„Most pedig menj, és írd föl a szemük láttára egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! Bizony, engedetlen nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Térjetek le az útról, hagyjátok el a helyes ösvényt; hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. Darabokra törik, mint az agyagkorsó, melyet kíméletlenül összetörtek úgy, hogy darabjai között nem lehet találni akkora cserepet, amellyel a tűzhelyről parazsat lehetne venni, vagy a tócsából vizet lehetne meríteni. Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon.” (Ézs 30,8–17) 

„A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább…”

Hogy ki mit ünnepel a mai napon, óév ünnepén, az igen összetett kérdés. Ha egyáltalán ünnepel. Van, aki arra esküszik, hogy azt kell ünnepelni, hogy megint eltelt egy év, és még mindig élünk, és még mindig nem pusztult el a föld. Van, aki szerint azt kell ünnepelni, hogy újra találkozik egy baráti társaság, jól érzi magát, és együtt koccint az újévre, virslivel, pezsgővel, lencsével vagy mindezeknek vega-, paleo-, bio- vagy éppen alkoholmentes változatával. 

Van persze, aki azt mondja, ez nem is igazi ünnep, hanem kreált ünnep, amolyan pogány jelzővel ellátott este, ahol feledékenyre ihatja magát az ember, és nem kell józanul szembesülnie azzal, mi is történik az életével, a családjával, a világban vagy éppen a vallásos életében. Sokan gondolják úgy: óévkor nincs mit ünnepelni, hacsak nem azt, hogy van esély rá, hogy a következő év a mostaninál biztosan jobb lesz, mondván: ennél csak jobb lehet. 

Az év végi összegzések valóban nem adnak sok örömre okot, valljuk be őszintén, ha arra gondolunk, mi is történt a nagyvilágban és kisvilágban egyaránt 2019-ben. Mert bár kinek-kinek a személyes életében természetesen számos olyan dolog megvalósulhatott, amiért hálás lehet, de ha a „nagy összest” nézzük, amerre a dolgok haladnak, maximum a Kyrie eleison – Uram, irgalmazz felkiáltást ismételhetnénk egészen éjfélig. Sőt akár hajnalig is.

Az áhítat itt folytatódik.