A 12. nagygyűlés altémája volt „Az ember nem bocsátható áruba”, amelynek egyik előadója, a norvég Nordstokke azt fejtette ki, hogy Isten megszabadító kegyelme minden egyes embernek olyan értéket kölcsönöz, amelyet nem lehet elveszíteni, még akkor sem, ha sok hatalmasság vagy uralkodó ezt el is akarja pusztítani.

Nordstokke elmondta, hogy az egyenlőtlenség nem csak nemzetek között, hanem az egyes országokon belül is egyre nagyobb. Mindenütt érezhető és drámai következményei vannak olyan területeken, mint a munkafeltételek, a munkanélküliség, az eladósodás, a kényszermunka, az emberkereskedelem, a migráció, a korrupció és a kirekesztés. Utalt a brit Oxfam Segélyszervezet készítette tanulmányra, amely szerint a világon a nyolc leggazdagabb annyi vagyonnal rendelkezik, mint 3,6 milliárd ember összesen, akik az egész emberiség legszegényebb rétegeit teszik ki.

Elhíva a másokért való szolgálatra

Luther Márton egy hozzáállásbeli változást váltott ki, ami az emberek közötti szolgálatot és az általános jólét elősegítését érinti – így Nordstokke. „Az irgalmasság munkáját a reformátor értelmezésében nem lenne szabad az egyházi épületek falára korlátozni, hanem a mindennapokban a másik emberért kellene ezt végezni.”

Emberek struktúrák helyett

Nordstokke elmondta, hogy ezek a perspektívák a reformátori örökség alapelemei. Egy állandó reformációban lévő egyház (ecclesia semper reformanda) szerinte arra is emlékeztet, hogy álljunk ki amellett a nézet mellett, amely szerint az emberek többet számítanak, mint a struktúrák, beleértve az egyházi struktúrákat is.

„Isten megszabadító kegyelmét vajon úgy közvetítjük-e, hogy közben erősítjük az emberi méltóságot és bátorítjuk a híveket arra, hogy képességeiket a másik ember és az általános jólét érdekében állítsák szolgálatba? – kérdezte az előadó. – Elítéljük-e a politikai irányvonalakat és praktikákat, amelyek az embereket a világot uraló szabványok (így a pénz, a társadalmi helyzet szerint) ítélik meg és nem pedig aszerint, amelyek mi Isten szemében vagyunk és amelyre mi elhívattunk?”

Az előadó aláhúzta, mennyire fontos, hogy az egyházak diakóniai adottságaikat, cselekedeteiket és nyílt kiállásukat arra használják, hogy a jelen helyzetnek ellenálljanak. Tíz emberből heten olyan országban élnek, ahol az utóbbi harminc évben az egyenlőtlenség csak nagyobb lett. „A mi hitünkön alapuló elkötelezettségünk arra kötelez bennünket, hogy az uralkodó gazdasági paradigmákat megkérdőjelezzük, annak embertelen gyakorlatát felfedjük” – mondta az Osloi Diakonhjemmet Egyetemen diakóniát oktató professzora.

Egy inkluzívebb nyílvános tér 

Nordstokke az egyház nyílvános missziójáról is beszélt, amely megkönnyíti egy inkluzívebb nyílvános tér létrehozását, amely a társadalmi javakhoz és a politikai döntési folyamatokhoz való azonos hozzáférést eredményez, de éppígy biztonságot is ad a védelemre szorulók számára, és a társadalom csoportjai számára értelmes részvételt és együttműködést eredményez.

Hozzátette, hogy a gazdaság túl fontos ahhoz, hogy átengedjük a közgazdászoknak és utalt arra,  hogy az egyházak hogyan vehetnének részt abban, hogy alternatív gazdasági koncepciókat dolgozzanak ki, amelyeket nem a növekedés és a profit határoz meg. Reményét fejezte ki, hogy a nagygyűlés számára eljön majd az az egyedülálló lehetőség, hogy megtapasztalják az előnyeit és a potenciálját egy olyan iníciatívának, amely Namíbiában az egyházak és a civil társadalom számára bevételi forrást jelenthetne, az országban lévő szegénység leküzdésére.

Nordstokke, aki korábban az LVSZ Missziói és Fejlesztési Részlegének igazgatója volt, arra kérte az egyházközösség egyházait, hogy gondolkodjanak el azon, hogy az ENSZ 2030-as Agendáját fenntarthatóan hogyan tudják megvalósítani úgy, hogy az legyen a cél: senkit se rekesszenek ki.

A nagygyűlés két résztvevője is reagált az elmondottakra: a lengyel evangélikusok képviselője, Agnieszka Godfrejów Tarnogórska, a Lengyelországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház képviselője, az LVSZ női munkájának koordinátora és Adamou Koumanda, az LVSZ Világszolgálat csádi országos programjának a képviselője. A beszélgetést ezután csoportokban folytatták a résztvevők és az eredmények szerepelni fognak majd a nagygyűlés üzenetében.