Az 1983-ban Mikó András rendezésében és Ferencsik János zenei vezetésével bemutatott operaházi előadás a maga korában modernnek számított. Szerény, letisztult eszközökkel, a tér monumentalitását a téma és a zene monumentalitása szolgálatába állítva alkot harmonikus egységet, ezzel eléri a rendezés időtállóságát, mely ma már védettséget biztosít a darabnak. A harmincéves rendezés minden lehetőséget megad az énekeseknek és az énekkarnak arra, hogy a roppant komoly kihívást jelentő, grandiózus szólamokat zavartalanul elénekeljék. A Magyar Állami Operaház idén igazán kiváló, Európa-hírű művészek meghívásával tette még emlékezetesebbé a szent ünnepi játék előadását: a főszerepeket kiválóan alakító Eric Halfvarson, Yvonne Naef, Heiko Trinsinger éppúgy külföldről érkeztek Budapestre, mint a karmester Stefan Soltész vagy a néhány éve sikereit immár Németországban arató, a címszerepben remeklő honfitársunk, Kovácsházi István. A budapesti Operaház zenekara és énekkara ihletett, magabiztos teljesítményével méltó partnere volt a nemzetközi rangú előadógárdának. 

Ezen a szép, emlékezetes estén az előadás nézői olyan élménnyel lettek gazdagabbak, amely valóban varázslatos megalapozását, különösen csodálatos előkészítését jelenti a nagyheti elmélyedésnek, az ünnepi alkalmak átélésének. Közöttük százhatvan evangélikus testvérünk is, akik számára reménység szerint gazdag lelki táplálékként lesz maradandó emlék ez az este - a felemelő zenei élmény a passiótörténet fényében átértékelve katartikus hatású lehet.