„Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és azok engedelmeskednek neki.” (Mk 1,27)

Jézus az újdonság varázsával ejtette foglyul a mit sem sejtő lelkeket. Álmélkodva tárgyalták kisebb-nagyobb csoportokban: micsoda új tudomány ez? Újdonság volt még Jézus és az evangélium.

A keresztyén egyház nagy problémája ma: megküzdeni azoknak a tömegeknek a közömbösségével, amelyek számára az evangélium már túlságosan ismerős dolog. Mi volt a titka Jézus feltűnést keltő fellépésének? Nem beszédének a tartalma hatott rendkívüli módon. Nem az tűnt fel hallgatóinak, amit mondott, hanem az, ahogyan mondta. Amit tanított, az lényegében véve nem volt új tudomány. Régi, ismerős igazság volt, amely nála új parancsolattá lett.

A keresztyén egyház sem törekedhet arra, hogy új evangéliumot találjon ki, és azzal keltse fel maga iránt a szenzációkra vágyó világ figyelmét. A réginek, az ősinek kell új „varázserővel” hatnia.

Hatalommal való Jézus tudománya. Elálmélkodtak a tanításán, „mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik” (Mt 7,29). Ez volt a nagy különbség közötte és az írástudók között. Azokat végig lehetett hallgatni minden komolyabb következmény nélkül, a hallgatók lelke érintetlen maradt, úgy mentek el, amint jöttek.

Jézus a hallgatóihoz beszélt. Aki őt hallgatta, azonnal megérezte, hogy valami beavatkozás történik az életébe; annak, akivel szemben áll, köze van a legrejtettebb énjéhez, ki van szolgáltatva neki. Mindenütt úgy lépett fel, mint akinek beleszólása van az emberek dolgaiba, mint akinek küldetése van arra, hogy irányítson, rendelkezzék, vezessen és uralkodjék.

Halála előtti imádságában kifejezésre juttatta, hogy az Atya hatalmat adott neki minden test fölött, hogy örök életet adjon az övéinek: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,18–19) Ma is megvan ugyanez a hatalma a szívek felett.

Csak érezzük meg és éreztessük meg az emberekkel Jézusnak ezt a hatalmát, amellyel belenyúl az életünkbe. Jézus nem változott és nem változik, ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Ne valahol a hátul hagyott múltban őrizd Jézust, mert akkor kihal a szívedben a szeretete. Érezd meg az ő hatalmát, amellyel most közelít feléd, és a jelenben akarja kezébe venni életed kormányát.

Nemcsak tanítani hallották Jézust, cselekedni is látták. Tanítása ott a szemük előtt kiállta a próbát is. Ereje van Jézusnak arra, hogy megtörje a múlt minden rontó emlékének és örökségének hatalmát, és szabadokká tegyen bennünket egy új kezdetre. Ez a kegyelem örök csodája, amellyel telve van Jézus egész élete. A bűnösökhöz jött, hogy megmentse; a betegekhez, hogy gyógyítsa őket. Nem a kész lelkeken akart könnyű simítást eszközölni, hanem az igazán bajbajutottakon akarta megmutatni újjáteremtő hatalmát. Nem csoda, hogy elámultak az emberek az ördöngös megmentésén, és nem csoda, hogy teljes csodálattal ragaszkodtak hozzá mindazok, akik maguk is életük új korszakát számították a Jézussal való találkozástól.

De egyszerre jön a fordulat. Történik valami, amit nem lehetett előre megjósolni, és nem lehet levezetni, megmagyarázni az előzményekből. Jön a jézusi csoda újdonsága. Tegnap azt hittük, hogy ma még szorosabban fog a markában tartani a bűn, amelynek ördöge megszállott, és ma, Istennek hálát adva, szabadoknak érezzük magunkat. Az utunk nem lejjebb vitt még néhány lépéssel a lejtőn, hanem egyszerre reményteljesen, diadalmasan a magasba fordult, emelkedőnek indult.

Amíg Jézus ilyen csodákat művel, meglepetésként fogja gazdagítani a világot. Csak a golgotai áldozatban, az embert halálig szerető Krisztusban van erő, amely elől hátrál minden sátáni hatalom. Akinek ő belevésődik a lelkébe, a fölött elveszti uralmát a gonosz; az szabad, tiszta, boldog és megújult.

S ahol újjáteremtett szívek élik a maguk testvéri közösségét a keresztyén egyházban, ott a világ is ámulva fog feleszmélni. Csodájára fog járni az új tudománynak, és mohón fogja magába szívni.

Ne féltsük Jézust az elavulástól. Csak hagyjuk őt, az igazit szóhoz jutni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 25. számában jelent meg, 2016. június 26-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.