Az 1970-es évektől egészen a drezdai 2011-es Kirchentagig Jörg Zink volt az, aki életet lehelt az egyházi napokba. A békemozgalmak és az ökológiai megmozdulások jeles személyisége volt. 1965-ben lefordította az Újszövetséget egy mai, érthető, modern nyelvezetre, ezzel került fel először a bestseller listára. 40 film, számos rádiós istentisztelet és áhítat kötődik nevéhez. Életművéért 2004-ben a Német Gazdaság (Deutsche Wirtschaft) nevű kiadó prédikációs-díját is megkapta. Az elmúlt évben Baden-Württemberg tartomány tiszteletbeli professzorává választották.

„Jörg Zink egyedülálló módon hozzátartozott Württemberg egyházi és szellemi életéhez – méltatta az elhunytat a tartományi püspök, Frank Otfried July. – Az evangélikus hirdetésének értelmében szenvedélyesen küzdött a teremtés megóvásáért, a békéért és az igazságosságért. A vallásközi dialógusban és az ökumenében is aktív szerepet vállalt. Az evangélium nagy kommunikátora volt.”

A Németországi Protestáns Egyház (EKD) vezetője, Heinrich Bedford-Strohm bajor tartományi püspök is méltatta Jörg Zink egyedülálló evangéliumi személyiségét: „Jörg Zink sokak szívét elérte – egyházi napokon, tévében és könyveivel egyaránt. Mindig is hatott rám az, hogyan tudta összekapcsolni a kegyességet és a világért való elhivatottságot. Isten teremtőként való megvallása számára elképzelhetetlen volt a természet megóvásáért folytatott küzdelem nélkül. Autentikus hitvallásával sok embert inspirált. Az evangélikus egyház sokat köszönhet neki.”

A baden-württembergi miniszterelnök, Winfried Kretschmann (Grüne-Zöldek) szintén Zink elhivatottságát emlegette. Keveseknek sikerült úgy megszólítania az embereket, ahogyan ő tette. A keresztény üzenetet mindig is aktuálisan, életszerűen, az élethez szükségesként és exzisztenciálisan befolyásolóként adta elő – írta üzenetében Kretschmann, aki emlékeztetett arra is, hogy Zink tartományukban a Zöldek pártjának egyik alapítója volt.

Zink 1922. november 22-én született a hesseni Elmben. Tübingenben filozófiát és teológiát tanult. Hamburgban Helmut Thielickénél doktorált „A kompromisszum, mint etikai probléma” címmel.
Két évnyi esslingeni lelkészkedés után, 1957 és 1961 között a gelnhauseni Burckhardthaus igazgatója volt, ahol Németországban ifjúsági, kulturális és szociális munkára képeznek ki egyházi munkatársakat. Emellett televízióban prédikált, majdnem húsz éven át. Sokat járt a Közel-Keleten, különösen is Izraelben, vallástörténeti és kulturális filmeket és könyveket készített. A német evangélikus énekeskönyv több énekének is dalszerzője.