– Közel két évtizedes múltra tekint vissza a börtönbüntetésüket töltő szülők gyermekeinek szervezett Angyalfa tábor. Mit jelent a gyermekek számára az egyhetes együttlét?

Magyari Márton: Elsősorban biztonságot, teljes elfogadást és új barátok megismerését. Közösségben lehetnek együtt új és régi barátokkal, és többek között olyan értékeket ismerhetnek meg, amelyeket az otthoni, nehéz körülmények között nem élhetnek át: nyitottabbá válhatnak, rájönnek, hogy nincsenek egyedül, felfedezik önmagukat, és átérzik, hogy egész személyiségük szeretetre méltó. Ez az igazi fordulópont, mert társaik negatív véleménnyel vannak róluk, míg a táborban különböző módszerek és bibliai történetek feldolgozásának segítségével pont ennek az ellenkezőjét tapasztalják meg. Megismerik a bizalmat, a szeretetet és az elfogadást, amelyet sajnos a legtöbb esetben nem is ismernek, és nem is tudnak otthon megtapasztalni.

– Három éve vesz részt a táborokban. Hogyan éli meg ezt a speciális helyzetet?

Bősze Veronika: Pont ezt a sztereotípiát szeretném ledönteni az emberekben! Az Angyalfa tábor nem speciális tábor. Ebben a táborban ízig-vérig „hétköznapi” gyerekek vannak. Egyetlen apró különbség van mindössze köztük és egy „átlagos” gyermek között. Az Angyalfa táborban olyan fiatalok vehetnek részt, akiknek az édesanyja, édesapja, esetleg mindkét szülője vagy közeli hozzátartozója valamelyik magyarországi büntetésvégrehajtási intézetben tölti a szabadságvesztését. Erről a tényről azonban – hogy valamelyik hozzátartozójuk a szabadságvesztését tölti – a gyermekek nem tehetnek! Nemrég ért véget az idei Angyalfa táborunk. Még nagyon a hatása alatt vagyok, így nehéz róla mesélni. Ebben az évben is rengeteg mindent tanultam a gyerekektől: feltétel nélküli szeretetet, ösztönös bizalmat, őszinteséget.

– A táborlakók sokszor nehéz körülmények szorításából, nem megfelelő szociális háttérből érkeznek Mátraszentimrére. Mennyire tudják év közben is tartani velük a kapcsolatot?

B. V.: Való igaz, hogy a legtöbb gyermek nem megfelelő körülmények között él. Ezért aztán ez az egy hét különösen fontos az életükben. Ebben a táborban próbálunk nekik mindent megadni. Megfelelő életszínvonalat és megfelelő lelki támogatást. Egész évben ez nem megy, már csak azért sem, mert nincs velük napi, személyes kapcsolatunk. Fontosnak tartjuk azonban, hogy ne szakadjunk el egymástól, amennyire csak lehet, kapcsolatban maradjunk az internet és a telefon segítségével. Az Angyalfa Alapítvány nagy változásokon megy keresztül, több programot is szeretnénk elindítani. Többek között azt is, hogy a két tábor között eltelt egy évben felkeressük a gyerkőcök családját.

– A táborozók az idén is az ország különböző pontjairól érkeztek. A helyi gyülekezetek mennyire vonhatók be a megsegítésükbe?

M. M.: Részünkről nagy igény lenne erre, de ebben a vonatkozásban még áttörésre van szükség. Gyülekezeteinknek most elsősorban arra van szükségük, hogy megismerjék a munkánkat, annak fontosságát és szépségét. Előítéletekkel gazdagon átitatott területen végezzük a munkánkat, ugyanakkor jó látni, hogy néhány gyülekezetnek és sok gyülekezeti tagnak menynyire fontos lett az Angyalfa program. Bízunk abban, hogy a jövőben is egyre többen fognak bekapcsolódni ebbe a hihetetlenül fontos és áldott szolgálatba.

– Mi volt a tábor központi témája?

M. M.: Ebben az évben az „Értékes vagy!” mottó köré építettük fel az elképzeléseinket. Valamennyi áhítat, kiscsoportos beszélgetés, szabadidős tevékenység erről szólt. A táborozók egymásnak segítettek abban, hogy közösen fedezzék fel értékeiket. Joggal remélhettük, hogy önértékelésük, tanulmányi előmenetelük, mindennapi életük jobbá válhat.

– Milyen programokat, kirándulásokat kínáltak számukra?

B. V.: Ezúttal is sokszínű programokkal készültünk. Ezen a nyáron kifejezetten nagy mozgásigényű gyerkőceink voltak, így rengeteget sportoltunk: méta, foci, kidobós, fogócska és az általunk csak kanalas játéknak nevezett gyorsasági és logikai játék is sokaknak szerzett örömet. Délelőttönként kiscsoportos foglalkozások voltak, amelyeken egy-egy bibliai történeten keresztül a kitaszítottság, a megbélyegzettség érzését próbálták a táborozók feldolgozni. A délutánok viszont csak a gyerekekéi voltak. Képeslapokat készítettünk a hozzátartozóiknak, túráztunk, fociztunk, strandon voltunk, és még a mátraszentimrei falunapokon is részt vettünk.

– A záró istentiszteleten a Lift! együttes is fellépett. Hogyan fogadták a zenekar tagjai a tábort, illetve a gyermekek mit szóltak a zenéhez?

B. V.: A Lift! zenekarnak itt is szeretném megköszönni a szolgálatát! Továbbá azt a szeretetet és nyitottságot is, amelylyel a gyermekeinkhez fordultak. A táborozók bármelyik hangszert kipróbálhatták, és a zenekar tagjai minden kérdésre válaszoltak. A gyerekek nagy kíváncsisággal és szeretettel várták a zenekar tagjait. Amikor hazamentek, az egyik gyerkőcünk odajött hozzám, és azt mondta: „Jövőre is jönnek? Szerintem elég menők meg jó arcok!” Ennél nagyobb elismerést és dicséretet nem kaphatott volna a Lift!

– Végül kérem, osszanak meg az olvasókkal egy-egy maradandó élményt.

M. M.: Az egyik napra esett a mátraszentimrei falunap. Mi, táborvezetők is meglepődtünk azon, hogy a falunap résztvevői milyen szeretettel fogadták a gyerekeket, akik pedig szomjúhozták ezt a befogadást. Akadt, aki anyagilag, akadt, aki kaláccsal, jégkrémmel támogatta a tábort, s voltak, akik a gyermekek számára ajándékokat adtak. Öröm volt ezt látni! Valamelyest nekünk is visszaigazolást jelentett, hogy mások is látják, mennyire szeretetre méltók a táborozók.

B. V.: Egy olyan mozzanatot szeretnék elmesélni, amely szerintem kifejezi az érzéseinket a gyerkőceink iránt. Pénteken a pásztói strandra vittük el őket. Természetesen a jegyek megvétele után tisztáztuk a szabályokat, hogy mit lehet, és mit nem lehet csinálni. Azok, akik nem tudtak úszni, a kismedencébe mentek, akik viszont tudtak, azok az eggyel nagyobba, ahol azért még leért a lábuk. Mindegyik medencénél volt két-két segítő. Mi pedig Marcival ingáztunk a medencék között, és figyeltük, hogy minden rendben van-e. Mind a ketten a kismedencénél voltunk, és néztük őket, amikor egyszer csak megszólalt Marci: „Ugye tudod, hogy a mi gyerekeink a legjobbak a strandon?!” Minden elfogultság nélkül, büszkén mondhatom, hogy tényleg a mieink voltak a legjobbak!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 35. számában jelent meg, 2016. szeptember 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.