Az istentisztelet kezdő imádságát Spányi Antal megyés püspök olvasta fel: „Pál apostol arra emlékeztet bennünket, hogy Isten megbékéltetett minket önmagával Jézus Krisztus által. Krisztus szeretete arra indít minket, hogy a megbékélés, a kiengesztelődés követei legyünk. Dicsérjük és magasztaljuk együtt Istent a Szentlélekkel egységben!”

A közös bűnbánatra indító gondolatokat Berze János református lelkész vezette. „Valljuk meg bűneinket és könyörögjünk bocsánatért, és azon sebek gyógyulásáért, amelyek megosztottságunkból fakadtak. Amikor megnevezzük ezeket a bűnöket, magunk előtt látjuk, ahogyan falként elválasztanak minket egymástól” – hangzott el imájában.

A város lelkipásztorai ezután kölcsönösen bocsánatot kértek az elválasztó falakért, amelyek megakadályozzák a közösséget és az egységet a keresztény felekezetek között. A megújulás ajándékát kérték a Szentlélek által, az egymás iránti szeretet hiányában, a másik ember elfogadásában, hogy megszűnjék a hátrányos megkülönböztetés, az előítélet és a vallási türelmetlenség egymás között. Bocsánatot kértek azért, hogy a keresztény felekezetek életüket egymástól elválasztva élik, és eltértek közös hivatásuktól, kérték a megbocsátást a szétszakadt úrvacsorai közösségért is. Isten irgalmáért fohászkodtak minden háborúért, amelyet az Ő nevében vívtak, minden üldözésért, hatalommal való visszaélésért. Azokért az alkalmakért, amikor a gőg miatt elzárkóztak a keresztény testvérek egymástól, és másik közösségtől. „Urunk, Istenünk, tekints erre a falra, amelyet most építettünk, és amely elválaszt bennünket egymástól. Bocsásd meg bűneinket! Gyógyíts meg minket! Segíts, hogy minden elválasztó falat legyőzzünk, és tégy minket eggyé Tebenned!” – szólt a könyörgés a kiengesztelődés imájában.

Az imanyolcad záró istentiszteletén ezután a lelkipásztorok és elöljárók felolvasták az est bibliai szakaszait. Mikeás könyvéből, az utolsó napokról, amikor az igazság fog uralkodni, a Zsoltárokból, amelyben dicső dolgokat beszélnek Istenről, a Jelenések könyvéből, ahol Isten új eget és földet teremt. Végül János evangéliuma arra tanított, hogy a feltámadott Krisztussal való találkozás hogyan alapozza meg az ember személyes küldetését.

Steinbach József református püspök már több alkalommal járt Fehérváron, hogy hirdesse Isten evangéliumát a közös ökumenikus imádságok alkalmával. Igehirdetésében összefoglalta, mit jelent az imanyolcad fő gondolata: Krisztus szeretete szorongat mindannyiunkat. „Egy olyan világban élünk, ahol különösen fontos, hogy együtt tudjunk felnézni Jézus Krisztusra, hitünk szerzőjére és beteljesítőjére” – hangsúlyozta a püspök, majd Pál Korintusiaknak írt második leveléről elmélkedett tovább. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Ennek az újnak a forrása, Jézus Krisztus szeretete. Mit jelent ez a szeretet? Károli fordítása érzékletesen így fejezi ki, Krisztus szerelme szorongat minket. Igen, mert a szerelem egy időre megváltoztat, újjá formál bennünket. Úgy tűnik, minden akadályt legyőz és még a szenvedést is felvállalja. De ez csak halvány képe Isten Krisztusban közölt szerelmére nézve, amely sokkal több az emberi szeretetnél és szerelemnél. Éppen azért, mert örökkévaló, míg az emberi érdekvezérelt és múlandó. Jézus Krisztus szerelme önzetlen, szeretete egyetemes, minden emberre vonatkozik, minden embert el akar érni, Isten kiválasztott kegyelme szerint.”

A közös Hitvallással folytatódó istentiszteleten a közbenjáró imádságok következtek. A város lelkipásztorai azért könyörögtek az Úrhoz, hogy Lelke által ébresszen szomjúságot a benne való egység iránt minden közösségben. „Tisztítsd meg a hitet ott, ahol elveszítette igazi értékét. Vezesd jó útra azokat, akik eltévelyedtek. Újítsd meg azokat, akik kudarcot vallottak az evangélium hirdetésében. Erősítsd meg azokat, akik helyesen tanúskodnak. Elégítsd meg azokat, akik szükséget szenvednek. Egyesítsd azokat, akik megosztottságban élnek. Adj erőt és bátorságot, hogy az igazságosságért dolgozzunk a magunk helyén, hogy békét teremtsünk családunkon belül, hogy vigasztaljuk a betegeket és a haldoklókat, és hogy megosszuk mindazt, amink van, azokkal, akik szükséget szenvednek.”

Az istentisztelet végén a Miatyánk közös elmondása után, a hívek békejobbot nyújtottak egymásnak. A 2017-os fehérvári ökumenikus imahét Dóczy István vezetésével az ökumenikus énekkar szolgálatával, Steinbach József református püspök és Spányi Antal megyés püspök áldásával zárult.