Rengeteg előadást hallgattam már végig a témában, rengeteg „esettel” találkoztam, írtunk is róla ezerszer, mit lehet itt még tenni? A Szélrózsa-találkozón, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) sátrában Rácsok Balázs, a szervezet szociális és fejlesztési igazgatója tartott előadást a témában – ismétlésre szoruló régi szempontokkal és újabb felmérésekből levonható tanulságokkal. A röviden összefoglalható tanulság az, hogy erről nem lehet eleget beszélni, mert nagyon rossz a helyzet, nagyon nehezen feldolgozhatók a következmények, de van megoldás, csak nagyon sokat kell dolgozni érte.

Mi minősül erőszaknak?

Az Ökumenikus Segélyszervezet reprezentatív felmérése szerint Magyarországon a legtöbbeknek fogalmuk sincs arról, hogy magánügy-e a családon belüli erőszak és hogy egyáltalán mi minősül erőszaknak? Egy átlagos, harmincfős osztályban például hat gyerek gondolja úgy, hogy nem beszélhet legszűkebb családjában arról, ami bántja. Legalább három gyerek érzi úgy, hogy nem szeretik otthon. Volt olyan osztály, ahol a gyerekek nyolcvan százaléka azt válaszolta, hogy nem szívesen megy haza iskola után. A gyerekek mindössze 30 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy lehet-e a családon belüli problémákról beszélni.

A teljes cikket a KötőSzó blogon olvashatják.