Balog Zoltán a Közös gondolkodás a jövőnkről című kétnapos tanácskozáson arról beszélt, meghatározó a jövő szempontjából, hogy a keresztény értékrend „élő erőforrás maradjon” Európában, hozzátéve, hogy az egyház részéről felmerülő morális igény, hogy „azok legyünk, akik vagyunk”, hiszen így válhatunk szabad, alkotó nemzetté. A miniszter szólt arról is, hogy az ember globális felelőssége elsősorban abban áll, hogy a saját nemzete boldogulását szem előtt tartva, mindent megtegyen a közösség boldogulásáért, s mindezt úgy, hogy más közösségek boldogulását ne veszélyeztesse, és anélkül, hogy elfogyasztaná a környezeti erőforrásokat a következő nemzedék elől.

Balog Zoltán azt hangsúlyozta, hogy a jó kormányzás elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedés mellett az emberi erőforrás állapota és a fenntarthatóság.

A migrációs helyzetről szólva Balog Zoltán azt mondta, hogy a kérdés sajátos közép-európai megközelítésében nagy hangsúlyt kap az önvédelem, a hit és a keresztény értékek védelme, amelyek a nyugat-európai gondolkodásban kevéssé vagy egyáltalán nem jelennek meg.

Soltész Miklós arról beszélt, hogy az ember természethez és hithez való viszonya jelentősen befolyásolja a jövő alakulását. Szavai szerint az ember felelőssége abban áll, hogy a múlt vallási örökségét át tudjuk-e adni az utódainknak.

Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele a közös felelősség fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta: az ember tönkreteszi az Isten alkotta világot, a vallási vezetők feladata ezért az, hogy a rájuk bízott embereknek „bizalmat adjanak”.

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke azt hangsúlyozta, hogy a haszonelvűség elhibázott hozzáállás az emberiség részéről, hozzátéve, hogy az ökológiai problémákkal kapcsolatos kérdések megválaszolásához az élet alapkérdéseire kell először világos választ adni.

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke arról beszélt, hogy az emberiségnek közös jövőben kell gondolkodnia, mint ahogy a „romlás” is mindnyájunkat sújtja, ezért közös gondolkodásra van szükség.

Hozzátette: a „mindent elvenni akaró ember” helyett a „begyakorlást” követő emberre van szükség, aki gyakorolja a kegyelmet, a felelősséget, a közös életet, és a reménységet.

Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke azt emelte ki, hogy a jelenlegi generáció az első, melynek sikerülhet felszámolnia a szegénységet és az utolsó, amelynek sikerülhet megmentenie a Földet.

Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának igazgatója arról beszélt, hogy az urbanizációnak és a népesség növekedésének beláthatatlan következményei vannak. Míg 1950-ben a világban hét város volt, amelynek népességszáma meghaladta az  ötmilliót, addig ez a szám mára negyvennyolcra emelkedett – jelentette ki. A klímaváltozásról szólva elmondta, hogy az utóbbi 130 évben gyorsuló ütemben emelkedik az átlaghőmérséklet, a legutolsó egy esztendőben kétszeresen meghaladta az utóbbi évek növekedését.

A párizsi klímacsúcsról szólva azt hangsúlyozta, hogy ha ez a megállapodás nem született volna meg, akkor a század végére 4,7–6 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés következett volna be, a megállapodás eredményeként azonban felelősséget vállaltak a részt vevő országok, hogy 1,5–2 százalékos hőmérséklet-emelkedést céloznak meg, ami nagy előrelépést jelent, de így is számos feladat vár még megoldásra.

Kőrösi Csaba szólt arról is, hogy a vízválság is az egész világot érintő, globális probléma, éppen úgy, mint a társadalmi egyenlőtlenségekből adódó feszültségek kérdése. Mivel rendszerszintű problémákról van szó, melyek környezeti, társadalmi, gazdasági és pénzügyi jellegűek, ezért csak a rendszerszintű megoldás tekinthető véglegesnek – mondta. A megoldáshoz állami beavatkozásra, közösen elfogadott erkölcsi normára, valamint közös akaratra van szükség.

Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója a környezet változásának migrációs hatásairól szólva kiemelte, hogy a jövőben is folyamatosan kényszermigrációs mozgások várhatók, a megoldás pedig szavai szerint nem az, hogy a közegükből kiszakítva próbáljuk segíteni a vándorolni kívánókat. Hozzátette: minden érintett ország abban érdekelt, hogy a kontrollálatlan beáramlást elkerülje. A probléma kezeléséhez elengedhetetlen a jogrendszer szabályozása, ami a „reguláris mozgást” jutalmazza. Ezen túlmenően a megfelelő infrastruktúra kialakítása, valamint az érintettekkel történő felelős kommunikáció is nélkülözhetetlen – jegyezte meg.

NYILATKOZAT

melyet a

Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferencia az ember és a környezete egységéről

című, 2016. június 8-9-én tartott 3. Tihanyi Vallásközi Konferencia résztvevői fogadtak el

Felismerve és elfogadva, hogy

- a természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte;

- az emberi létezés három, egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton alapszik;

- nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével;

- sem a jelenlegi fejlődés, sem a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet és örömet adjon az emberi szívnek, (sokan) mégsem érzik képesnek magukat lemondani arról, amit a piac kínál nekik;

- a fogyasztás, a pazarlás és a környezetkárosítás üteme meghaladta a bolygó lehetőségeit; olyannyira, hogy a mostani életmód, mivel nem fenntartható, csak katasztrófákhoz vezethet;

- nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről a nemzedékek közötti szolidaritás nélkül;

- már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját;

- hogy a környezet pusztulása, valamint az emberi és etikai hanyatlás szorosan összefügg;

kijelentjük és határozott állást foglalunk amellett, hogy

- meg kell erősítenünk annak tudatát, hogy egyetlen emberi család vagyunk, nincsenek olyan politikai vagy társadalmi határok, korlátok, amelyek megengednék, hogy elszigetelődjünk, s épp ezért nincs hely a közömbösség globalizációja számára sem;

- a megoldás felé vezető utak átfogó megközelítést igényelnek, hogy legyőzhessük a szegénységet, visszaadhassuk a kirekesztettek méltóságát, és ezzel egyidejűleg gondját viselhessük a természetnek;

- közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni;

- törekedjünk az ökológiai egyensúly különböző szintjeinek visszaszerzésére, e szintek pedig: a belső kapcsolat önmagunkkal, a szolidaritás másokkal, a természetes viszony minden élőlénnyel és a lelki kapcsolat Istennel.

Mindehhez kérjük a Mindenható világosságát, segítségét és áldását!

(Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája alapján;

Szent István Társulat, 2015)