– Gratulálok a beszédéhez. Mit gondol, kritikusai találnak fogást rajta?

– Nagyon remélem. Meg is lennék sértődve, ha nem…

– Elnök úr nemzeti elkötelezettsége közismert, mi több, önt tartják a határon túli magyarság egyik leghitelesebb, legkövetkezetesebb kormánypárti képviselőjének. Egyesek ugyanakkor előszeretettel emlegetik, hogy a nemzeti elkötelezettség nem mindig volt jellemző a Fideszre…

– Szerintem a Fidesz múltját sokan félreértik. Valójában az alapítás pillanatától nagyon sokszínű alakulat volt. Kezdettől benne volt az is, ami ma markánsan megjelenik. Amikor ’98-ban kormányra kerültünk, akkor az a program, amelyet megvalósítottunk, már egy nemzeti és kereszténydemokrata program volt. És az akkori fideszesek közül ez már senkinek sem volt az ellenére.

– Az embernek sokáig változik az értékrendje, és önök nagyon fiatalon kezdtek el politizálni. Meg tudná jelölni az időszakot, mikor stabilizálódott az értékrendje?

– Ezzel a megközelítéssel csak részben értek egyet. Mert egyfelől elképzelhetőnek tartom, hogy valakik megvilágosodáson menjenek keresztül, és hirtelen – jó értelemben vett – pálforduláson essenek át valami megrázó személyes élmény hatására, de az emberek többsége a családjából, iskoláiból, szűkebb pátriájából hozza az alapokat. Mai gondolkodásom gyökereit én is gyerekkoromig vezethetném vissza. Mondjuk, egészen odáig, hogy amikor még nem tudtam olvasni, és valahányszor áthaladtunk Pápán a Március 15. téren, édesanyám felolvasta nekem, mi van a szobrok emléktábláira írva. Vagy mondjuk, hogy kilenc-tíz éves koromban kedvenc olvasmányommá lett a Mondák könyve… De ettől még vitathatatlan, hogy az ember értékrendje akkor kezd stabilizálódni, letisztulni, amikor felnőtté válik. És felnőtté nem tizennyolc évesen válik az ember, hanem amikor családot alapít.

– Elnök úr ezúttal egyházi szervezésű rendezvénysorozat védnökségét vállalta el, és mostani beszédéből is érzékelhettük, hogy hitbeli kérdésekhez is elkötelezetten viszonyul. Meg szabad kérdeznem, hogy e téren mikor következett be az ön életében az „elköteleződés”? Mert úgy tudom, nem kifejezetten vallásos háttérből indult…

– Valóban nem elkötelezett keresztényként indultam, nem ilyen nevelést kaptam, jóllehet szüleim megkereszteltek, és a rendszerváltozást megelőzően is folyamatosan fizették az egyházfenntartói járulékot, amit mi csak egyházadónak hívtunk. A református lelkész fel is keresett, amikor konfirmálnom kellett volna. Szüleim rám bízták a döntést, de én akkor úgy éreztem, hogy egyedül is elég erős vagyok… Ugyanakkor mindig is azt gondoltam, hogy én ugyan nem hiszek, de sajnálom, hogy ez így van, és irigylem azt, akinek van olyan kapaszkodója, amilyen nekem nincs. Aztán elérkezett az az idő, amikor – mondhatnám – „benőtt a fejem lágya”, de ez persze túl komolytalan megfogalmazás a kérdés súlyához. Azt viszont nem mondhatom, hogy valami konkrét lelki élmény hatására tértem volna meg. Ez egy hosszú érlelődési folyamat volt, amelyben természetesen szintén voltak meghatározó személyek. Többeket is említhetnék, akiknek a társaságában, beszélgetések révén eljutottam oda valamikor 1998–2000 között, hogy végül formálisan is vállaltam saját egyházammal a megújított köteléket; felnőttként konfirmáltam, és lettem gyülekezetnek a tagja.

– Van-e különösebb oka annak, hogy elvállalta a csángó magyar világtalálkozó védnökségét?

– Különösebb oka nincs, ha csak az nem, hogy én megtisztelőnek tartom az ilyen felkéréseket. Azt gondolom, hogy közéleti tisztséget betöltő emberként kötelességem is elvállalni, hacsak nincs valami súlyos okom, hogy ne tegyem. Hogy az Országgyűlés elnöke az anyaország bátorítását, szolidaritását közvetíti, az szerintem helyes dolog, és ebben a jövőben is bármikor számíthatnak rám.

„…a 21. századi európai küzdelmeknek – meggyőződésem szerint – nem azok lesznek a nyertesei, akiknek erősebbek a fegyvereik és több a pénzük, hanem azok, akiknek erősebb az azonosságtudatuk és több a hitük.”
(Idézet Kövér László Brassóban elmondott beszédéből, mely teljes terjedelmében itt olvasható.)

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 29. számában jelent meg, 2016. július 24-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.