– Immáron évek óta az Ars Sacra fesztivál egyik biztos evangélikus pontja a kelenföldi gyülekezet. Miért érzitek fontosnak, hogy a kultúra oldaláról is nyissatok a kerület lakosai felé?

– Az evangélikus templomok többsége – így a miénk is – az év nagy részében zárva van. A liturgikus alkalmakon, egy-egy hangversenyen kívül nemigen van lehetősége betérni annak, aki mondjuk imádkozni szeretne, vagy csak körülnézni, pár percre megállni. Különleges ez a nap a mi gyülekezetünk életében, mert ezen a napon olyanokat is vendégül láthatunk, akiket „csupán” a kultúra érdekel. A templomnak hídnak kell lenni Isten és ember, ember és ember között.

– Úgy tűnik, hogy az idei program nemcsak az evangélikus értékekre, hanem az ökumenére is figyel, így többek között Dobszay László miséjével kezdődik az estetek...

– Dobszay László egész élete és szellemi öröksége az egymás spirituális és hitbéli értékeinek tisztelete volt. Ilyen értelemben nem volt számára különbség keresztény és keresztény ember között. Ezt számtalan alkalommal személyesen is megtapasztalhattam. Büszke vagyok rá, hogy általa ismerhettem meg a hihetetlen gazdagságú gregorián énekkincset – mely egyébként evangélikus korálirodalmunk alapját is képezi. Miséje, melyet az ünnepi istentiszteleten hallhatunk, a liturgiába szervesen illeszkedő tételek sorozata.

– A reformáció öröksége fölött a mai evangélikusság oldaláról fogtok mérleget vonni. Milyen megállapítások várhatóak?

– A reformáció 500 éves évfordulójához közeledve a keresztyén egyházaknak is illik számot vetniük múltjukkal, jelenlétük értelmezésével. Természetesen a jövő kérdéseivel is foglalkoznia kell. Hafenscher Károly evangélikus lelkész gyakorló teológus, így bízom benne, hogy előadásában az egyházat és az emberi tévedéseket illetően önkritikus és elfogulatlan lesz, és inspiráló gondolatokkal ajándékoz meg.

– Bűnbánattól a Tóra ünnepéig címmel rabbi, főkántor és lelkész ül egy asztalhoz, hogy beszélgessen. Mi lesz a keresztény-zsidó párbeszéd központi kérdése?

– A zsidó újév az idén éppen ezekben a napokban, szeptember 14-én kezdődik, ez szolgáltatja esti beszélgetésünk alaptémáját. Mint a keresztyén egyházakban, úgy a zsidó vallásban is minden főünnepet a bűnbánat és az elcsendesedés időszaka előz meg. Erről, illetve az ehhez kapcsolódó zsidó és keresztyén vallási gyakorlatok párhuzamáról esik szó a kerekasztalnál, melyet a főkántor úr énekelt imákkal egészít ki.

– A nap folyamán az épület is bemutatásra kerül, olyan részei is megnyílnak a látogatók előtt, ahol nem, vagy csak ritkán lehet járni...

– Igen, ezt a lehetőséget minden évben felkínáljuk. Természetesen a legizgalmasabb mindig a harangtorony, hiszen az oda vezető kapu az év többi napján zárva van. Ezeket a felfedező utakat a gyerekek élvezik a legjobban. Ők külön foglalkozáson is részt vehetnek, és közösen kereshetik az elrejtett „kincseket”.

– Kiket vártok a rendezvényre?

– Természetesen vallástól és hitbéli hovatartozástól függetlenül mindenkit szívesen hívunk és várunk! Nagyon nagy öröm számomra, hogy végig a partnerem volt a tervezésben és a szervezésben Gáncs Tamás, a gyülekezet lelkésze, aki számára éppen olyan fontos a másik ember vallásának tisztelete, mint evangélikus kultúránk őrzése. Bízom benne, hogy ezen a napon mindkettő megvalósulhat Kelenföldön. Beszélgetésünk végén szeretném a hozzánk betérőknek is kívánni az egymás felé való nyitás, a párbeszéd minden nehézséget legyőző erejét.