Tény és való: vezetéknév többnyire csak akkor áll önmagában címként, ha feltételezhető, hogy a név a potenciális olvasók-hallgatóknézők többségének ugyanazt a személyt juttatja eszébe, ha mindenki ugyanarra a személyre gondol. Ha – miként mondani szoktuk – az illető neve (és személye) már fogalom. És ne kerteljünk: ennél már nincs feljebb, ez már a felsőfok. Nos, a kiváló stílusérzékkel (is) megáldott Novotny Zoltán szerénysége ezért tiltakozott volna címjavaslatom ellen.

Csak hát mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy az idén nyolcvanadik életévébe lépett Novotny Zoltán valóban „fogalom”. És a legendás rádiós riporter már régóta nem csak sportszakmai körökben, illetőleg a sport iránt érdeklődők – egyébként eleve széles – táborában ismert. Ráadásul nevének láttán-hallatán nem csupán egy arc idéződik fel az emberben, hanem szinte azonnal egy hang is. Az az Isten adta kivételes orgánum, amellyel nemcsak a fülhöz, de a szívhez is közel lehet férkőzni.

Miután a Luther Kiadó gondozásában az egyébiránt teljesen korrekt Sport, rádió, hit – Novotny Zoltán sportriporterrel beszélget Boda Zsuzsa címmel látott napvilágot a kötet, itt kell utalnunk gyorsan arra a „kegyelemre”, hogy ez az értelemhez (fülhöz) és érzelemhez (szívhez) egyaránt könnyen utat találó, Isten adta orgánum soha nem vált nemtelen tartalmak közvetítőjévé. Mi több, a budapesti Deák tér evangélikus templomának ambójától évtizedek óta rendszeres tolmácsolója Isten igéjének is.

Ez a recenzió azonban most valójában nem Novotny Zoltánt, hanem a Boda Zsuzsa által vele-róla készült interjúkötetet szeretné az olvasók figyelmébe ajánlani. E látszólagos ellentmondás egy másik, mindnyájunkat érintő paradoxonra kíván rámutatni. Mert ha egyetértünk abban, hogy Novotny Zoltán ismertsége ma már megkérdőjelezhetetlen, akkor könnyen áltathatjuk magunkat azzal, hogy ténylegesen ismerjük is.

Nos, a mélyinterjú nem véletlenül élvez megkülönböztetett rangot a sajtóműfajok között: őszinte kíváncsiság, kellő empátia és persze megfelelő szakmai (újságírói) készség birtokában olyan rétegek hozhatók felszínre a beszélgetőtárs emlékeiből, amelyek merőben új vonásokkal egészíthetik ki – gazdagíthatják vagy épp rombolhatják, színesíthetik, avagy „feketíthetik” – a bennünk élő képet egy mégoly (köz)ismertnek gondolt személyiségről is.

Bocsánat a személyeskedésért, de én például, aki idestova több mint két évtizede tarthatom megtiszteltetésnek, hogy – különböző minőségben – együtt dolgozhatok Zoltánnal, Boda Zsuzsa kötetének megjelenéséig bizonyára határozottan vágtam volna rá, ha kérdezik, hogy „hát persze, közelről ismerem Novotnyt”. Hát nem. Közelről sem. E recenzió önként vállalt megírásának apropóján pedig arra a szomorú felismerésre kellett eljutnom, hogy „közelről” vélhetően másokat sem ismerünk. Igazán közelről még legközvetlenebb kollégáinkat, testvéreinket, gyermekeinket sem… Ezzel persze nem azt akarom mondani, egy-egy mélyinterjú azután mindenkit, illetőleg mindent megvilágosít. Ugyan, dehogy! Éppenséggel lehet őszintétlen is egy interjúalany. Azt viszont gondolom, hogy egy-egy interjúkötet olvastán rá lehet ébredni arra, hogy milyen keveset tudunk egymásról. Keresztényként pedig újra és újra rá lehet csodálkozni arra a szerető Atyára, aki nemhogy cselekedeteinket, de még gondolatainkat és érzéseinket is ismeri…

Visszatérve a Novotny Zoltánnal készült beszélgetős kötetre, engem – érthetően – leginkább az izgatott, hogy könyvben kirajzolódó portréja men - nyiben felel meg a bennem élő képnek, illetőleg miben tér el attól. Közismert személyiségek esetében voltaképp egy interjúkötet minden olvasójának kérdése ez.

Gondolatainkban az ezt megelőző kérdés viszont kíváncsiságunk fokát tudakolja. Most például azt, hogy vagyunk-e még „százötven oldal erejéig” is kíváncsiak a köztiszteletben álló, mi több, közszeretetnek örvendő sportriporterre. Mert ugye választ kell adnunk önmagunkban arra az „alkérdésre” is, hogy miért pont rá legyünk kíváncsiak a család, a munka és miegymás szűkítette kevéske szabadidőnk néhány órácskájában.

Én már tudom, miért.

A kötet megrendelhető a Luther Kiadó webáruházában is (bolt.lutherkiado.hu).

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.