliapéldányt is elvittek, de szerencsére később visszakerültek. 2002-ben szervezett bűnözőkből álló csoport volt a rabló. De láttuk az Úristen kegyelmét: sosem engedte, hogy elvesszen ez az érték. Valamilyen módon mindig gondoskodott arról, hogy itt, a nyomtatás helyén a Bibliának őrállói helye legyen, és az idelátogatók felfedezzék a világát. Amíg nem került elő az említett ellopott Biblia, addig is kaptunk másodpéldányt a sárospataki gyűjteményből, de a kormány is felajánlotta a segítségét. A gyülekezetnek nem volt arra lehetősége, hogy az ősi könyvet restauráltassa – csodával ér fel, hogy a tolvajlás után jobb állapotban kapta vissza a közösség a példányt, mint korábban volt. Most ebben a restaurált állapotban tekinthetik meg a látogatók a templomban.

– Gyülekezetük hátteréről érdeklődöm. Hogyan fejlődött Vizsoly, az itteni kereszténység?

– A középkorban koronabirtok volt a helység, a királynéi udvartartást látta el a környékbeli tíz-tizenkét település. Ispánsági székhelynek is számított Vizsoly, tehát mindig központi funkciót töltött be. Pálos kolostor is épült itt a középkor folyamán, és egészen a reformáció koráig nagy ívű volt a fejlődés. Ez köszönhető volt azoknak a német telepeseknek is, akik fő- leg Gertrudis királyné idejében, II. András uralkodása alatt települtek a koronabirtokra. Több alkalommal országos törvénykező hely volt Vizsoly, Északkelet-Magyarország peres ügyeit innen intézte az országbíró. 1454-ben mezővárosi rangot kapott a helység, 1477-től pedig vásártartási joggal bírt. Mohács után az ország belsejéből nagyszámú magyar népesség érkezett, ez hozta magával a vidék elmagyarosodását. Később Mágocsy- és Rákóczi-birtokként az országrész jelentős intézőhelye, uradalmi központja lett Vizsoly. Ezt követően azonban hanyatlásnak indult, amiben több tényező is szerepet játszott. Az erőszakos katolikus restauráció következtében a település kilencven százalékban rekatolizált, a gyülekezet létszáma emiatt nagyon megcsappant. Az ősi templomot azonban megőrizték az Ige anyanyelvű hirdetésére. Pestis- és kolerajárványok, hadak vonulása, háborúskodás is sújtotta a térséget. Legutóbb a 20. században nehezítette meg a történelem az itteniek életét. A természetes fejlődési pálya a Kassa környéki települések számára biztosítva volt, szépen gyarapodtak, fejlődtek, ám a trianoni határok meghúzásával teljesen ellehetetlenültek gazdaságilag az itteniek. Kassától való elválasztása miatt a környék hanyatlani kezdett. A rendszerváltozás után pedig a vidéki munkahelyek felszámolása, a termelőszövetkezetek bezárása tette gyakorlatilag lehetetlenné sokaknak a mindennapi megélhetést. A települést nagy arányban hagyták el a lakói. Míg a rendszerváltozás idején 1450-en éltek itt, mára csak 830 lelket számlál a község. Viszonylag elöregedett faluról van szó, azonban a helyi cigányságnak köszönhetően a gyermekáldás nem hiányzik. Ez azt jelenti, hogy ennek a falunak van jövője. A szegénységgel, a szociális és kulturális helyzettel foglalkozni kell, és ebben aktív szerepet vállal a gyülekezetünk, fontos küldetésünk ez.

– Gyülekezetük jelenlegi életéről mit mondana? Milyen a hitélet itt, Vizsolyban?

– Magyarország egyik legkisebb református gyülekezete, anyaegyházközsége a miénk, huszonnyolc tagja van. De nincs mit szégyellnünk, a tagok ötven-hatvan százaléka rendszeresen jár templomba, tehát tizenöten-tizennyolcan mindig ülünk a padokban. Azt hinné az egyszerű látogató, hogy Vizsoly mint zarándokhely, mint református Betlehem református falu, erős, nagy tradíciókkal rendelkező református közösség él itt, de a valóság nem ez. Bár a legkisebb gyülekezet vagyunk, de őrállói, kulturális és missziói küldetésünket komolyan vevő közösség szeretnénk lenni, ezen dolgozunk.

– Jövőre a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját ünnepeljük. Hogyan készül erre a gyülekezet?

– Rendezvényeket, konferenciákat próbálunk szervezni, az egész társadalom számára üzenve ezekkel. A reformáció értékeit magasra emelve, Istennek hálát adva szeretnénk bemutatni, hogy a reformáció nélkül, a magyar nyelvű Szentírás, a magyar nyelv megújulása és a magyar nemzeti identitás megújulása nélkül magyarságunk és nemzetünk nem maradhatott volna fenn azokban a háborús, vészterhes időkben, amikor Magyarország három részre szakadt, és több birodalom próbálta gyarmatosítani. E viszonyok között a lelki, szellemi, nyelvi és erkölcsi megújulás volt az egyetlen támasza népünknek. Ezeket szeretnénk a megrendezendő alkalmainkkal felmutatni, a helyi katolikus közösség bevonásával, ökumenikus szeretetben együttműködve. A vizsolyi katolikus népesség szintén nagyon büszke azokra az értékekre, amelyeket a református közösség képvisel, igényük is van arra, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Az ökumené korában, hála Istennek, elképzelhető az, hogy a magyar Biblia falujában a reformáció emlékeit és értékeit együtt is teljes szeretetben tudjuk képviselni.