Nonstop konferencia – harmadik nap

Nonstop konferencia – harmadik nap

Share this content.

Szöveg: Mesterházy Balázs
Windhoek – A nagygyűlés pénteki napja már igazi konferencianap azzal a lüktetéssel, hogy reggeli áhítat/bibliatanulmány/kávészünet/napi téma előadása/csoportbeszélgetés/déli ima/ebéd/műhelymunka/plenáris ülés/esti istentisztelet/vacsora/…

Az angolból fordított „rohanó gyomor” miatt a reggelit kihagytam, viszont legalább helyette fel tudtam készülni a délutáni workshopra, amit a Luther-rajzfilm bemutatásából tartottunk. Illetve egész pontosan Szilvi és Tamás püspök tartották meg, én csak előkészítettem nekik vázlattal, feladatokkal. Azt mondják, jól sikerült, voltak kb. 25-30-an, és örültek, hogy több nyelven is elérhető lesz! Jó volt bemutatni a „Salvation – not for sale” napon azt a részt, amelyben Luther a búcsúcédulák ellen lép fel.

A reggeli áhítat hihetetlenül erős volt nemcsak a mindig fantasztikus zene miatt: Zákeus üzenetét adták elő dramatikusan mai potenciális szereplőkhöz kapcsolva – nem is hiányzott a szóbeli igehirdetés. Különösen úgy, hogy utána egy német lelkész a bibliatanulmányban szintén Lk 19-et járta körül, azt realizálva, hogy valójában mindannyian a tömeg tagjai vagyunk, akik értetlenkednek azon, hogy Jézus miért megy olyanokhoz, akikhez szerintünk (!) nem kellene…

A napi téma a „A megváltás – nem bocsátható áruba” volt, az előadásban ezt három hölgy járta körül, az indiai dr. Monica Melanchton után volt egy német és egy suriname-i reflexió is. Tartalmas megszólalások voltak, nekem különösen a közép-amerikai lelkésznő természetessége tetszett.

Utána immár másodszor találkozott a beszélgető-csoportunk, amit egy norvég lánnyal vezetünk, egész őszinte vallomások hangzottak el. Egy ilyen multikulturális csoportban meglehetősen érdekes azt látni, hogy a megváltásról is úgy beszélünk, hogy egyik oldalon vannak azok (pl. az etióp hölgy nagyon megrendítően beszélt erről), akik pénzt is (!) hajlandóak adni a lelkésznek, hogy imádkozzon értük, mert attól gyógyulnak meg; míg a másik oldalon azok, akiket egyáltalán nem is érdekel, hogy létezik megváltás. 

Ebéd előtt még el is kell küldenünk egy 400 szavas beszámolót az úgynevezett üzenet-szerkesztő bizottságnak, így azért dolgozunk rendesen… Ebédelni végülis már elmentem rizst enni, kis pálinkával a gyomor is helyrejött, illetve Tamás püspökkel végigjártuk az Omatala fedőnevű lehetőségek piacát, ahol az ifjúsági sarokba pihenni is lezuhantunk kicsit.

Délután azért nem tudtam személyesen jelen lenni a Luther-rajzfilmnél, mert meghívtak egy Interfaith Network (~Vallásközi hálózat) nevű csoportba, ami kegyetlenül belelkesített, persze a magyar kontextus miatt nincs akkora perspektívája, de személyesen nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben. Egy tanzániai püspök, egy német professzorasszony, egy indonéz srác és egy amerikai hölgy beszélt 10-10 percben pozitív példákkal arról, hogy a vallások közötti dialógus hogyan működik elsődleges forrásból anélkül, hogy saját keresztyénségünkből bármit is fel kellene adni. Ha valamit tudományosan (tovább) kutatnék, akkor biztos, hogy ez lenne az, nagyon felspannolt ez a 70 perc!

Az esti plenáris ülés előtt volt egy kis feszkó, mert a biztonsági ellenőrzések nem lettek lazábbak, és nem igazán tudjuk másnak felfogni, mint hatalomfitogtatásnak… Bent aztán a jelölésekkel folytattuk, ahol figyelni kell arra, hogy a hét évre választott 48 fős tanácsban meglegyenek a megfelelő arányok férfi/nő, illetve lelkész/nemlelkész között, ezekben sikerült is összességében az 50-50 százalék (régiónként néhol eltért), illetve min. 20 százalék kell, hogy ifjúsági (31-et még nem betöltött) delegált legyen. Ez utóbbit sikerült is túlteljesíteni (29!), ami szerintem pozitív.

Utána bemutatkozott (korrektül, bár kicsit sótlanul) az egyetlen elnökjelölt, a nigériai Musa érsek, majd ma szavazunk is róla. Néhányan morogtak, hogy nincsen női jelölt, amire csak azt lehetett mondani, hogy „tetszettek volna jelölni, kérem szépen”, hiszen elég sok felhívás volt.

Az esti istentiszteleten Zákeus történetét zártuk le, egy mexikói Roberto prédikált, aki aztán Szilvivel együtt osztott úrvacsorát. Ismét zseniális zene, újabb helyi kórus, akik nem mindig tudnak befejezni egy énekeket; illetve a német szaxofonossal, a finn kantelén (!) játszó lánnyal és a svéd harmonikás kórusvezető Karinnal különösen is elfogult lettem!

Vacsora után Tamás püspök még behívott egy német fogadásra, ahol az ingyensör és köszöntések után jót lehetett beszélgetni, hiszen a nagygyűlés ezekről a találkozásokról is szól.

Harambee.
#LWFassembly #salvationnotforsale

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!