Az idei találkozó témája a Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferencia az ember és környezete egységéről volt. Az előadások és a panelbeszélgetések fókuszában az ENSZ Közgyűlés által 2015 szeptemberében elfogadott Transforming our world, the 2030 Agenda for sustainable development című dokumentum állt. A konferencia zárónyilatkozat elfogadásával zárult.

NYILATKOZAT

melyet a Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferencia az ember és a környezete egységéről című, 2016. június 8-9-én tartott 3. Tihanyi Vallásközi Konferencia résztvevői fogadtak el.

Felismerve és elfogadva, hogy

– a természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte;

– az emberi létezés három, egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton alapszik;
– nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével;

– sem a jelenlegi fejlődés, sem a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet és örömet adjon az emberi szívnek, (sokan) mégsem érzik képesnek magukat lemondani arról, amit a piac kínál nekik;

– a fogyasztás, a pazarlás és a környezetkárosítás üteme meghaladta a bolygó lehetőségeit; olyannyira, hogy a mostani életmód, mivel nem fenntartható, csak katasztrófákhoz vezethet;

– nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről a nemzedékek közötti szolidaritás nélkül;

– már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját;

– hogy a környezet pusztulása, valamint az emberi és etikai hanyatlás szorosan összefügg;

kijelentjük és határozott állást foglalunk amellett, hogy

– meg kell erősítenünk annak tudatát, hogy egyetlen emberi család vagyunk, nincsenek olyan politikai vagy társadalmi határok, korlátok, amelyek megengednék, hogy elszigetelődjünk, s épp ezért nincs hely a közömbösség globalizációja számára sem;

– a megoldás felé vezető utak átfogó megközelítést igényelnek, hogy legyőzhessük a szegénységet, visszaadhassuk a kirekesztettek méltóságát, és ezzel egyidejűleg gondját viselhessük a természetnek;

– közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni;

– törekedjünk az ökológiai egyensúly különböző szintjeinek visszaszerzésére, e szintek pedig: a belső kapcsolat önmagunkkal, a szolidaritás másokkal, a természetes viszony minden élőlénnyel és a lelki kapcsolat Istennel.

Mindehhez kérjük a Mindenható világosságát, segítségét és áldását!