Száraz számok
Nem ígérem, hogy ez lesz a legérdekfeszítőbb EFO-cikkünk, de fontosságát tekintve élen jár. Az adatokat a KSH weboldaláról szedtem, a 1.1.7.1 és a 2.1.7.1. nevű táblázatból. A legtöbb szó a teljes fogyásról esik. Az alábbi táblázatban a felekezetek 2011-es létszámadatait láthatjátok. Összesítve 29,5%-kal kevesebb evangélikus van, mint 10 éve. Csökkent a népesség, szocializmus átka, szekularizáció, vadkapitalizmus, katolikusoknál és a reformátusoknál is hasonló folyamatok, blablabla.
1. kép
Annyi meg annyi ilyet olvastam, hogy belefáradtam, mivel az okok elemzése a leggyakrabban átcsapott politizálásba, önsajnálatba vagy épp önmarcangolásba, mások hibáztatásába, és nem gondolom, hogy itt, az EFO-n ezeket fontos lenne elemezni. Viszont fontos lenne arról beszélni, hogy a megmaradt közel 215 ezer között több mint 75 ezer 60 év feletti, ami 35%! Ezzel sikerült kivívnunk a keresztény/keresztyén egyházak között a legöregebb címet. (Az adventistáknál, unitáriusoknál és metodistáknál is jobb ez az arány, csak a létszámuk miatt nem kerültek fel a listára.)
2. kép
Annyit meg kell jegyezni, hogy ha a katolikusokat nem vettem volna külön, akkor az összesített (g. és k. megfelelően súlyozva) sor megegyezne az első sorral. Visszatérve, a kormegoszláson érdemes elgondolkodni, de főleg azért, mert már 2001-ben is mi voltunk a legöregebbek. A számomra legmegdöbbentőbb és legszomorúbb adatok még csak most jönnek. Feltettem a kérdést magamnak, hogy vajon az elmúlt 10 évben az elöregedés mennyiben változott egyházunkban. Az alábbi adatok jöttek a 2001-es és a 2011-es népszámlálást összevetve.
3. kép
Sajnos csak kis csúsztatással mondható el, hogy a 10 év alatt az adott korcsoportok 1-1 sort ugrottak az idősebb kategóriákba, mivel a korcsoportok intervallumai nem egyeznek meg. A két kiemelt sor magyarázatára kíváncsi lennék, mert számomra megdöbbentő, hogy a 15-29-es korosztályból 10 év alatt 23 ezer fő tűnt el! Ha az átlagéletkort számítom ki, akkor 2001-ben 42,8, 2011-ben pedig 44,9. Szerkesztőtársaim óva intettek attól, hogy túlzottan belemenjek a számmisztikába, nekem azért mégiscsak sikerült, de ígérem, több adatot nem hozok, inkább jöjjenek...
... a tanulságok
Van olyan egyház, aki tudott növekedni. Mindenekelőtt a baptisták. És a növekedés csak egy dolog, még fiatalodni is tudtak! Valószínűleg ugyanez igaz a Hit Gyülekezetére és a pünkösdistákra is, de sajnos náluk nincsenek 2001-es adatok, így ezt csak feltételezem. A statisztikában a felekezetközötti gyülekezetek elterjedése sem látszik (bár ez nagyon örvendetes). Az elöregedés kisebb mértékben igaz a többi egyházra. A legfőbb tanulság számomra az, hogy Luther 500 évét nem egyszerűen megünnepelni kell, hanem újraértelmezni. Bele kellene nyúlni fájó pontokba bátran, és valószínűleg le kellene szállni a döglött lóról.
„Már 20 éve komolyan kell vennünk a fogyást, és mondjuk vagy 10 éve más stratégiát kellene országosan folytatni, mert az előző 10 évből leszűrhettük volna, hogy a jelenlegi irány nem megfelelő. Ehelyett nem a dakota indiánok megoldási stratégiáját követjük, mely szerint, ha észreveszed, hogy holt lovon lovagolsz, szállj le róla. Ellenkezőleg, ennél sokkal komplikáltabban gondolkodunk: leváltjuk a lovast; megbízunk egy szakértői csoportot, hogy analizálja a lovat; külföldi szakmai úton tájékozódunk arról, hogy ott miként lovagolják meg a holt lovakat; egyetemi szintű lovasképzést indítunk.” (egy fraternetes vélemény)
Nem szégyen tanulni másoktól, és nem szégyen segítséget kérni. Azt hiszem, kicsit visszavehetünk a lutheránus értelmiségi „arcból” (akinek nem inge, ne vegye magára!), és alázatos szolgálatkészséggel kell sok mindent átgondolni. Nagyon fontos még hozzátennem, hogy személy szerint nem merek levonni egyértelmű következtetéseket, hogy mi miért van. Más kérdőívek, mint 2001-ben, országos népességszám-csökkenés, stb. Azt viszont meg merem állapítani, hogy valami nagyon nincs rendben, és hogy az elmúlt évek ifjúsági és úgy en bloc evangélikus megszólítósdi politikája, missziója enyhén szólva sem volt sikeres. Amikor az EFO elindult, akkor azt mondtuk, hogy szükség lenne hidak építésére. Ezt most is valljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy olykor először bontani kell, hogy aztán újra építkezhessünk. És minden bontott téglára szükség lesz! A következő részben különböző „építési stílusokról”, „alapanyagokról” és egy csomó marketingről lesz szó.
Ui.: Akinek szüksége lenne bármilyen számításomra, annak szívesen elküldöm. E-mail címünk: evifjusag@gmail.com
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram