A Kossuth tér nagyobbik részén az adventi forgatag előkészületei zajlottak péntek délelőtt, amikor a katolikus templom előtt meghitt együttléttel fogadta az együttérzés szobrát a római katolikus, a görög katolikus és az evangélikus közösség. A szeretetszolgálat teaosztása a fedél nélkül élőket is közelebb hozta.

Tarnai Zoltán a Máltai Szeretetszolgálat észak-alföldi regionális vezetője a kezdeményezés céljáról szólva elmondta, míg Jézus tudta, mi van az emberben, nekünk a tudományok segítenek eligazodni ebben is. A professzionális segítés, a szakmailag megalapozott szociális munka azonban nem képes visszaadni az elesettek méltóságát. „Szegények mindig lesznek veletek” - utalt a társadalom érzékenyítésének fontosságára. 

Laborczi Géza evangélikus lelkész, a nyíregyházi hajléktalanok ellátását végző Oltalom Szeretetszolgálat igazgatója szerint a Hajléktalan Jézus szobra olyan provokáció, amitől egyszerre mérges és hálás: a művészet ereje kimozdít a rutin hitből, a rutin szociális érzékenységből és a szeretet valósága felé indít, hogy számot vessünk, hányadán is állunk Istennel, hol tartunk a hitünkben és a körülöttünk szükséget szenvedő emberekkel.

Molnár Zoltán görögkatolikus parókus megvallotta, meghökkentette még a szobor léte is, de milyen kár, hogy nem a hajléktalanságban élő emberek hökkentenek meg! Ne hunyjon ki a nyugtalanság a szívünkben, sok kis odafigyeléssel a nagy bajok is megelőzhetők.

Felföldi László, általános püspöki helynök, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa, a Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezését befogadó házigazda arra hívta fel a figyelmet, hogy a szobornak nincs arca. Azokat jeleníti meg ugyanis, akiket nem veszünk észre, nem találunk meg. „Mindnyájunk szíve mélyén van egy ilyen pad, amelyen ott ülnek az arctalanok” - merjük megtalálni arctalan testvéreinket.

A lelkészek, papok után az Istentől tanult szeretettel, ám professzionális ellátást nyújtó Oltalom Szeretetszolgálat kötelékébe tartozók léptek a mikrofonhoz. Elsőként a hajléktalan szállón élő Jakab Lajos bizonyságtételét hallottuk, akinek gyönyörű festménye egy időre a szobor megsebzett lábánál kapott helyet. Majd Horváth Ida, a segítettből segítővé előlépett szociális munkás, az Oltalom munkatársa, a Debreceni Egyetem szociálpolitika mesterképzésben tanuló hallgatója saját megrendítő élettörténetével a láthatatlan isteni kegyelem erejét tárta hallgatósága elé. Az egykori roma szakkollégista szerint engednünk kell, hogy használjon minket is Isten, hogy egymás szolgálatára lehessünk. Siska Ildikó, a Családok Átmeneti Otthonának munkatársaként tíz éve dolgozik az Oltalomnál, s azóta 20 újszülött érkezett ott hajléktalan sorsba. Nélkülöző, válságba jutott családokról, még az áldásra emelkedő kéztől is megrettenő gyermekekről mesélt, s arról a legfontosabb tapasztalatáról, hogy mindig úgy kell segíteni, ahogyan az érkezőnek szüksége van rá, s nem ahogyan mi helyesnek gondoljuk. Az azonban biztos, hogy a ruha és a kenyér kevés - igaz szeretet nélkül.

Ezt követően a hangszóróból felhangzott Lackfi János hangján A hajlékkészítés zsoltára című  vers, a költő a szobor Magyarországra érkezése alkalmából írta a verset. A megindító ünnepség az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak énekszolgálatával ért véget.

A hét végén a nyíregyházi Kossuth téren kigyúltak az ünnepi fények, az advent jegyében forralt bor és kürtős kalács édes illata lengte be a városközpontot. Kicsit odébb, a Hajléktalan Jézus szobra azonban nem maradt magányos: a három egyház gyülekezetei, közösségei váltották egymást körülötte a három nap alatt.