– A hívek sokszor igénylik az egyház egyértelmű állásfoglalását vagy iránymutatását, még ha nem is mindig a konkrét igent vagy nemet. Meddig mehet el az egyház a véleményformálásban?
– Ahogy korábban is tettük, most is biztatjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjait, hogy felnőtt magyar állampolgárként éljenek szavazati jogukkal. A protestáns értékrendtől idegen a közönyös passzivitás, de az is, hogy felülről mondjuk meg, hogyan kell „jól” szavazni.
– Miért tér el a protestáns értékrendtől a passzivitás?
– Sajnos, a protestáns szót manapság sokan félreértik: valamiféle negációnak, tagadásnak, mindennel szembeforduló kritikának tartják, pedig a szó alapjelentése kifejezetten pozitív töltésű. Aki a protestáns, az kész egy jó ügyért (PRO!) kiállni, és bátran tanúskodni róla mások előtt is. Ez a következetes magatartás nem egyeztethető össze a gyáva, arctalan passzivitással.
– Sokan azt mondják, hogy rossz kérdésre nem tudnak jól válaszolni, ezért inkább otthon maradnak. Nekik mit mondana?
– Lehet vitatkozni arról, hogy milyen a kérdés, de most erről szól a kiírt népszavazás. Állampolgári jogunk és feladatunk, hogy az itt és most feltett konkrét kérdésre szabad és jó lelkiismerettel választ adjunk.
– Hivatalos egyházi álláspont hiányában, mégis mi alapján döntsenek az evangélikus hívek október 2-án?
– Kérjük, hogy alapos, körültekintő tájékozódás után, Isten igéjén tájékozódó lelkiismerettel, a Szentlélek vezetését kérve hozzák meg felelős döntésüket a szavazó fülkében.