„Európa nem képzelhető el az egyházak, és az általuk képviselt tartalom nélkül.”. A tábort nyitó előadásra utalva Gonda László kifejtette, hogy a keresztény Európa víziója, a zsidó–keresztény értékrend jövője igen hangsúlyos téma napjainkban. De kérdés, hogy mitől keresztény Európa? Hogyan lehetnek az egyházak hitelesek?

Mitől lesz keresztény Európa?

A pódiumbeszélgetés résztvevői – Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó László, a kolozsvári Magyar Unitárius Egyház fejlesztési tanácsosa, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspök helyettese – a fenti kérdésekre keresték a választ.

Géresi Róbert nyitó beszédében azt mondta, hogy „ma a keresztény gondolkodásmód peremhelyzetben van Európában”. És mi, hívők ezt igen nehezen éljük meg, azonban a mai helyzet egy hosszú távú folyamat eredménye. Az egyházak annyit tehetnek, hogy egyre inkább hirdetik Isten igéjét, alkalmas és alkalmatlan időben, de a szekularizáció jelenlétére is fel kell hívni a figyelmet, ám az a legfontosabb, hogyan találjuk meg a feladatokat és azt, hogy mit tehetünk a folyamat leállításáért – tette hozzá a püspök.

Identitásmegőrzés és segítség

Kiss-Rigó László úgy fogalmazott, hogy ha keresztény Európáról beszélünk, akkor a kereszténység gyűjtőfogalom, de nem szinonima. Amikor pedig azt mondjuk keresztény, akkor nem a hívők számáról beszélünk, mert Európában az ateista is keresztény – említette az ismert szólást a megyéspüspök, mert mint mondta: tulajdonképpen a kereszténység azt jelenti, hogy valaki vállalja azt az identitást, amit a kontinens gyökerei jelentenek. Sokszor hangoztatják az ismert mondatot, hogy: Európa keresztény lesz, vagy nem lesz! – Kiss-Rigó László ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „a keresztény identitás feladása, tagadása valóban öngyilkosság. Bár ennek a folyamatnak vagyunk most tanúi. Azonban azt hangsúlyozni kell, hogy keresztény identitás megőrzése nem ellentétes a jelen menekülthelyzetben nyújtott segítséggel.”

Így folytatta: „Az egyház szerepe jelen helyzetben kettős. Befelé Krisztus ismeretét, a vele való kapcsolatot kell erősíteni a hívekben. Kifelé pedig a keresztény kultúrát kell hitelesen képviselni. Ezzel vannak a nagyobb problémák, mert az egyházak ebben korszerűtlenek, olykor avittak.”

Véget vetni a politikai korrektségnek

Az a világ, amely a kommunizmus bukása után jön, nem lesz semmivel sem könnyebb! – idézte II. János Pál pápa gondolatait Soltész Miklós, aki szerint a rendszerváltás után, huszonöt év elteltével egyre jobban érthetőek a pápa akkori szavai. Az államtitkár szerint Közép- és Kelet-Európában van meg a potenciál, hogy a jelen helyzetben megmentse Európát. „Vége kell hogy legyen a politikai korrektségnek; ha nem merjük kimondani a gondolatainkat, baj lesz” – mondta. A muszlimok nem akarnak a semmihez, a jellegtelenhez csatlakozni. A keresztényeknek ezért nagy a felelősségük. „A keresztény identitásban a legfontosabb nem más, mint a krisztusi tanítás. Van mire büszkék lennünk, és van mit megőriznünk!”

Kató Béla szerint talán már későn beszélünk a kereszténységről, a keresztény Európa kérdéséről. „2000 év alatt csodálatos dolgokat hoztunk össze, de most mégis háttérbe szorul az egyház, nagy az eltávolodás a gyökerektől. Eltávolodtunk egymástól is Európában és nem csak hitbeli kérdésben” – fogalmazott a püspök. Markáns témákról kell beszélnie az egyháznak, nem lehet hallgatni sem a menekültkérdésben, sem a melegkérdésben. Kató Béla kiemelte, hogy a reformáció idején is azért jártak lelkesen templomba a hívek, mert tudták, hogy a kérdéseikre, a problémákra válaszokat kapnak vasárnaponként. És ne higgyük, hogy esetleg akkor többen voltak a hívek, mert akkor sem volt nagyobb tíz százaléknál a gyülekezetek törzse.

Kereszténység újratöltve

Arra a kérdésre, hogy milyen módon vegyenek részt ma a közéletben az egyházak? Milyen tartalommal lehet újra megtölteni a kereszténység fogalmát? Fontos válaszok érkeztek.

Soltész Miklós hangsúlyozta, hogy a hitelességre és újragondolt nyelvezetre van szükség. „Az igazunkat hitelesen kell közvetíteni. Senki sem bűntelen. Nem lehet az egyház kivagyi, kirekesztő, hiszen akkor sokan elfordulnak. Ugyanakkor meg kell találnunk a napi problémákat, azt, hogy miben tud az egyház segíteni, de a felelősség mindannyiunké, azaz minden hívőé, nem csak az egyházé” – emelte ki az államtitkár.

Közösségépítés, kovász és só

Kató Béla püspök ezt kiegészítve azt mondta, az egyháznak rá kell mutatnia arra, hogyan kell élni. Mint mondta:„Ha a politikai pártok a keresztény programból vesznek át, azzal lehet azonosulni, de az egyháznak mindig a konstruktív ellenzéki szerepben kell lennie.” Záráskén úgy fogalmazott: nagy felelősségünk van nekünk, keresztényeknek. Legyünk Európa lelkiismerete. Ne alkudjunk ebben! A gyülekezetek magját adó tízszázalékos kis hívő törzsből igenis újra lehet építeni mindent.”

Géresi Róbert pedig a gyülekezet erősítésre és a kapcsolódási pontokra helyezte a hangsúlyt: „Meg kell találni a kapcsolódási pontokat a barátainkkal, a hívőkkel, a más vallásúakkal, de még a semlegesekkel is. Nem kell mindenben egyetértenünk, de vannak pontok, amelyben bizonyosan megtaláljuk a közös értékeket. A közösségteremtés tehát az egyház elsődleges feladata most.”

„Legyünk hívőkként és az egyházak tagjaiként kovász és só, de jó arányban” – mondta zárásként Kiss-Rigó László, mert mint fogalmazott, mindannyian tudjuk, milyen az, ha vagy a kovász, vagy a só túl nagy mértékben van jelen az ételben.

Ehhez csatlakozva Kató püspök az áldozatvállalásra hívta még fel a figyelmet, mint mondta: az egész kereszténység értelme az áldozatvállalás, meg lehet tartani a kereszténységet, ha együtt vállalunk érte áldozatot, és ennek az egyik legfontosabb feltétele mások mellett a gyerekvállalás, hiszen a víziók, a küzdelmek a következő generációk, hívek nélkül mit sem érnek.