– Mennyiben van helye a vezetéselméletnek mint tudománynak egy keresztény közösségben?

– Volt idő, amikor az egyház tanította a világi szervezeteknek a vezetéselméletet. Ekkor még az egyház volt az egyetlen valódi multinacionális szervezet. Az egyház a maga bőrén, több ezer éven át tanulta, hogy mik a vezetés jó és rossz, hiteles és hiteltelen gyakorlatai, és tanulja mind a mai napig. Ebben a tanulásban az „ecclesia semper reformanda” – a lényegben, vagyis az istenkapcsolatban gyökerező folyamatos megújulás, az Istennel való változás képessége – volt meghatározó, amely feltételezi az ember nyitottságát, a változás képességét. Ideális esetben az egyház és az egyházi vezetők vezetéselméletet az isteni vezettetésben is tapasztalnak és tanulnak. Ami örök az egyházban, az a közösség Istennel; az életátadásban, a lelki növekedésben, a fejlődésben, dialógusban, közösségben, folyamatos tanulásban létezés, az egyház vezetőinek ebben kell élen járniuk. Ami megkövül, legyen az szív vagy szervezet, az halott, élettelen.
A vezetéstudomány tudástranszfere ugyanakkor ma már nem az egyházból, hanem inkább az egyházba áramlik, vagy legalábbis kellene, hogy áramoljon. Mára a világi vezetéstudomány rengeteg jól dokumentált kutatással és kísérlettel egy sor olyan megállapítást tett és tesz, amelyre az egyháznak oda kell figyelnie; az egyháznak tanulnia kell a világi tudásból és gyakorlatból. Ez nem a leglényegi dolgokról, nem az istenkapcsolatról, sokkal inkább a jól működő napi gyakorlatokról, megközelítésekről, módszertanokról szól. Erre a tudástranszferre az egyháznak szüksége van, és nem csak a hatékonyság érdekében. Legalább ilyen fontos, hogy az egyházi szervezet ezen a tanulási folyamaton keresztül időről időre tükörbe nézzen, megmérje magát, hogy megtegye a szükséges változtatásokat. Az ember a reflexión keresztül ébred rá, hogy miben kell változnia. Így van ezzel az egyház is.

– Hogyan lehet ezt jól alkalmazni a gyakorlatban?

– Az egyház és a vezetéstudomány párbeszédében az lehet nagyon érdekes, hogy a világi szervezetek most egy sor olyan kihívással szembesülnek, amelyeket – a mögöttes logikájuk, hatalmi struktúrájuk, érdekrendszerük okán – nagyon nehéz megválaszolniuk. Ilyen például a fenntarthatóság, a szegénység és a gazdagság között kinyíló olló, a társadalmi felelősségvállalás vagy az új felfedezésekkel megnyíló lehetőségek etikai vonatkozásainak kérdése. Ugyanakkor az egyháznak is vannak olyan aktuális kérdései, amelyek megválaszolásra várnak, mint például a szervezeti hatékonyság, a vezetői hitelesség, a digitalizáció és az ember vagy az új társadalmi, szociológiai modellek viszonyrendszere. Most úgy látom, hogy az egyházi és a világi vezetéselmélet párbeszédéből születhetnének a közeljövőben olyan modellek, amelyek ezekre a kérdésekre praktikus választ adnak. De az is igaz, hogy – miközben soha nem téveszti szem elől a lényeget – az egyháznak ma élen kell járnia a tanulásban (programozás, robotika, biotech, emberi és szervezeti működés, digitalizáció és így tovább) ahhoz, hogy dialógusképes maradjon, illetve hogy a rábízott felelősséggel kompetens módon tudja támogatni a 21. századi ember útkeresését. Praktikusan ez azt jelenti, hogy az egyháznak tudatosan és életközelből kell reflektálnia a legújabb kutatások és fejlesztések kapcsán a saját vezetői gyakorlatára is.

– Mitől lesz valaki jó vezető?

– Fontos tisztáznunk, hogy a jó vezetőn nem feltétlenül az eredményes vezetőt értem. Sokan kiválóan értenek ahhoz, hogy ha kinevezik őket két-három évre valahová, akkor ott bizonyos mutatókra optimalizáljanak, és azokat úgy tartsák magasan, hogy közben közép- és hosszú távon már nem vállalnak felelősséget. Szerintem ez eredményes vezetőt jelent, de nem feltétlenül jelent jó vezetőt. Jó vezető szerintem attól lesz valaki, hogy van egy stabil értékrendje, önazonos és emberileg, szakmailag is hiteles. Képes másokat mozgósítani, mások követik őt. Erős kereteket, tiszta elvárásokat érvényesít, de ezeken a kereteken belül emberséges, jól kapcsolódik másokhoz. Nem önző, de jó érdekérvényesítő. Hosszú távon képes felelősséget vállalni a tetteiért. Jó pszichológiai szerződéseket köt csapata tagjaival, és jól támogatja őket abban, hogy fejlődjenek.

