Ünnepi istentisztelettel és koszorúzással kezdődött a Dévai Bíró Mátyás munkásságát bemutató tudományos konferencia. „Büszkék tudunk-e lenni a lelkészünkre, az egyházra, a reformáció üzenetére és Lutherre?” – tette fel a kérdést Jakab Béla, aki az igehirdetésben arra hívta fel a figyelmet, hogy életünk szilárd talajon, az evangélium üzenetén álljon.

A tudományos konferencia fővédnöke, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Óbuda országgyűlési képviselője volt. A miniszter ünnepi köszöntőjében kiemelte, hogy a reformáció az új kezdet, ami rávilágítja a figyelmet a Szentírásra. Varga Mihály Dévai munkásságával kapcsolatban elmondta, hogy a magyar reformátor a három részre szakadt Magyarországon nemcsak a hit mélyítésén dolgozott, hanem kimagasló munkásságának is köszönhető, hogy megmaradhatott az anyanyelv.

„Hiszem, hogy a reformáció lényege – ahogy megszületésekor, úgy most is az –, hogy a Szentíráshoz való visszatéréssel új távlatokat nyisson az emberek előtt. A reformáció tanai rávilágítanak a jól végzett munka értékére és megmutatják, hogy tetteinkkel nemcsak magunkért, hanem közösségeinkért és egész magyarságunkért felelősek vagyunk. Mert az ige nem csak szó, szertartás, hanem cselekedet. Ezért ha a reformációért szólunk, akkor tudjuk, hogy az nem a múlt, hanem a ma és jövő feladata” – mondta a miniszter.

A Dévai munkásságát és korát bemutató tudományos ülés elnöke, Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora, rektorhelyettes volt. Ittzés Gábor, az EMMI tudományos tanácsadója A wittenbergi egyetem Dévai korában címmel rávilágított arra, hogy az 1507-ben pápai elismerést kapott egyetem hogyan vált kora meghatározó intézményévé. Az egyetem a klasszikus tárgyak oktatásáról folyamatosan áttért a humanista, majd reformátori tanok képviseletére, melyben Philipp Melnanchtonnak nagy szerepe volt. Így a kezdeti mélypontot követően Luther Márton és Melanchton hatására az egyetem a legtöbb diákot vonzó intézmények körébe lépett, valamint a korszakot meghatározó szellemi központ lett.

Csepregi Zoltán előadásában Dévai Bíró Mátyás mai megítéléséről beszélt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára kiemelte, hogy a magyar Luther írott munkásságából nagyon csekély forrás maradt fenn, az is mindösszesen öt évre korlátozódik. „Ez is okozhatja, hogy Dévairól nem alakult ki nagyobb kultusz” – fogalmazott az egyetemi tanár. Dévai élete utolsó évtizedében elvesztette látását, így nem írt, nagyon keveset levelezett. Arra a kérdésre, hogy Dévai élete második felében a református közösségben találta volna-e meg a lelki közösséget Csepregi Zoltán elmondta, hogy ezt a 16. századtól a 19. századig így gondolták, ma viszont azt lehet mondani, hogy erre nincsen adatunk.

Dévai és a magyar helyesírás címmel tartott előadást Hubert Gabriella. Az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa elmondta, hogy „a reformáció egyik célkitűzéséhez, a Bibliaolvasás széleskörű elterjesztéséhez szükségesek voltak a Bibliafordítások, az olvasni és írni tudó emberek, ehhez pedig meg kellett alkotni az adott nyelv grammatikáját és helyesírását.” Dévai ezért kezdett bele munkájába és írta meg az első magyar helyesírási könyvet, amely egyben ábécés könyv is. „Dévai művének egyik érdekessége, hogy egyik nyelvjárást sem erőltette rá a másikra, azaz mindegyik nyelvjárásnak megfelelően jelölte a kiejtés lehetőségeit” – mondta a tudományos munkatárs.

A szentek aluvása Dévainál címmel Ács Pál tartott előadást. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója Dévai szövegeken keresztül nemcsak egy mű szerzőjének azonosítását mutatta be, hanem egyúttal betekintést engedett a hallgatóságnak Dévai Bíró Mátyás teológiai gondolkodásába is. Az előadó kitért arra, hogy Dévai irodalmi tevékenysége arra vezethető vissza, hogy „vitatkozott korának hitszónokaival, mely kérdéseket később teológiai műveiben is magyarázott.” A vizsgált mű három nagy témakör köré csoportosítható, a lelkek halála utáni állapotának kérdésére, a menny és pokol teológiai megközelítésére és a szentek kultuszára. Utóbbinál Dévai radikális nézetet vallott, mely sokak nemtetszését is kiváltotta, ugyanis a magyar reformátor úgy fogalmazott, hogy az ember példát adhat, de nem válhat közvetítővé, a „szenthez” nem szabad imádkozni.

A tudományos konferencia rávilágított arra, hogy Dévai Bíró Mátyást míg a magyar Luthernek mondjuk, addig kevés és sokszor ellentmondásos figyelem kerül emlékezetére. Ezért is volt fontos az Óbudai Evangélikus Egyházközség kezdeményezése, miszerint már a reformáció ötszázadik éve előtt kezdjünk el újra, közösen gondolkodni a magyar egyháztörténet ismert, de számos tévhittel illetett személyéről, Dévairól.

Képgaléria: