A sokszínűség háza

A pusztaföldvári gyülekezet nyári rendezvénye minden bizonnyal sokszínűségével is vonzza a közelieket és távoliakat. A békéscsabai Zenebarát Felebarátok közösségének az ajtó témáját középpontba helyező ifjúsági énekes bizonyságtétele mellett helyet kapott sok más zenei műfaj is: Jankó Zita hegedűn gospelfeldolgozásokat játszott, Madarász Noémi zongorával adta elő saját istenes dalait (a mindössze tizenhét éves orosházi diáklány negyedórás zenés vallomása kétségkívül az este egyik legemlékezetesebb blokkja volt), Sallay Gergely klasszikus gitármuzsikával segítette az elcsendesedést este 10-kor, miközben a templom előtt profi néptáncosok bírták egy kis mozgásra az Isten házából kilépőket. A sokszínűség a szolgálattevők és részt vevők felekezethez tartozásában is tetten érhető volt: elég csak arra gondolni, hogy a helyi katolikus óvoda és iskola gyermekeiből verbuvált csapat az evangélikus gyülekezethez tartozó református óvónő vezetésével kis dalokkal készült az estre, vagy arra, hogy a gitárdarabok között Szent Ágoston vallomásaiból olvasott fel részleteket György Eszter.

A nyitott ajtó háza

„Én vagyok a nyitott ajtó…” – Jézus kijelentése alapján hirdette az igét Pápai Attila gyulai evangélikus lelkész. Prédikációjában összefüggéseket tárt fel a Megváltó további „én vagyok”-mondásai között is.

Az igei üzenet megértését segítette az az interaktív kiállítás is, amelyet a gyülekezeti házban rendeztek be. A tárlaton Kain és Ábel történetére utalva a résztvevők egy lábtörlő alá helyezhették el azokat a bűneiket, amelyek az ő lelkük előtt zörgetnek, és vághattak is egy darabot a gyülekezeti terem keresztet eltakaró sötétítő függönyéből, arra emlékezve, hogy a nagypénteken kettészakadó kárpit jelképesen is szabad utat nyitott az Atyához. A templom északi oldalhajójában egy fiatal amatőr fotós, Bacsa Zoltán ajtókról készített képei és a hozzájuk válogatott irodalmi és zenei idézetek gondolkodtatták el az esti templomlátogatókat, míg az épület szemközti felében az Evangélikus Diakónia történelmi tablói mutatták be, miként segítették a nyugat-európaiak az 1956 után útra kelő magyarokat.

Az áldások háza

Az este fókuszában ezúttal is az istentisztelet állt, amelynek felemelő pillanata idén is az volt, amikor a résztvevők egy-egy igén keresztül részesedhettek Isten áldásában. A bibliai mondatokon túl idén mindenki kapott egy kis rézkeresztet is, amelyet akár a kulcscsomóra is fel lehet fűzni, hogy minden ajtónyitáskor emlékeztesse az illetőt: Jézus az igazi ajtó. De idén sem maradt el a bibliai játék: igékre lehetett horgászni. A legkisebbek idén is alkothattak krétával a templom előtti járdán, ezúttal egy templomot kellett rajzolniuk, amelynek nyitott ajtajába berajzolhatták saját magukat. Lászlóné Házi Magdolna, a gyülekezet lelkésze összegzésképpen elmondta: „Tizenkettedik alkalommal is érezzük, hogy igény van az efféle különleges alkalmakra. Nemcsak a kicsiny közösség aktív tagjait inspirálja a program, hanem folyamatosan vonz olyanokat is Isten házába, akik talán még soha nem lépték át a nyitott ajtó küszöbét.”