Talán úgy is összefoglalhatnánk a Föld Sója Találkozón elhangzott gondolatébresztő előadást, hogy az embereket az egyházról nem a vallásos felszínesség, hanem a hiteles belső tartalom érdekli. Percze Sándor evangélikus lelkész a jelen kor történelmi beágyazottságával kapcsolatban elmondta, hogy a rendszerváltás után az egyházak iránt lelkesedés volt tapasztalható Magyarországon, azonban ez hamar visszaszorult. „Az egyházakkal szemben ma társadalmi érdektelenség érzékelhető. Mindeközben az egyház intézményi arculata továbbra is fejlődik” – fogalmazott Percze és megjegyezte, hogy míg az egyházi épületek szépülnek, addig abból a politikai materializmusból, ami a szocializmus alatt volt, az egyház átkerült egy társadalmi és gazdasági materializmusba.
A Győr–Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség lelkésze kitért arra, hogy a modern hermeneutika a prezentáció kultúrájának nevezi a mai világot. „Ennek jellemzője, hogy nem a dolgok értéke áll a középpontban, hanem az, ami ebben megtestesül: a látvány, a megjelenés és az eseményszerűség.” Percze Sándor hermeneutikusokat idézve elmondta, hogy a társadalom többségének ma a prezentáló kultúra képviseli az ünnepet, a szentet és az érdekeset. A nagy rendezvények nem ritkán vallási eszközöket, szimbólumokat is alkalmaznak. Példaként a lelkész a focimeccseket említette, ahol a nézők kifestett arca, vagy különleges öltözete vallási elemként is felfogható.
Az előadás egyik fontos eleme volt, hogy a mai világ megközelítésével kapcsolatban a lelkész nem kritikát fogalmazott meg, hanem sokkal inkább az egyházzal szemben önkritikát gyakorolt. „A világ Isten megtapasztalására kíváncsi tőlünk. Nem arra kíváncsi a világ, hogy mit tudunk a Bibliáról, hiszen az önmagában csak tudás. Nem a dogmatikai tantételekre éheznek az emberek, mert abban nincsen élet. Istennel szeretnének találkozni, Őt szeretnék megtapasztalni! A matériával teleszemetelt világban egy jobb, új, boldogabb életre várnak az emberek. A kérdés, hogy az egyház tud-e ebben segíteni?” – fogalmazott.
Percze Sándor az egyház jövőbeni lehetőségét a lelki, belső megújulásban határozta meg. „A kiút Jézus szerint befelé vezet. Istent nem kívül, hanem belül találjuk meg, az életünkön, a szívünkön belül. Ezért – szemben korunk jelképeivel – nem az a fontos, amit kívülről látnak az emberek, hanem az, ami belül van” – mondta.
„A kereszténység szembesülés önmagunkkal és a tényekkel” – fogalmazott Percze, aki egyúttal Pál apostolt idézve az ó és az új emberről beszélt. „A valóságban meghasadt személyiségek vagyunk egészen addig, amíg nem gyógyulunk meg Isten által” – mondta. A lelkész a pszichológiában használt fogalmakat idézve az emberi természet kettősségéről, az ego és önmagunk felismeréséről beszélt. „Az ego fontos, hogy eligazodjunk a világban, hogy pénzt szerezzünk, szakmánk legyen. Akkor van baj, ha ezzel, vagyis külső szerepünkkel teljes mértékben azonosulunk” – mondta. Az evangélikus lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy a hit lehetőséget teremt önmagunk teljesebb megismerésére, melyből következik, hogy „az új ember képes harmóniában élni Istennel, önmagával és környezetével”.
Luther Mártont idézve – „ahogyan a cipész cipőt, a szabó ruhát készít, a keresztyén imádkozik” – az egyház és a hívők belső megújulásának lehetőségeként Percze Sándor a lelkigyakorlatokat emelte ki. Az imán keresztül kapcsolatba lépünk az Istennel, így „aki amennyire alámerül az Isten jelenlétébe, annyit tapasztal meg belőle”. A lelkész kitért arra, hogy Luther a szerzetesi imádkozó élettől nem fordult el, hanem az imádságot – az ágostonos szerzetesi hagyomány alapján – komolyan vette és gyakorolta. Percze Sándor Loyolai Ignác jezsuita szerzetes harminc napos lelkigyakorlatát említve kitért arra, hogy „a felekezeti különbségek a lelkiség szintjén kezdenek elhalványulni”. A lelkigyakorlatok öntisztító voltával kapcsolatban, valamint hitmélyítő szerepét kiemelve a lelkész annak gyakorlására biztatta a jelenlévőket: „Aki lelkigyakorlatokat végez, az elkezdi kívülről látni magát. Jobban tudatába kerül önmagának. Olyan, mintha másik szemüveget kapna valaki. Figyelmesebb lesz önmagával kapcsolatban és mások iránt is.”