Az este házigazdája, Fabiny Tamás elnök-püspök ezúttal is a témához illeszkedő igehelyet választott bevezető áhítata alapjául. Pál a Római levél 3. fejezetének 24. versében arról ír, hogy az Isten a benne hívőket ingyen igazítja meg. Utalt – a műveiben tiszta lutheri teológiára építő - Reményik Sándor kegyelemről szóló versére, illetve Arany János Szondi két apródja című költeményének arra a nevezetes részére, ahol a várat védő Szondi azzal utasítja el a támadó török vezér ajánlatát, hogy ellenségétől kegyet nem kér, inkább Jézushoz fordul, mert az ő kezében kész az igaz kegyelem.

Prőhle Gergely előadása elején Markó Béla erdélyi költő/politikus egy tanulmányát idézte, s az irodalom közgondolkodásra gyakorolt hatását szemléltetve levezette, hogy a Wass Albert műveiben tetten érhető sérelmi gondolkodás alapvetően befolyásolta a magyar társadalom viszonyát az országot megcsonkító trianoni döntéshez. Ha annak idején az adott helyzetben mindig a leginkább élhető megoldást kereső Tamási Áron hozzáállása vált volna meghatározóvá, akkor talán nyugodtabb lélekkel tudtuk volna feldolgozni a nemzetet ért traumát – vélekedett az előadó. 

Mitől mások a protestáns magyar írók, mint a többiek?  Egyebek mellett erre a kérdésre is kereste a választ Prőhle Gergely, aki hosszan idézte az egykor a Magyarországi Református Egyház Tiszántúli Egyházkerületének főgondnokaként is tevékenykedő Szabó Magda egy írását arról, hogy Szenczi Molnár Albert szellemi hatása alapvetően határozta meg az őt követő évszázadok magyar íróinak alkotói magatartását és gondolkodásmódját.

Példaként említette, hogy a Magyar Elektrát megalkotó evangélikus lelkész és szuperintendens Bornemissza Péter nyomdáját az ugyancsak protestáns Heltai Gáspár vette át. Heltai művei pedig ékesen példázzák azt, hogy a protestáns gondolkodáson alapuló nyelvhasználat lehetővé teszi az ellentétes nézetek cizellált ábrázolását, s azt, hogy a szóban és írásban egymásnak feszülő, de mindenkor közös, krisztusi alapon álló felek is megőrizhetik szellemi autonómiájukat. 

A 19. századi Magyarországon a szószékeken szolgáló lelkészek a fejlődő magyar nyelv fontos művelői voltak, és az is tény, hogy a korszak írófejedelmei között is szép számmal akadnak olyan lelkészcsaládok leszármazottai, akik műveikben következetesen képviselték protestáns gyökereiket – mondta Prőhle Gergely.

Az előadó hosszan beszélt a vallás felé mindig kritikusan tekintő Kazinczy Ferencről, aki írásaiban előbb – a nemzeti eszmét szerinte éltető kálvinistákkal szemben – kárhoztatta a lutheránusokat, majd a valódi minőség előtt meghajolva maga segítette az evangélikus Berzsenyi Dániel írói pályájának indulását.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy az evangélikus Petőfi Sándor műveit áthatja a vallási kötődés, ám a verseiben felbukkanó bibliai párhuzamok egyértelműen utalnak a költő protestáns gyökereire – mondta az előadó. A kor egyébként magából a költőből csinált prófétát, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Petőfiről fennmaradt egyetlen hiteles, Barabás Miklós festette ábrázolás, amely egy egykori Mária-szentkép keretébe foglalva került a PIM birtokába.

Sok egyéb mellett különösen érdekes része volt az előadásnak, amikor a PIM igazgatója a hivatali irodája falán függő festményt elemezte. A képen egy kibicekkel körülvett, tarokkozó társaság látható. A már életében írófejedelemmé lett Jókai Mór éppen lapot húz, az evangélikus Mikszáth Kálmán a szélről figyel, a zöld posztós asztal körül pedig ott vannak a korszak nagyjai: Tisza Kálmán miniszterelnök, valamint a Budapest mai arculatát is alapvetően meghatározó városfejlesztő, Podmaniczky Frigyes. A festmény jól szimbolizálja, miként alakíthatta a fejlődő Magyarország egykori közgondolkodását a protestáns írók körül csoportosuló szellemi és politikai elit.

Prőhle Gergely előadásában felidézte még – mások mellett – Ady Endre, Babits Mihály, Szabó Dezső életművének néhány fontos darabját, majd elemzésében eljutott egészen Mészöly Miklós, Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes művészi pályájának értékeléséig.

Fejtegetését végül egy, Arany János levelezéséből kiragadott véleménnyel zárta, amely szerint vallási élet nélkül minőségi költői munkásság sem létezhet. A magyar irodalom protestáns nagyjai életműveikkel és gondolkodásukkal azt üzenik nekünk, hogy nyitottan szemléljük a világot, ne zárkózzunk el a kívülről jövő hatások elől, mert így megelőzhetjük a romboló szellemi tunyaságot – zárta gondolatait szabadegyetemi előadása végén egyházunk országos felügyelője, a PIM igazgatója.