A nap elején Varga Márta, a Nevelési és Oktatási Osztály vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Kézdi Editnek, aki bemutatta a Deák téri evangélikus gyülekezet és iskola történetét a tanároknak.

Ezután Németh Zoltán következett „Gyülekezet és misszió – embertől emberig” című előadásával. A Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője bibliai példákat említve vette sorra, hogy a missziónak hányféle formája lehet és hogyan valósulhat meg. A példák arról szóltak, hogy a misszió során az egymástól való tanulás mennyire fontos. Jézus Krisztus a pogány asszonytól is képes volt tanulni, tehát az, aki megváltani és megtéríteni jött a világot a bűnből, az is tudott tanulni a pogány asszony véleményéből. Mielőtt Kornéliusszal találkozna Péter apostol egy olyan isteni látomást kap, amely alapvetően rendíti meg addigi zsidó neveltetését. 
„A misszió szeretetszolgálat is. Azt gondolom, hogy három fő terület van, ami missziós szempontból az egyházban rendkívül fontos, a kérdés az, hogy e három területen mennyire vagyunk képviselve. A család, a gyülekezet és az intézmények (azokon belül az iskolák) a három pillér” - tette hozzá, majd felvetette azt a kérdést, vajon ezeken a területeken mit tehetünk. „A családokat könnyen elijeszthetjük, ha erőszakosan misszionáljuk őket - vélte. - E területen visszafogott, tapintatos és gyengéd megérintés kell. A gyülekezetek területén sokféle elvárás van a bővülés és növekedés irányában. A válságban, a tehetetlenségben sokan másokra mutogatva próbálnak meg megoldásokat keresni. Bár a lelkészek mellett vannak presbiterek, felügyelők, gyülekezeti munkatársak, mégis a feladatok zöme, a teher a lelkészekre hárul. Segítség az lehet, hogy a gyülekezet vezetője minél több segítséget kapjon országos szinten. Az intézmények vonatkozásában is van egyfajta inkorrekt elvárás. Bár ott van az a több száz gyerek, felelősség és lehetőség a gyerekek megérintése, a családtagok és a pedagógusok elérése, mégiscsak az iskola az oktatás területe. Az egyház jövőjét nem az iskolák fogják megoldani. Nyilvánvalóan benne van ez a lehetőség is, de egyoldalúan és kihegyezetten nem lehet ezt a kérdést kezelni. A lelki, spirituális tartalom közvetítése és a misszió az iskolalelkészek feladata is, de ez megint csak nyomasztó elvárás.”
Németh Zoltán köszönetet mondott azért, hogy végiggondolhatta e három terület egymásra való hatását a misszióban. „Minden helyen ott vannak a férfiak és nők, a maguk életkorának megfelelő szükségletekkel. Igazából a misszió lényege az, hogy egy adott helyen, ahol ők az egyházzal találkoznak, találkoznak-e a saját igényeiknek és szükségleteiknek megfelelő viszonyulással. Ez intézményben és gyülekezetben is megvalósulhat és ennek van a legerősebb missziós hatása.”

Ezután dr. Péterfi Gábor a történelemtanárok szakmai konferenciájáról számolt be, ennek az immáron évről évre Aszódon megrendezett konferenciának az eredményeit, jó gyakorlatait és tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Ehhez kapcsolódott dr. Érfalvy Lívia tanár felszólalása az Evangélikus Iskolák Kutató Tanárainak Konferenciájáról, az életfogytig tartó tanulás jegyében.

A kávészünet után Madák Csaba,az EPSZTI pedagógiai szakértője tartott előadást Merre tovább, iskola? címmel. Saját életének példáiból kiindulva beszélt arról, mennyit változott világunk, mennyire mások azok a gyerekek, akiket most kell az iskolában oktatni, mint akik a korábbi generációk tagjai voltak. Kérdéseket vetett fel, válaszokat nem kínált tálcán a hallgatóknak. Hangsúlyozta azonban, mennyire fontos az, hogy a tananyagok tekintetében alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, így tehát nem tartotta lehetetlennek azt, hogy kezdjünk el dolgozni egy evangélikus kerettanterven, amely meghatározhatná a színvonalasan működő evangélikus oktatási rendszer jövőjét.

Deák Varga Kinga, az EPSZTI pedagógiai szakértője bemutatta az intézet által kiadott módszertani füzeteket, amelyeket aztán minden intézmény képviselője átvehetett a helyszínen.

Az alkalom dr. Fabiny Tamás püspök igehirdetői szolgálatával, záró úrvacsorás istentisztelettel ért véget. A püspök elmondta, hogy „pásztori lelkülettel kell oktatni és nevelni. De ötvözni kell a betlehemi jelenet egyszerű pásztorainak szerető lelkületét és a napkeleti bölcsek okító bölcsességét”. Kitért arra, hogy épp ma van június 29-e, Péter, Pál napja, az aratás kezdete. Bár Arany János szerint „Péter és Pál jól összeférnek a naptárban”, mi tudjuk, hogy a két apostol egészen más teológiai látásmódot képviselt. Feszültség volt közöttük, mégis ezen a napon együtt szerepelnek. Két különböző mentalitású ember, mégis mindketten mártírok lettek. Pált lefejezték, Pétert fordítva keresztre feszítették.

A püspök elmondta, hogy az evangélikus iskolákban fontos az, hogy keresztény tanárok tanítsanak, akik a hitüket igazán megélik, de a felekezethez való tartozás ebben a helyzetben teljesen mindegy. Fontos az, hogy a tanítást is Isten segítségével, támogatásával végezzék. Lehet, hogy más a megvető és az arató az iskolában, de mindig örülni kell annak, ha a gyerekek, a nemzedékek testileg, lelkileg és szellemileg gyarapodnak. A pedagógusok hihetetlenül nagy munkát végeznek az iskolákban. Tudjuk, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés, ezért meg kell becsülni a munkát végzőket, jelen esetben a pedagógusokat. Jó lenne, ha a különböző irányokból jövő emberek, Péterhez és Pálhoz hasonlóan tudjanak összefogni és egy irányba nézni. Jó lenne, ha lelkészek, tanárok együtt tudnának működni az itézményekben és a gyülekezetekben. Végezetül pedig a püspök arra kérte a jelenlévőket, hogy próbáljanak meg mosolygó emberek lenni, sugározzanak több derűt egymásra és a rájuk bizottakra is, így az egész világ remélhetőleg kicsit derűsebb lesz. 

Ezután hosszú sorokban jöttek a pedagógusok az oltárhoz. Az úrvacsoraosztásnál Novotny Dániel, Csepregi András és Darvas Anikó iskolalelkészek segédkeztek.