A pápai pompa mellőzése, a szegények szószólója

A latin-amerikai jezsuita főpap pápává választása az Európa-központúságot változtatta meg. Az új egyházfőt a szegények melletti fellépés jellemzi pápaként is. Vajon a radikális változások pápája lesz-e I. Ferenc? E kérdések kapcsán Küng egyrészt reményének adott hangot, hogy a változások és a másfajta stílus nemcsak a pontifikátus első napjait jellemzi, hanem tartós lesz. A svájci reformteológus emlékeztet arra, hogy ő már 1974-ben megjelent Keresztyénnek lenni (Christ sein) című könyvében kiállt a latin-amerikai felszabadítási teológia mellett, melynek egyik fő témája a nép egyházának (iglesia popular), a szegények egyházának támogatása, fellendítése. Küng most rámutat arra is, hogy az olasz, kanadai vagy USA-beli pápajelöltek bármelyikének megválasztása esetén a restauráció, a visszaállítás vonala erősödött volna fel. Ferenc pápa viszont már első megjelenésével meghökkentett mindenkit. Minden pápai pompát mellőzött, egyszerűen állt a kardinálisok díszkísérete között.

Iskolázott jezsuita: kegyesség + reformok

Tényleg ő a legmegfelelőbb ember az egyház jelenét és jövőjét tekintve? – hangzott a  kérdés Künghöz. Ezt majd a jövő mutatja meg – szólt a válasz. – Ha azon az úton halad tovább, amit az első napokban sejtetett, előbb-utóbb szembesülnie kell a hagyományos morálteológia képviselővel. Latin-amerikaiként viszont jól ismeri a nagyvárosok nyomorát és a túlnépesedés okozta ezernyi problémát. De ha például a fogamzásgátló tabletták használata ellen lépne fel, bizonyosan sok nő szimpátiáját veszítené el. Elődei, Joseph Ratzinger vagy Karol Wojtyla hagyományos és konzervatív nézeteket vallottak sok kérdésben. A kitűnően iskolázott jezsuita Ferenc pápa szerint, aki tisztában van azzal, hogy a kegyesség önmagában még nem elég, teológiai reformokra készül. Hogy ezek milyen mélyek és hatékonyak lesznek, még nem tudni.  

A pápa és az egykori argentin katonai diktatúra

A diktatúra idején (1976-1983) Bergoglio az argentin jezsuita rend országos vezetője, provinciálisa volt. Küng erre vonatkozóan rámutatott: bizonyára nem lehetett könnyű a helyes középutat megtalálni a diktatúra idején. Igazi művészet volt egyrészt az ellenállást megtartani, másrészt okosan vezetni a rendet, hogy lehessen a veszélybe jutottakon segíteni. Hogy mit tett meg akkoriban a gondjaira bízottakért a mostani pápa, nyilván még további vita tárgyát fogja alkotni – fogalmazott Küng.

Időközben a német jezsuiták honlapján (Jesuiten IHTS – www.jesuiten-org) 2013. március 15-i dátummal megjelent Franz Jalics SJ jezsuita atya nyilatkozata, aki 1975 óta Buenos Airesben élt Jorge Mario Bergoglio provinciális vezetése alatt. A nyilatkozatban leírja: másik rendtársával együtt azt kérték, hogy a világváros nyomornegyedében szolgálhassanak, s onnan folytathassák tanári tevékenységüket a katolikus egyetemen. Ehhez mind Bergoglio, mind az akkori érsek, Aramburu megadta az egyházi engedélyt. A katonai diktatúra éveiben mintegy 30 ezer embert végeztek ki, közöttük sok gerillát, akikkel a szerzetesek is kapcsolatba kerülhettek szolgálatuk során. Ezért őket is bebörtönözték, feltételezve, hogy „hivatalos” kapcsolatot tartanak a „kommunistákkal”. Kihallgatásuk után szabadon bocsátották őket ártatlanságuk okán. Majd érthetetlenül mégis öt hónapon át bekötött szemmel és megbilincselve tartották őket börtönben. „Nem tudok állást foglalni abban a tekintetben, hogy mindebben Bergoglio atyának milyen szerepe lehetett” – olvasható Jalics nyilatkozatában, amit így fejez be: „Kiszabadulásunk után elhagytam Argentínát. Évekkel később volt alkalmunk arra, hogy a történteket a közben Buenos Aires-i érsekké kinevezett Bergoglio atyával megbeszéljük. A megbeszélés után közösen miséztünk, és ünnepélyesen megöleltük egymást. A történtekkel megbékültem, és az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem. Isten gazdag áldását kérem és kívánom Ferenc pápára.” A mostani pápaválasztáson szerepeltek fiatalabb jelöltek is – zárja az interjúkérdésekre adott válaszait Hans Küng. – De ők megválasztásuk esetén sokkal kisebb örömet okoztak volna nekem, mint Ferenc pápa. Szerintem a lehető legjobb jelöltet választották.

+++++

Hans Küng svájci katolikus reformteológus 1928-ban született, a Világetosz Alapítvány létrehozója, nyugdíjazásáig a tübingeni egyetem Ökumenikus Kutatások Intézetének az előadója és igazgatója volt. Fiatal zsinati teológusként az 1960-as években kemény vitákat folytatott kardinálisokkal és a pápával is, például a pápai csalatkozhatatlanságról írt, nagy vihart kavart könyvében. XVI. Benedek pápa Ratzingerként egy ideig kollégája volt mind a tanításban, mind a kutatásban. 1979-ben kritikus magatartása miatt hivatalosan megvonták tőle a katolikus tanok tanításának az engedélyét. Idén töltötte be 85. életévét, s még mindig aktívan dolgozik.