2000-ben a „Felvonulás Jézusért” mottóval meghirdetett fővárosi megmozdulással kezdődött. Azután rá egy évre a Margitszigeten formálódott ki annak a – többnyire kora délutántól késő estig tartó – dicsőítő programnak a karaktere, amely 2002-ben ismét mintegy húszezer embert „csődített” a Kisstadionba, 2004-ben huszonötezret a Hősök terére, 2010 óta pedig évről évre megtölti a Papp László Budapest Sportarénát.

– Önt az Evangélikus Élet olvasóinak sem kell bemutatnunk, hiszen olyasmit sikerült elérniük, amire a történelmi egyházak – hazánkban – inkább csak áhítoznak. Hál’ Istennek, ez a tény nem irigységet, hanem testvéri kéznyújtást eredményezett: 2007-ben a római katolikus egyház felkérte a városmisszió programszervezésére, néhány év óta pedig az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség elnökségének is tagja…

– Idestova húsz éve, tehát már az Ez az a nap! előtt elhívást kaptam a szervezőmunkára, a „vízre lépésre”. Úgy éreztem, hogy egy nagyobb rendezvénnyel – amikor ezrek imája és hite adódik össze – a megélt hit más szintjére juthatunk el. Hiszem, hogy az együtt éneklés és a közös imádság nemcsak sokak személyes életére, de az egyház és a nemzet sorsára is hatással lehet. Mindszenty József bíboros vágya volt, hogy legyen egymillió imádkozó magyar. Talán még meg fogjuk érni, hogy ennyi magyar tud együtt imádkozni egy célért.

– Hadd gratuláljak internetes honlapjukhoz is, amelyet megint csak megirigyelhetne számos nagy egyház. De önök nem egyház... Hanem mi is? Hogyan határozzák meg önmagukat?

– Tizenhat év után talán nem nagyképűség azt mondani, hogy civil kezdeményezésünk valóban mozgalommá nőtte ki magát, jóllehet egy nagyon szűk kör imádságai bontakoztatták ki. Lényegében felekezetközi szerveződés vagyunk, amelyben a történelmi egyházak híveinek éppúgy helyük van, mint a kisebb egyházakhoz tartozóknak. Mindazoknak, akik az Apostoli hitvallás alapján egy irányba, Krisztus nyomában kívánnak haladni. Az a célunk, hogy a Krisztus-hívőket – a zenén, a dicsőítésen, a közös imán és az evangelizáción keresztül – a számunkra kijelölt úton tudjuk együtt tartani, megerősíteni. Hogy mélyebben elkötelezzük magunkat Isten mellett. Hisszük, hogy ezáltal a környezetünkre is hatással lehetünk.

– Mivel az Ez az a nap! esetében a zenén keresztény könnyűzene értendő, ez azt is feltételezi, hogy a mozgalom célközönsége a tizen-huszonéves fiatalság. Jól gondolom?

– Akik tizenhat évvel ezelőtt huszonévesen kapcsolódtak hozzánk, azok ma – velem együtt – a negyedik iksz körül járnak. Rendezvényeinken nyilván ma is markáns többségben vannak a fiatalok, de a könnyűzene ma már nem kizárólag az ifjak műfaja. Sillye Jenő, aki a katolikus egyházban az elsők között pendített gitárjával keresztény könnyűzenét, ma is ezt teszi, jóllehet a hetvenhez közelít. De a lényeg nem ez. Mi a Szentlélek vezetését kérve évről évre azon dolgozunk, hogy az Ez az a nap! alkalma jó értelemben vett lelki feltöltődés legyen. És Istennek hála, sok ezer olyan résztvevőről tudunk, akik hitükben megerősödve, megújulva tértek vissza saját gyülekezetükbe. Mert természetesen nem célunk az eltérő felekezetű hívek identitásának megváltoztatása. Sokak számára lehet üdítő felfedezés, amikor rendezvényeinken különböző történelmi és nem történelmi egyházak képviselői adják egymás kezébe a mikrofont. Mi nem akarunk igazságot tenni abban, hogy teológiailag melyik felekezet látása helyesebb, hanem – mint egy ünnepre – szeretnénk összegyűjteni Krisztus követőit Istent dicsőíteni. A rendezvényeinken fellépő együttesek minden egyes dala imádság vagy prédikáció. Ha elénekelünk, illetve meghallgatunk negyven olyan dalt, amely külön-külön is prédikáció, akkor zenés prédikáció az egész délután. De minden alkalommal hangzik prózában is Isten igéje, minden alkalommal van megtérésre hívás és ösztönzés az odaszántabb hitéletre. Idén a bizonyságtételeknek is nagyobb hangsúlyt szeretnénk adni.

– Ez az a nap! csak egyszer van egy évben – hiszen az az a nap –, de az Ez az a nap! mint szervezőcsoport az év egészében tevékeny…

– Nagyon fontos, hogy a bennünk lévő talentumokkal folyamatosan szolgáljunk. Általában kéthavonta szervezünk „kisebb”, ötszáz és ezer közötti résztvevővel zajló dicsőítő alkalmakat az Akvárium Klubban, az A38 hajón vagy másutt. Többnyire ősszel is tartunk egy-egy nagyobb rendezvényt valamelyik sportcsarnokban, és karácsony környékén is igyekszünk közvetíteni az evangéliumot.

– Ígérem, legközelebb a szervezés kulisszatitkairól fogom faggatni, de most arra lennék kíváncsi: mikor és milyen megfontolásból tematizálták az Ez az a nap! rendezvényeit a pünkösd metaforáinak jegyében?

– Valóban, tavaly a víz volt, idén a szél, jövőre pedig a tűz lesz a rendezvény témája. Személy szerint nekem nagyon sokat jelent a Szentlélekkel való közösség. Mennybemenetele után Jézus nem hagyta magára követőit. Itt van velünk a Szentlélek, és – ha hívjuk – segítségünkre siet. Szerintem abban is a Szentlélek működik, hogy az Ez az a nap!-ra ennyi ember öszszegyűlik. Nálunk nem természetes, hogy tízezer ember meg tud mozdulni a hívásra, és ráadásul – még ha visszafogott árú is, de mégiscsak – megvásárolja a belépőjegyet, ami, valljuk be, keresztény közegben nem megszokott. Másként persze nem tudnánk vállalkozni a szervezésre.

– Hiszen nincs központi kassza…

– Az bizony nálunk nincs. Meg is írtuk, amikor egy korábbi rendezvényünkön egy idős asszony csodálkozva kérdezte meg a gyűjtés elején: „Miért, hát nem a központból jön a pénz?” Nyilván megszokta, hogy egyházában a nagyobb szabású rendezvények költségeit az országos központ állja. Nehéz volt megértetni vele, hogy itt most nem áll semmiféle „központ” a háttérben, és azoknak a testvéreknek az áldozatkészségén múlik minden, akiknek valóban fontos ez az összejövetel. De visszatérve a 2014- ben elhatározott koncepcióra, a pünkösdi metaforákra, úgy vélem, a jelképek, illetve példabeszédek a nem hívők számára is közelebb tudják hozni az evangéliumot. Szomjas vagy volt a tavalyi rendezvény címe, ezen azt taglaltuk, hogy amiként a víz lételeme a földnek, az emberiségnek létkérdés az „élő víz” forrásának megtalálása is. Idén a szélről szeretnénk ugyanígy beszélni. A dalokat is e fogalom köré válogattuk.

– Külföldi előadókkal is el lehet fogadtatni a koncepciót?

– Mivel ezen a napon senki sem „magát prédikálja”, hanem az Úr Jézus Krisztust, természetesen igen. Most is megkérdeztük a külföldi előadókat, hogy mi illeszthető be repertoárjukból a programba. A Jesus Culture-nek van például egy dala arról, hogy Isten szeretete olyan elsöprő, mint a hurrikán. David Ruis Zúg a szél a mennyből című dalát viszont Pintér Béla énekli majd, mert ez mindhárom pünkösdi metaforát magában foglalja, így ezt reménység szerint jövőre is elénekeltethetjük. Három dalra ismét összeáll az East zenekar, Takáts Tamás énekli a Szél című gyönyörű szerzeményt. De mielőtt minden részlet kiderülne, szeretettel ajánljuk, jöjjenek el az arénába, és győződjenek meg minderről személyesen, éljük át együtt Isten ránk áradó szeretetét, kegyelmét. „A szél ott fúj, ahol akar...”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 21. számában jelent meg, 2016. május 29-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.