Miközben a katolikus egyház feje sorra teszi a gesztusokat a nők egyházi életet érintő, szélesebb körű bevonását, és szolgálati területeik bővítését illetően, csendben erősödik egy másik folyamat, amelyik örömmel venné a nők száműzését a lelkészi szolgálatból. Ennek egyik szomorú jele a lett döntés. Régóta halljuk itthon is, hogy a lelkészi szolgálatra nők nem alkalmasak, mert vezető szerep nem való nekik, túl érzelmesek, sőt, megtörténik az is, hogy egy gyülekezet nyíltan kifejezi: nem szeretnének női lelkészt. Azt gondoltuk, hogy ezek lassan elszigetelt esetek lesznek, és hogy ezek is el fognak tűnni majd, mikor a tapasztalat felülírja az előítéleteket.

A lett helyzet azért nyomasztó, mert azt mutatja meg, hogy a törvénybe írt előítéletek vakká tesznek bennünket az egyéni teljesítményekkel, süketté az elhívással szemben. Az egyetemes papság reformátori gondolatával kapcsolatban is elgondolkodtató, ráadásul az ige terjesztésének intézményesített lehetőségét leszűkíti az emberek egy jól meghatározható csoportjára, ami konkrét diszkrimináció.

Tovább a KötőSzó blogra.