Persze nem maguktól, csak úgy, hanem a gondos, kreatív, apró részletekre is figyelő evangélikus hívek odaadó munkája által, akik a meleg ellen hideg vízzel, a vírus ellen fertőtlenítővel, a szúnyog ellen fáklyákkal, a három órás alkalom utáni testi éhségre pedig gazdagon terített asztalokkal készültek. Köszönet nekik!

A fűzfa árnyékban 2020. augusztus 9. vasárnap délután hosszú padsorok és oltár várta az evangélizációra érkezőket. A szervezők megszégyenültek: idén is megtelt a tér, a vírus nem riasztotta el az ide készülőket, azt a több, mint kétszázat.

A fókuszba természetesen Isten igéje került, a hét igéjét alapul véve: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." (Lk 12,48b.) A mottó, amiről Adámi László nyíregyházi nyugalmazott lelkipásztor igehirdetésben szólt: „Urunktól sokat kaptunk, nagy a felelősségünk”. A lelkész, aki maga is nógrádi (Diósjenő) származású, nem restellte szlovákul is megszólítani a jelenlévő nógrádiakat és távolabbról érkezőket. „A hagyomány és a múlt iránti felelősség bár nagy, de ennél még komolyabban kell vennünk Isten személy szerint nekünk adott feladatait és ígéreteit" - hangzott a határozott figyelmeztetés.

Zenei szolgálattal a Budavári Gospel Kórus volt az egybegyűltekkel. Hétvégi (sámsonházai) együttlétükből hazatartva „ugrottak be”. A lendületes és vidám (zongorával kísért) énekműfaj sokak számára új lehetett, de látszólag a legtöbben könnyedén ráhangolódtak - és remélhetőleg meg is szerették.

Egy másik zenei műfajban, tudniillik gitárral kísért énekkel, Bence Imre budavári lelkész (gospel kórus tag) állt ki a „füves pódiumra”. Rövid személyes igei gondolatok után, Szuhai Mónika (kórusvezető) segítségével három saját szerzeményt adott elő. Az elmúlt évek két évi igéjének megzenésítését, illetve a már sokak (több nemzedék) által jól ismert „Ámulok, hogy Ő az ártatlan” kezdetű ifjúsági énekét.

Ezután Kulcsár Márton lucfalvai lelkész beszélt hitre jutásról. Az alkalom végén úrvacsorai közösségben lehetett a gyülekezet - a vírusadta helyzett miatt borba mártott ostyát vehetett mindenki magához.

Sokat hallottunk, sok minden tovább csenghet a fülünkben: igék, szavak, gondolatok, énekek. Akár az igés kártyára is ráírt nap énekének szövege: „Tégy Uram engem áldássá...”. Legyen így! Engedjük, hogy Isten igéje megragadjon és utána áldott eszközei legyünk az evangélium továbbadásában.