A kövek nagy része megmaradt. A Notre-Dame-székesegyház gyülekezete élő közösség, külső segítséggel újjá fogják építeni a templomot. Ugyanakkor Európa egy része megtagadja zsidó-keresztyén gyökereit. Magát teszi meg istenné, mint a francia forradalom idején, amikor meggyalázták ezt a templomot is. Éveken át bor-és élelmiszerraktárnak használták, rombolták, széthordták kincseit. Napóleon adta vissza az egyháznak. Az elmúlt hetekben megszaporodtak Franciaországban a templom- és zsinagógarongálások.
A baj most sem a kövekkel, hanem a lelkekkel van. A napokban kis felvidéki evangélikus templomban szolgáltam, amelyben már tíz éve nem tartottak istentiszteletet. Böjti, evangelizációs istentiszteleten mondtam el a tizenhat jelenlevőnek, hogy bármilyen szép is ez az ősi templom, itt sem fog maradni kő kövön... Isten egyetlen templomot vesz igazán komolyan: a mi szívünket, testünket. Ezt már a nagy templomépítő Salamon is így tudta (I Kir 8, 27).
„A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik (...): Miféle házat építhetnél nekem?” – mondja az Úr (ApCsel 7,48–49). „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen (értsd: Garizim), nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. (...) De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát” (Jn 4,21–23).
Európa, egyetlen esélyed maradt csak, a megtérés!
„hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?”
(Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa, részlet)