Nagy ünnepre készül jövőre a sopronbánfalvai evangélikus gyülekezet, ugyanis 130 éve lesz, hogy 1887-ben felszentelték a templomukat. A közösség erre az évfordulóra emlékezik minden év szeptember második vasárnapján, a bánfalvai búcsú idején.
– A legények az erdőből szedett zöld ágakkal díszítették fel a sátrat – idézi fel a múltat Gritsch Mátyás. – Őriztük, amíg tudtuk az egykoron szinte teljesen egészében evangélikus település hagyományait. Legényfát állítottuk, eljártuk a legénytáncot is. Reggel pedig közösen vonultunk a templomba, az istentiszteletre. Délután pedig következhetett a mulatság, a zene, a bál.
A búcsú másnapja volt a bensőségesebb, hétfőnként már csak a helyiek ünnepeltek együtt.
Az idillnek az 1946-os kitelepítéssel végeszakadt. A hagyományaik jó részét azonban Schwäbisch Gmündben megőrizték a kitelepítettek. 1967 is egy szomorú év az evangélikus egyházközség történetében. Egy kényszerű csere folytán elveszítették azt a templomukat, amelynek a felszentelésére ma is emlékeznek.
A sopronbánfalvai településrészen az 1990-es évek előtt két búcsút is tartottak. Júliusban a katolikust, szeptemberben a már említett evangélikust.
– Jól megfértünk egymás mellett. Tudtuk, ismertük a felekezetek szokását, hagyományát. Ebből konfliktus soha nem adódott – folytatja Gritsch Mátyás.
– A közelmúltban azonban valami megváltozott – veszi át ezen a ponton a szót Plöchl Ildikó, határ menti gyülekezetpedagógus. – Valamiért megszűnt a nyári búcsú, és már csak a szeptemberit ünneplik Bánfalván. Néhány évig mi is a sátorban tartottuk az ilyenkor szokásos kétnyelvű istentiszteletünket, de nagy volt a zaj. A helyi evangélikusság inkább visszakívánkozott a templomába.
– Nem szeretnénk, ha elfelejtődének a szokásaink, azaz, hogy Bánfalván eredetileg az evangélikus templom felszentelésének ünnepe volt szeptember második vasárnapja. Nekünk már elvették 1946-ban a gyülekezeti tagjainkat, 1967-ben a templomunkat. A múltunkat ne vegyék el! – ezt már Heinrichs Eszter, a sopronbánfalvai evangélikus gyülekezet lelkésze mondja.
– Tiszteljük és becsüljük a hagyományőrzők munkáját – folytatja a lelkész. – Nekünk nincs problémánk a kirakodóvásárral, a zenével, a tánccal vagy a mulatsággal. Szeretnénk, ha továbbra is megmaradhatna a köztudatban, hogy ez a búcsú az evangélikus templomszentelés ünnepe.
Azok a kijelentések viszont nagyon felborzolták közösségünkben a kedélyeket, amik valahogy így szóltak: „Misével kezdődött a hagyományőrző búcsú Bánfalván“ – zárta Heinrichs Eszter.
Padot avattak
Idén, a sopronbánfalvai búcsún a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat két padot adott át, amelyen két egykori bánfalvi lelkész – dr. Prőhle Károly és Foltin Brúnó – neve szerepel. Nekik is köszönhető, hogy ma is gyakori a német szó, és hogy ma is vannak német nyelvű istentiszteletek.