– Hogyan kezdődött a karrierje? Mikor érezte, hogy Isten a lelkészi hivatásra hívta el Önt?

– Amikor istenélményeim, istenes perceim voltak a középiskola végén, a Bibliát éjszakánként a mosókonyhában olvasva, akkor azt éreztem, hogy ennél nincs értékesebb a világon, vagyis hogy erre teszem fel az életemet. Ez azóta semmit nem változott, ennél nem találtam értékesebbet, ezért nem akarok mással foglalkozni. De hogy mit jelent a szolgálat, és hogy milyen formában gyakorolhatja egy lelkész a feladatát, az sokat alakult, alakul bennem. Egyfelől a lelkész pap, a pap lényegi feladata pedig a szentségek kiszolgáltatása, az örömhír megosztása és az imádság. Ez változatlan. Másfelől teheti ezt valaki nagyon sokféle úton-módon. Sok mindent, de elsősorban teológiát, filozófiát, pszichológiát és közgazdaságtant tanultam itthon, Bécsben, Angliában, az Egyesült Államokban és Hollandiában, hosszú éveken át volt színházi társulatom és zenekarom, dolgoztam évekig segédmunkásként, lelkészként, cégvezetőként, vállalkozóként, önkéntesként több európai országban és Afrikában. Ezek után mára azt gondolom, hogy amikor tanultam az egyik témakört, akkor mindig tanultam már a másikat is, vagyis hogy ezek a témakörök nagyon erősen összekapcsolódnak, és ez a jövőben egyre inkább így lesz…

– A GLS nemzetközi vezetői konferencia egyik célja, hogy olyan inspiráló, praktikus vezetői készségfejlesztésen vehessenek részt a jelentkezők, amelynek segítségével hosszú távon támogathatják a cégek és a gyülekezetek növekedését. Ön szerint mi szükséges ehhez a növekedéshez?

– Talán nem különös, ha azt mondom, hogy ugyanaz, mint ami ahhoz kell, hogy valaki jó vezető legyen. Miért? Mert ha valaki jó vezető akar lenni, akkor először a saját életét kell tudnia jól vezetni. Ebben a vezettetés megélése Istennel, az imádság kulcsszerepet játszik. Aztán a közvetlen környezetét, a legkisebb közösségét kell tudnia hitelesen, jól vezetni. Ezután tud vezetői felelősséget vállalni a keresztény közösségben is. A gyülekezet növekedése sokban azon múlik, hogy hány ilyen, keresztény értelemben jó életvezető ember van a gyülekezetben. Ezeket az embereket kell közösségben imádságra, közös vezettetésre hívni és fejleszteni, növeszteni a vezetéselméletben, mert leginkább az ő szolgálatukon keresztül növekszik a gyülekezet is.

– Milyen érzés a GLS-konferencia magyar előadójának lenni? Több amerikai előadót is hallhatunk majd az őszi rendezvényen. Ön szerint könnyen magunkévá tudjuk tenni a tőlük hallottakat azáltal, hogy ugyanazt az Istent követjük, ugyanazt a Bibliát olvassuk?

– Megtisztelő lehetőség, hogy a GLS magyar előadója lehetek, igyekszem a maximumot hozzátenni ehhez a több mint háromszázezer vezetőt mozgósító fantasztikus kezdeményezéshez. Ami a közös üzenetet, a közös Istent illeti, szerintem az egyház megosztottsága fájdalmas botrány. Több felekezet esetében ez egyre inkább hatalmi és/vagy egyre inkább a szervezeti tehetetlenségből adódó kérdés, mint teológiai. Vajon mit szólt volna Jézus, ha az egyik tanítvány eltolta volna a másikat az utolsó vacsoránál a kenyértől vagy a kehelytől, mondván, ne haragudj, egyébként nagyon szeretlek, de ez neked most nem jár, ebben most csak én részesülök? Tudom, hogy minden egyházban sokan vannak, akik keresik az egymáshoz vezető utat, akik építik a hidakat a szakadékok felett, és annak drukkolok, hogy ez az igyekezet segítsen majd minket a közös megértésben a GLS-találkozón is.

– Milyen témával készül az eseményre?

– A felkészülés során a szervezőkkel együtt a vezetői hitelesség kérdését választottuk, az előadásomban ezt a kérdést járom körül. Nagy örömmel készülök, remélem, ez a készülés érezhető módon kamatozik majd a magyarországi GLS résztvevők, hallgatók gyakorlatában is.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A GLS nemzetközi konferencia időpontja és helyszíne: 2016. október 7-8., MOM Kulturális Központ
Honlap: https://glshungary.org 
Beharangozó videó: https://www.youtube.com/watch?v=L2w8jnrMGmU
Közösségi oldal: https://www.facebook.com/glshungary/