Kovács Viktor lelkész elmondta, hogy három napot Halimbán töltöttek, ahol megismerkedtek a település nevezetességeivel: 

„Az első napon délelőtt a halimbai üveggyárba látogattunk, ahol végigkövethettük az üveggyártás folyamatát. Néhányan még az üvegfúvást is kipróbálták. Ezután elsétáltunk a tábor egyik fő helyszínére, a helyi művelődési házba. Mivel különböző iskolákból verbúválódott csapatunk, vidám ismerkedős játékkal próbáltuk egymás nevét megjegyezni, majd a délutáni uzsonnára gyümölcssalátát készítettünk.

Délben Tóbel János Herbaportája felé vettük az útirányt, ahol éhségünket csillapítottuk. Délután a kreatív hittan foglalkozáson, egyházunk jelképével, a Luther-rózsával foglalkoztunk. A foglalkozás végén dekorgumiból mindenki elkészítette a sajátját is. A napot közös énekléssel zártuk.

A következő napon Halimba legfőbb nevezetességével, a Gyógynövénykerttel ismerkedtünk. Imre Zsuzsanna, a kert vezetője elmesélte dr. Szalai Miklós katolikus esperes, közismertebb nevén a »halimbai gyógyfüves« életútját, majd a közös kertbejárás közben gyógynövényeket szagoltunk, kóstoltunk, megismertük a Rovarhotelt és kipróbáltuk a nemrég átadott mezítlábas ösvényt. A kert utolsó programjaként a gyerekek két csapatra osztva, térképpel és feladatlappal a kézben már önállóan indultak neki a bibliai gyógynövénytúrának.

Délután az önkormányzat pincéjében kialakított bányászati gyűjteményt mutatta be Tóbel János, a falu polgármestere, aki maga is dolgozott még a halimbai bányában, így néhány »kulisszatitkot« is megtudhattunk a bauxitbányászatról. A kisebbeknek nagy élményt nyújtottak az udvaron álló bányavonatok szerelvényei, amelyekbe bele is ülhettek a gyerekek.

A harmadik napon Rózsavölgyi László vezetésével felfedeztük Halimba környékének természeti kincseit is. A rekkenő hőség ellenére kis csapatunk hősiesen gyalogolta végig az utat. Néhol nekünk kellett utat törnünk a vad növényzet között, máshol pedig a hegyoldal emelkedője, vagy éppen a lejtője adott erőpróbát. A malomvölgyi pihenőnél fáradtan rogytunk le az asztalokhoz, de ebéd után újult erővel vették birtokukba a gyerekek a játszóteret. Ezen a napon a kisebb gyerekek kitartásukról, a nagyobbak pedig segítőkészségükről tettek tanúbizonyságot. Nagyon jó volt látni, amint egymást segítették, támogatták.

A negyedik napon az ajkai Hubertus erdészeti iskolában – közös főzéssel, beszélgetéssel egybekötött – ismerkedős családi napot szerveztünk. A tábort hálaadó istentisztelettel zártuk. Közös énekléssel és fényképekkel illusztrálva próbáltuk a gyülekezet tagjainak is megmutatni a legemlékezetesebb pillanatokat. Emellett ezen az alkalmon egy emléklappal fejeztem ki köszönetemet és hálámat azoknak az önzetlen felnőtt segítőknek, akik a tábor szervezésében és lebonyolításában aktívan közreműködtek. Úgy gondolom, név szerint is érdemes megemlíteni őket: Vajda Ivett, Kovácsné Sterczer Rita, Schvarczkopf Anita és Tóbel János. Sok élménnyel gazdagodtunk, sok meglepetésben volt részünk, épültünk a hitben, és új barátokra találtunk, s közösséggé formálódtunk!” – zárta gondolatait Kovács Viktor. 

A táborról rövid összefoglaló videó is készült: