Első éves teológus koromban kaptam a lelkészemtől egy görög bibliát, amelynek az elejében egy bibliai idézet volt és alatta szinte kiolvashatatlan betűkkel ez állt: „hogy értsed, mi történt veled”. Nem értettem, hogy ez mit is jelent, és bátorság lenne azt állítanom, hogy most már tudom. Talán kapiskálom. Felvettek a teológiára, s ezzel alkalmam nyílt arra, hogy azt csináljam, amihez a legjobban értek: adhassak annak az embernek, akinek nincs.

Az Angyalfa Alapítványnál is mindössze ennyi a dolgom: adni! Adni mindenből, ami nekünk van, de nekik nincs. Ugye milyen egyszerű?

Az idei táborunkban is így történt. Hét feledhetetlen napot töltöttünk együtt Mátraszentimrén tizenöt gyermekkel, akiknek édesapja, édesanyja, esetleg mindkét szülője, vagy közeli hozzátartozója szabadságvesztés büntetését tölti valamelyik magyarországi büntetésvégrehajtási intézetben. Idei táborunk témájának az „Értékes vagy” mottót választottuk, és különböző programok, személyes, és kiscsoportos beszélgetések segítségével próbáltuk tudatosítani a gyerkőceinkben, hogy ők nagyon értékes gyerekek. Azért, hogy ezt ne felejtsék el, a záró alkalmunkon – ahol a Lift! zenekar is szolgált – egy oklevelet vehetett át mindegyik gyermekünk, amelyen az szerepelt, hogy mi miért tartjuk Őt értékesnek. 

Ebben az egy hétben rengeteg mindent próbáltunk megadni a nehéz sorsú gyermekeknek. A délelőttök folyamán kiscsoportos beszélgetések segítségével próbáltuk és egy-egy bibliai történet megbeszélésével igyekeztünk közösen feldolgozni a kirekesztettség, megbélyegzettség, bántalmazás érzését. A délutánok folyamán pedig csak olyan programokat szerveztünk nekik, melyekkel kikapcsolódhattak. 

Voltunk a pásztói strandon, túráztunk a Mátrában, fociztunk, métáztunk, és idén is nagy sikert aratott az általunk csak kanalas-játéknak nevezett logikai és stratégiai játék. Arra is figyeltünk, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt, érzékeltetni akartuk a gyermekekkel, hogy feltétel nélkül szeretjük őket, és fontosak számunkra.

Ebben az egy hétben nem csak mi adtunk a gyerekeknek, hanem a falu közössége is rengeteg mindennel gazdagította közösségünket: egy-egy jégkrémmel, beszélgetéssel, odafigyeléssel. A gyerekek pedig ezt a figyelmességet, szeretetet, törődést akaratlanul is meghálálták: egy-egy felszabadult mosollyal, beszélgetéssel, önfeledt játékkal, értékes gondolatokkal, egymásra figyeléssel.

Képgaléria: