Szondy Máté és Liszka Viktor beszélgetésén a saját elhatározásainkon túl szó volt a világban zajló folyamatokról, a párkapcsolatról, a barátok fontosságáról és az egyházról mint a boldogság forrásáról is.
„Csak akkor leszünk boldogok, ha mindnyájan, a legkisebb is közülünk, ráeszmélünk szerepünkre” – fogalmazott Antoine de Saint-Exupéry. Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta, kutató kiemelte, hogy a pszichológia háromféle boldogságot különböztet meg: az egyik a hedonikus, azaz a gyönyörök által átélt boldogság. A bevonódás boldogságát akkor éljük át, ha valamiben – például sport, olvasás, tánc – teljesen benne vagyunk. A boldogság harmadik típusa az értelem boldogsága, amelyet akkor tapasztalunk, ha azt érezzük, hogy van értelme annak, amit csinálunk. „Amennyiben az utóbbi nincs meg az életünkben, akkor az rövid távon is gondokat okozhat, de hosszú távon mindenképpen megbetegítő. Ha nem látjuk az értelmét a mindennapi tevékenységeinknek, akkor lehetetlen átélni a valódi boldogságot” – emelte ki Szondy Máté.
Liszka Viktor evangélikus lelkész kitért arra, hogy a boldogság nem „állandó állapot”, hiszen az ember rövid ideig tud csak boldog lenni. Hangsúlyozta, hogy a boldogsághoz a másik emberre is szükség van. A beszélgetőtársak egyetértettek abban, hogy az elmagányosodás következménye a boldogságtól való távolodás, míg a közösségben való lét és a kapcsolatok megbecsülése boldogsághoz vezethet. A lelkész kitért arra is, hogy az egyházi közösségben mit jelenthet a boldogság. „A kis közösségek jól működnek, különösképp akkor, ha nyitottak. Ez a boldogság csírája lehet” – fogalmazott.
A beszélgetés teljes terjedelmében itt hallgatható meg: